A Dániel-játék 13. századi zenés dráma, a szöveget egyszólamú zene kíséri; a szöveget az észak-franciaországi Beauvau katedrálisának diákjai írták 1227 és 1234 között. Gregorián dallamok, korabeli világi énekek és a drámai jelenetek váltakoznak, a szöveg követi Dániel bibliai történetét, a próféta alakján keresztül az isteni igazságra, az emberi döntések súlyára és a remény valóságára irányítja a figyelmet. Két piarista gimnázium, a budapesti és a a kecskeméti diákjai remek előadása szép lehetőség volt a karácsonyra való lelki készülődésre.
A Dániel-játék (Ludus Danielis) a középkor egyik legszebb és legismertebb liturgikus drámája, amely Dániel próféta történeteit – köztük Baltazár király lakomáját és a „falra írt jel” titokzatos jelenetét – kelti életre. A mű a 12–13. században vált népszerűvé, lenyűgöző példája a középkori egyházi zenés színjátéknak.
A kolozsvári piarista templomban a budapesti piarista gimnázium kórusa adta elő a liturgikus játékot a kecskeméti piarista gimnázium leánykórusa közreműködésével. A diákok éneke tisztán csengett, nemcsak a kórusszámok, de az egyes szereplők énekhangja is, az előadás egésze hangulatos volt, a történetet mozgással, gesztusokkal valóban megjelenítették, az oroszlánok megjelenése általános derültséget keltett, tanúi lehettünk a vadállatoknak a próféta hatására való megszelídülésének.
Jelen voltak a Báthory István Elméleti Líceum tanárai és diákjai, akik elevenen ápolják az iskola piarista hagyományait, egyetemisták, kolozsváriak, László Attila főesperes-plébános, Kovács Árpád kisbácsi plébános, Schuller Hajnal, a Báthory István Elméleti Líceum igazgatója, valamint a vendégek, a budapesti és a kecskeméti piarista iskolák tanárai és diákjai, akik először hozták el Kolozsvárra a Dániel-játékot.
Molnár Lehel piarista szerzetes, egyetemi lelkész bevezetőjében a helyszínről, a piarista templomról elmondta: „a kolozsvári jezsuiták 300 évvel ezelőtt építették ezt a templomot. Májusban ünnepeltük felszentelésének háromszázadik évfordulóját. Jövőre lesz 250 éve, hogy a piaristák átvették a jezsuitáktól a templomot, és folytatták az ifjúság nevelését hitre és tudásra. Ez a zenei esemény lehet a 300 éve felszentelt akadémiai templom ünnepségeinek záróakkordja, és a 250 éve Kolozsvárra érkezett piaristák jubileumi évének nyitánya.”
Molnár Lehel a két szerzetesközösségről beszélt: egyik a templomot építtette, evangéliumi szellemben, Jézus Krisztus tanítását és életpéldáját követve neveli a fiatalokat, a másik, amely a stafétabotot átvette, lelkiségben és tudásban, hitben és tudományokban neveli a gyerekeket és fiatalokat.
Az előadandó műről elmondta: ennek a középkori liturgikus drámának a lendülete a gótikus freskók élénk színeit idézi. „Az írástudatlanok Bibliájához hasonlóan ez a mű is népszerűen, de időtálló igényességgel tárja a hallgatók elé Dániel próféta alakját, aki az emberiség évezredes várakozását fejezi ki és erősíti. Bár megmérettetünk és kevésnek találtatunk, mégis reméljük, hogy a Felkent, akinek születését, illetve születésnapját várjuk, mellénk áll a mérleg serpenyőjére. Ezt az adventi készületet erősíti a következő percekben felcsendülő misztériumjáték.”
Az előadás előtt Mile Balázs első beosztott konzul szólt a közönséghez; majd Farkas Domonkos és Melegh Béla tanárok a Dániel-játékot, annak zenei anyagát, illetve történetét ismertették.
Támogatók: Magyarország kolozsvári főkonzulátusa, a Piarista Alapítvány és a Kalazancius Mozgalom Egyesület, a kolozsvári Szent Mihály-plébánia, a Kolozsvári Egyházzene Egyesület, a Báthory István Elméleti Líceum, a kolozsvári Katolikus Egyetemi Lelkészség és magánadományozók.
Fotó: Bodó Márta, Csató Hunor
