Száz évvel ezelőtt született német anyanyelvű bánsági írónak szentelték december 8-át és 9-ét Dócon és Újpécsen. Ludwig Schwarzról van szó: drámaíró, költő, regényíró, újságíró, műfordító, valamint színdarabok szerzője, különösen a bánsági puszta sváb német nyelvjárásában írt irodalmi művek alkotója.
Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepén, december 8-án a dóci római katolikus templom adott otthont több nemzedék és különböző helyekről érkezett emberek találkozásának: eljöttek a falu egykori lakói, valamint azok is, akik csak néhány évtizede telepedtek le itt. A találkozás jól meghatározott céllal történt: a Ludwig Schwarz születésének századik évfordulójára való emlékezés egyben alkalom volt a viszontlátásra, az imára, az énekre, de mindenekelőtt a falu jeles szülötte, a talán ma már kevéssé ismert író életművének (újra)felfedezésére. Ludwig Schwarz alakja és munkássága a Bánságban a múlt század második felének szerencsétlen folyamatai és megrázkódtatásai miatt háttérbe szorult.
Ahogyan az esemény kezdeményezője, Dorin Imbrescu is hangsúlyozta, különösen figyelemreméltó és fontos, hogy ma olyan emberek, akik nem beszélik a német nyelvet, akik nem svábok, mégis szeretnék megismerni az egykori lakosok kultúráját és hitét, részt vesznek, szerveznek ilyen eseményeket, valamint együtt vannak jelen a falu régi templomában.
A megemlékezést Lokodi Attila dettai plébános nyitotta meg, aki üdvözölte az egybegyűlteket, majd a Miatyánk imádság következett, amelyet németül és románul mondtak el. A plébános örömét fejezte ki a nagyszámú résztvevő miatt, különösen hangsúlyozva, hogy talán még soha nem látott ennyi embert együtt a templomban.
A következő köszöntőt Daniel Lungu mérnök, Tolvád község polgármestere – amelyhez Dóc is tartozik – mondta, aki lelkes támogatója volt az eseménynek. A rendezvény levezetését Claudiu-Sergiu Călin egyházmegyei levéltáros, valamint Takács Amália, a dóci általános iskola tanítója biztosította.
„Háború akkor van, amikor az ember már nem ember. Amikor mindaz, ami az élethez tartozott, többé nem bír értékkel” – ez a mondat Ludwig Stephan Johannes Schwarz De Kaule Baschtl című regényéből származik, amelyet Henrike Brădiceanu-Persem, a Bánsági Német Demokrata Fórum keretében működő temesvári Stafette irodalmi kör tagja mutatott be december 8-án, hétfőn sváb és román nyelven.
Az előadó – aki a regényből több részletet is lefordított, és ezek közül néhány megjelent az Deutsche Erzähler aus Rumänien nach 1945 / Romániai német írók 1945 után című antológiában (szerk. Olivia Spiridon) – az irodalmi kört a bánsági német nyelvű irodalmi tevékenység folytatójaként mutatta be.
A Dócról elszármazott svábok németországi egyesületének képviselői, Heidi és Josef (Sepp) Dolvig, német és román nyelven hozták el az egyesület, valamint mindazok üdvözletét, akik az elmúlt évtizedek során elhagyták a települést. A pillanat annál is meghatóbb volt, mivel ma a hatóságok és az új lakosok igyekeznek megemlékezni a német kisebbség egykori személyiségeiről. Leányuk, Stefanie Dolvig, az egyesület elnöke, aki elkötelezett munkájával továbbviszi a dóci sváb közösség ügyét.
A VI. osztályos Alexandra Bușcă tanuló, lelkes tanárnője irányításával felolvasta a Dóc tegnap és ma című írást, amely részben a község monográfiájából merített ihletet, prof. Cornel Vițan munkájából. A moderátorok ezután felkérték Jakob Friedmannt, a tiszteletre méltó nyolcvanéves lakost, aki személyesen ismerte Ludwig Schwarzot, hogy osszon meg néhány emléket az íróról.
A megemlékezésen fellépett a Petru Achim nyugalmazott román ortodox plébános által újjáélesztett tolvádi Dor bun kórus. A fiatalokból és felnőttekből álló énekkar karácsonyi énekeket adott elő román és német nyelven. Petru Achim a karácsony ünnepe előtt saját gondolatait is megosztotta a jelenlévőkkel.
A zárszót Dorin Imbrescu mondta, aki megköszönte mindazoknak a közreműködését, akik hozzájárultak az esemény sikeres megszervezéséhez, különösen a Temesvári Állami Német Színháznak, amelyet Lucian Manuel Vărșăndan igazgató képviselt a rendezvényen. A színház gondoskodásának köszönhetően sikerült újra felidézni az író életének és munkásságának adatait, valamint bemutatni azokat a plakátokat, amelyek az évtizedekkel ezelőtt Temesváron játszott színdarabokat hirdették.
Az esemény moderátora, Claudiu-Sergiu Călin köszönetet mondott Luzian Geier újságírónak, aki ma Németországban él, valamint a Bánsági Svábok Egyesületének, ők közvetítették ugyanis és bocsátották rendelkezésre az ulmi központ információs gyűjteményéből Ludwig Schwarz néhány kötetének példányait.
