A kézdiszentkereszti iskola 2010-ben vette fel a falu szülöttjének a nevét. Arra kértük Lénárt Piroska tanítót, hogy olvasóink számára elevenítse fel az iskola névadásához vezető utat.
A környéken majdnem minden iskolának volt már névadója a kétezres évek elejére, de az itteni még mindig Kézdiszentkereszti Általános Iskola néven szerepelt mindenhol egészen 2010-ig, amikor felvette falunk szülöttének, Trefán Leonárdnak a nevét. Már egy ideje fontolgattuk a témát, és voltak ötletek is, de egyik sem volt az igazi. Korábban felmerült, hogy az egykori igazgatóról, néhai Kerezsi Andrásról, Bandi bácsiról nevezzék el az iskolát. Ő pedagógusként és az iskola vezetőjeként is nagyon ügyes, sokoldalú, művelt ember volt. Nemcsak az iskoláért, a faluért és annak kulturális életéért is sokat tett. Felmerült akkor még a faluból származó Laub Ede kőfaragó, szobrász és restaurátor neve, illetve még másé is, de utóbbinál, lévén élő személy, az az út nem volt járható, és végül is néhány évre félretettük a témát.
Korábban nekem még volt egy javaslatom, hogy nevezzük el Döngő Ádámról. Ő nem közismert személyiség, ha lehet így mondani, hanem egy jobbágy volt, de az ő nevéhez kötődik a hagyomány szerint, hogy az iskola a mai helyén megépülhetett. Polyán és környéke valamikor a Zabolán élt Mikes grófok földbirtoka volt. Amikor pedig Mikes gróf elhatározta, hogy ő a polyáni földjeit eladja, nem akadt a faluban, aki egyben vagy akár nagyobb darabokban megvehette volna. Az akkori bíró javaslatára kisebb parcellákra bontották a birtokot, és úgy adták el – a külteleknevek ma is őrzik ennek emlékét: létezik 10 forintos, 20 forintos, 30-as dűlő. Abban az időben a falu vége ott volt, ahol most az iskola áll. Terméketlen terület volt, amit nem vásárolt meg senki, és akkor Mikes gróf ajándékba adta Döngő Ádám nevű jobbágyának, akit nagyon kedvelt. Ő pedig később örökös nélkül elhunyt, és végakaratában úgy hagyta, hogy a telekre iskola épüljön. Ez meg is valósult, de a Döngő Ádám iskolanévből végül is nem lehetett semmi, mert a névadási procedúrában mindenféle dokumentumokat kell bemutatni az illető személyről, és az nekünk nem volt, mivel a falu leégett pár száz évvel ezelőtt, és minden irat odaveszett. Döngő Ádámról csak a történet maradt fenn, okmányok nélkül. Úgyhogy ez az ötlet is zsákutcába vezetett.
Végül is az, hogy az iskolát Trefán Leonárdról nevezzük el, az akkori plébánosunk, Vatány Gábor ötlete volt. Mivel ő a falunak egy olyan szülöttje, akinek a pedagógiához is van köze, mert tanított is, katolikus is, mint a falu, továbbá a munkássága miatt méltán lehetünk rá büszkék, így mellette döntöttünk. A bürokratikus kikötések szempontjából sem volt semmi akadály, mivel Trefán Leonárdról rendelkezésre állnak a szükséges iratok. Vatány Gábor teljes mellszéllességgel támogatta az ügyet, a most újra megjelent, Kézdiszentkeresztről szóló könyv első kiadása is az ő hathatós anyagi hozzájárulásával jelent meg 2010-ben, amikor az iskola végül is a falu nagy szülöttjének nevét felvette. Az iskola oldalán dombormű őrzi Trefán Leonárd emlékét, illetve a névadás 10. évfordulóján emléktáblát helyeztünk el azon a házon, amelynek a helyén állt a Trefán testvérek szülőháza.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy azelőtt a faluban nem nagyon ismerték Trefán Leonárd nevét sem, hiába, hogy valamikor itt született. Azóta viszont felfedeztük magunknak, és a plébánia egyik épületében egy emlékszobát is berendeztek, ott pedig több olyan kiadvány is van, amit vagy ő írt, vagy szerkesztett, vagy az általa alapított nyomdában jelent meg.
Akár helybéliek, akár idegenek betérhetnek oda ismerkedni falunk szülöttével. Ahogy a kiállítási anyag összeállt, én is elolvastam két könyvét, ami ott található. Trefán Leonárd olyan szívből fakadóan és szívhez szólóan írt – Polyánról is többek között –, hogy ezért is érdemes fellapozni a könyveit.
Lénárt Piroska
Fotók: Trefán Leonárd Általános Iskola / Facebook, Lénárt Piroska
Az írás megjelent a Vasárnap hetilap 2025/50. lapszámában.
