Olvasom a hírekben, hogy az Oxford University Press eddigi gyakorlatához híven idén is kinevezte vagy megállapította az év szavát vagy szófordulatát. Ez pedig nem más lett, mint az online cukkolás, avagy ahogy a fiatalabb korosztály ismeri: rage bait. Persze az online cukkolás nem fedi le az angol kifejezés tartalmát, mely meghatározása szerint „szándékosan úgy megalkotott online tartalom, amely frusztráló, provokatív vagy sértő jellegével haragot vagy felháborodást vált ki”, és mindenképpen reakciót óhajt kicsikarni. Nos, ha a kifejezés maga esetleg nem is, de a jelenség minden bizonnyal ismerős lehet azoknak, akik az idén bár öt percet eltöltöttek valamely közösségimédia-felületen. Az Oxford adatai szerint a rage bait használata az elmúlt 12 hónapban megháromszorozódott – és ez tulajdonképpen nem is meglepő.
Az „élő”, avagy valós időben frissülő online tartalmakat pörgető felületek körében egyáltalán nem ismeretlen a jelenség, a clikbait kifejezést már évek óta szótárunk elemévé tettük, sőt, szép magyar megfelelője is van: kattintásvadász. De ez már úgy tűnik önmagában kevés. Hiába villognak a szalagcímek és a közösségi felületre készült kiajánlók, miszerint: hihetetlen, ez történt a világsztárral, nem hiszi el, mit tett ez a pap, és így tovább, és így tovább. Az online-nal foglalkozó kutató kollégák biztosan meg tudnák mondani, hogy mennyivel csökkenhetett az ilyetén jellegű megfogalmazások iránti érdeklődés, vagy pedig inkább arról lenne-e szó, hogy az ingerküszöbünk emelkedett fel.
A legutóbbi online cukkolásos eset épp a napokban futott nagyot. Keresztül és kasul láthattuk minden nyelven a bejegyzéseket, hogy egy illető Allahu akbar felkiáltással késelt meg egy 35 éves apácát Zágrábban. Mindenki osztotta, híroldalak és magánemberek is, egy-két szavas vagy akár cikknyi terjedelemben „méltatva” az esetet. Egy részük szelíden arról írt, hogy az istenfélő és sportkedvelő emberek már sehol nincsenek biztonságban, mások egyenesen halált kívántak „ezekre”. A tartalom úgy körülbelül négy napig terjedt vírusként, mert december 2-án a horvát rendőrség megállapította, hogy önsértés következtében sebesült meg a nővér, akit ismételt orvosi ellátásra kórházba szállítottak (és talán ezúttal nem a sebészetre, hanem egy másik osztályra, de ezt nem részletezik), és ismételt eljárást folytatnak. Többen eltávolították profiljukról vagy éppen híroldalukról a nagy érzelmi felzúdulást kiváltó eredeti bejegyzéseket, és – szerintem – jobb esetben megosztottak egy összegző írást arról, hogy mit is lehet tudni valójában az ügyről.
Az online világ azonban nem úgy működik, hogy egy tartalmat eltávolítok, és az már tehát többé nincs is, senki nem is emlékszik rá, hogy volt, el van felejtve. Főleg akkor, ha a bejegyzés maga erős érzelmeket mozgat meg. Aki maga is migránsellenes vagy nem kedveli a muszlimokat, egészen biztos, hogy ráugrott a november végi hírre, hogy na ugye. A kételkedők számára akár pillanatnyi meggyőzőerő is lehetett a hír, egy szép arcú, fiatal apáca néz a kamerába, hát hogy lehet a vallásáért bántalmazni? És nyilván írhatnék más attitűdöket is, de most nem ez a lényeg.
A tartalmak az érzelmeinken lovagolnak, mi pedig ugyancsak megüljük az érzelmekre ható bejegyzéseket. Mondhatnám ismét, hogy már aki, tisztelet a kivételnek és így tovább, de tulajdonképpen nincs kivétel. Ha vannak is médiaorgánumok, közszereplők vagy egyszerű felhasználók, akik cikkeikben vagy bejegyzéseikben nem a cukkolás eszközét használják, higgadt hangnemet ütnek meg stb., az általános magatartás nem ebbe az irányba tart. Amellett, hogy szó szerint függünk a virtuális visszajelzésektől (lájkok, kommentek és egyebek formájában), óhajtjuk a népszerűséget („az én bejegyzésemet milyen sokan megosztották”), gyorsan és kíméletlenül ítélünk is ellenőrizetlen – sőt, ellenőrizhetetlen – hátterű egy-két mondatok és képek alapján. Lehet, fülünkbe cseng még egy régebbi mondás, miszerint ne ítélj, hogy ne ítéltess (vö. Mt 1,7), de messze túl vagyunk már az érzelmeinkre nyersen ható bejegyzések alapján meghozott állásfoglalásainkon, mire ez eszünkbe jut. Már ha eszünkbe jut.