Végezetül a dóci kultúrház falán ünnepélyesen leleplezték az emléktáblát, amely az író nevét viseli. A táblát Daniel Lungu mérnök, Tolvád polgármestere, valamint Gabriel Răzvan Drăgan mérnök, Újpécs polgármestere avatták fel, és Lokodi Attila dettai plébános áldotta meg.
A Dóci Svábok Egyesülete egy csokor virágot helyezett el az emléktábla mellett. Az esemény résztvevői ezt követően néhány meghitt percet tölthettek együtt a kultúrház termében, beszélgetve, emlékezve.
Másnap, 2025. december 9-én, Újpécs, az a település, ahol Ludwig Schwarz több évtizeden át élt és alkotott, tisztelgett az író emléke előtt. A résztvevők a községi kultúrházban gyűltek össze, ahonnan közösen indultak a helyi római katolikus temetőbe.
A Temesvári Római Katolikus Püspökség részéről jelen volt Johann Dirschl prelátus, általános helynök, akit elkísért Simon Ciubotaru temesvár-szabadfalui plébános és Vasile Chindriș újpécsi görögkatolikus parókus. Imádságok hangzottak el, valamint az elhunytak lelki üdvéért szokásos énekek csendültek fel.
Koszorút helyezett el Tolvád, illetve Újpécs polgármestere, valamint Florin Stoica, aki jelenleg abban a házban él, amely egykor a Schwarz családé volt. A Dóci Svábok Egyesületét Heidi és Josef Dolvig képviselték, akik szép virágcsokrot helyeztek el.
Lungu polgármester gondoskodásának köszönhetően Ludwig Schwarz sírjánál elhelyeztek egy marék földet is arról a helyről, ahol Dócon az író szülőháza állt – az a ház, amely sajnos ma már nem létezik.
A megemlékezés pillanatai a újpécsi temetőben, de általában a településen is különösen meghatóak volt, hiszen Németországból megérkezett az író fia, Helmut Schwarz a feleségével.
A megemlékezés következő mozzanatára Újpécsen, Ludwig Schwarz egykori lakó- és alkotóházának udvarán került sor. Itt Johann Dirschl vikárius román és német nyelven mondott áldást az ez alkalomra felhelyezett emléktábla előtt, majd a ház jelenlegi tulajdonosa, Florin Stoica is szólt a jelenlévőkhöz. Ezt követően Johann Dirschl általános helynök a centenáriumhoz illő elmélkedést tartott, majd Gabriel Răzvan Drăgan polgármester, valamint Helmut Schwarz, az író fia, ünnepélyesen leleplezték az emléktáblát, amely az író nevét viseli. Mind a dóci, mind az újpécsi emléktáblát a Marmosim Craiova készítette Dorin Imbrescu kezdeményezésére.
Az irodalmi-tisztelgő programra az újpécsi kultúrházban került sor. A rendezvényt a tolvádi és a dóci polgármester üdvözlőbeszéde nyitotta meg. A középiskolás Alexandra Tănase nagy tehetséggel beszélt a Bánságra jellemző multikulturalizmusról.
A Bánsági Német Demokrata Fórum keretében működő temesvári Stafette irodalmi kör részéről Benjamin Neurohr úr szólalt fel, aki több utalást tett az ünnepelt íróra, Ludwig Schwarzra, valamint általában a bánsági németekre – arra a közösségre, amelyben az író nevelkedett, és amely mély nyomot hagyott írásaiban és kultúrájában.
A felszólalók között kiemelkedett Delia Glück gyéri német nyelvtanár, valamint Ioan Hațegan történész, a Titu Maiorescu Intézet, Román Akadémia temesvári filiájának képviselője.
Helmut Schwarz és felesége, az ünnepelt író leszármazottai láthatóan meghatódva zárták a rendezvényt, és köszönetüket fejezték ki a megemlékezésért.
Ludwig Schwarz 1925-ben született Dócon, a Dettához közeli településen. Élete a legnehezebb és legkülönbözőbb helyzetekbe és helyszínekre sodorta: Berlinben építészetet tanult, katonaként harcolt a fronton, ahol megsebesült és hadifogságba esett. Később őt és családját 1951-ben a Bărăganba deportálták. 1956-ban Újpécsre költözött, de tevékenységét főként Temesváron fejtette ki. Újpécsen képesítés nélküli munkásként volt kénytelen dolgozni a termelőszövetkezetben, mivel a kommunista rendszer nem ismerte el tanulmányait.
1958-ban debütált a Das Schlüsselbrett című prózakötettel, ám a bánsági német irodalmi emlékezetben elsősorban az egyetlen, bánsági sváb dialektusban írt regényével maradt meg. Ez a De Kaule Baschtl, amely négy kötetből áll, és amelyek közül hármat még életében kiadtak.
Német nyelven alkotott, ugyanakkor román és magyar nyelvű szerzők irodalmi műveit fordította németre. 1978-ban – a Romániai Írók Szövetsége tagjaként – elnyerte a szövetség temesvári fiókjának díját.
Élete hirtelen ért véget: 1981 júliusában, Bukarestben hunyt el, ahol beszédet kellett volna tartania a Romániai Írók Szövetségének kongresszusán.
