„E örö, e bódottá” – hangzott az elhíresült mondat Matisz nagypapától, aki az ezredforduló környékén került be a hírekbe, amikor a mindössze 11 éves lánya gyermeket szült (aki később a Magyarország legfiatalabb nagymamája címet is „elnyerte”). A nagypapát arról faggatták annak idején, hogy milyen az élet, amióta eggyel többen vannak. Erre érkezett válaszként az imént idézett mondat, lefordítva: „Ez öröm, ez boldogság”.
Advent során az istengyermek születésnapjára készülünk. Ebben a várakozási időben advent harmadik vasárnapja az örömre irányítja a figyelmünket. Bár Matisz nagypapa és családja története résein komoly társadalmi problémák fénylenek át, de a beszédhibájával együtt is a lehető legegyszerűbben világított rá Matisz nagypapa, hogy mit jelent egy gyermek születése: öröm és boldogság. Valóban ennek kellene lennie, de kérdés: valóban az?
Társadalmunk és egyházunk egyaránt fennhangon hirdeti, hogy a gyermek a jövő, hogy családot kell alapítani és gyermeket vállalni. Jól érzi ezt az a fiatal, aki nemrég múlt 25, 30, ne adj’ Isten 35, de még nincs családja, gyermeke, hogy: „na, mikor nősülsz meg/mész férjhez?”, „mikor születik a gyerek?” Zavarában igyekszik terelni a témát, de néhány év múlva aztán megnyugodva osztja meg a hírt, hogy immár úton a várva várt gyerek. Ekkor jön a hidegzuhany: „s a második mikor érkezik?” S mire megszületik a második, netalán úton van a harmadik, negyedik, ötödik…, furcsa fordulat áll be: „véletlenül csúszott be vagy tervezett baba?”, „fogjátok ezt bírni?”, „fel tudjátok nevelni őket?”, „lassan meglesz a focicsapat”, „ugye nem lesz több?”… s a sor hosszan folytatódik, miközben a fiatal zavarodottan győzködi a környezetét, hogy tudják, mit jelent a tudatos családtervezés…
A gyermek sosem elég, vagy épp túl sok, de sosem pont jó. A szülők öröme és boldogsága mellé könnyen társulnak a társadalom piszkálódó, megrovó megjegyzései, amelyek könnyen sebet ejtenek. Ha egy anyának több gyereke születik, „biztosan” munkakerülő, okoskodnak egyesek (de ha tudnák, mennyi munka a mai környezetben több gyermeket nevelni…), az apa pedig rettegve kéri a gyermeknevelési szabadságot, „már megint”. Ha valakinek több gyereke van, ne hivatkozzon erre, hisz ő vállalta, az ő felelőssége, oldja meg… Munkahelyi és egyéb környezetben mintha a szülőség előjogokat jelentene, amit „kihasználnak” a szülők. Pedig „csak” egy megkerülhetetlen ÉLETállapota a szülőknek, amivel számolniuk kell… Pedig igaza volt Matisz nagypapának: a gyermek tényleg öröm és boldogság.
Az írás megjelent a Vasárnap 2025/50-es számában.
