A kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának didaktikai teológia szakos másodéves hallgatói november 14–16 között évfolyamfelelős tanárukkal, András Szabolccsal, a kar dékánhelyettesével együtt tanulmányi kiránduláson vettek részt Háromszéken. Az út során nem csupán szakmailag fejlődtek, hanem lelkiekben is gazdagodtak, és közösségként is gyarapodtak.
Az út András István egyetemi adjunktus, a gyulafehérvári szeminárium rektora és Diósi Dávid egyetemi tanár, a kar dékánja gondos szervezőmunkájának, valamint Nóda Mózes intézeti igazgató és a Bolyai Társaság támogatásának köszönhetően valósult meg. Hozzájárulásuk nélkül ez a három nap nem válhatott volna ilyen tartalmas és inspiráló élménnyé.
A kirándulás ugyanis nemcsak a diákok szakmai tudását gazdagította, hanem a kulturális látókörük is tágult általa, és lelkileg, valamint közösségileg is megerősödtek. E három nap élménye és tapasztalata maradandó nyomot hagyott a résztvevőkben, fontos részévé vált a képzésnek.
A kirándulásunk első állomása Kőhalom volt, ahol Kovács István-László plébános fogadta a csapatot. Lehetőséget kaptak arra, hogy bejárják a templomot és a plébánia épületét, miközben a plébános személyes történeteivel és lelkipásztori tapasztalataival megfűszerezve mutatta be a templom és a közösség történetét. A szívélyes fogadtatásért és a tartalmas bemutatásért hatalmas köszönet illeti.
Ezután Sepsiszentgyörgy következett, a Szent József-plébánia, ahol Ilyés Zsolt plébános engedélyével a bérmálkozásra készülő fiatalok számára felkészítőt tarthattak, amelynek az előkészületeiben Tóth József-Alpár doktorandusz és szemináriumvezető segített. A plébános mellett Hosszu Norbert-Lajos segédlelkész készségesen fogadta a csapatot, lehetőséget biztosítva arra, hogy a bérmálkozó fiatalokkal találkozzanak és velük együtt egy igazán tartalmas lelki programot hozzanak létre. A nyitottságuk és bizalmuk nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ez az alkalom mind a diákok, mind a bérmálkozásra készülők számára maradandó élmény legyen.
„Ez a tanulmányi körút különösen nagy lelki feltöltődés volt számomra, mert megérintett, hogy ilyen közvetlen formában betekintést nyerhettem több plébániába és sokat jelentett a plébánosokkal való személyes találkozás. A sepsiszentgyörgyi bérmálkozókkal való foglalkozás különösen meghatározó volt, mert megtapasztalhattam, hogy ilyen sok fiatal nyitott szívvel készül a bérmálkozás szentségének a felvételére, és ennek felkészületnek ilyen formában mi is a részesei lehettünk.” (Tóth Pálma)
A nap utolsó állomása Gelence volt, ahol Szecsete Zoltán plébános a Szent Imre-plébánián fogadta a csapatot és szállást is biztosított a számukra. A fogadtatásnak köszönhetően már az érkezés pillanatától otthonos légkörben érezhették magukat a kolozsvári diákok.
A szombat szívmelengető programmal folytatódott, ugyanis a délelőtt folyamán bekapcsolódtak a Kerekes Péter-Miklós segédlelkész által a Szent Imre-plébánián szervezett ministránsfoglalkozásba. A közös játékok, az örömteli pillanatok és a beszélgetések nagyon kellemes indításai voltak a napnak, vidámsággal és szeretettel töltötték meg a reggelt. Az ezen foglalkozáson való aktív részvétel közösségi szempontból és szakmai fejlődés szempontjából is értékes volt, hiszen olyan új tapasztalatokkal gazdagodtak, amelyeket a későbbiekben is hasznosíthatnak. Ezért a csapat részéről köszönet illeti a gelencei segédlelkészt, amiért lehetőséget adott egy ilyen programon való részvételre.
„A november 14–16 között megszervezett őszi kirándulásunk egyedülálló és különleges volt. A mindennapok nagyvárosi forgatagából kilépve lehetőségem volt rövid, csendes lelki felüdülésre a felső-háromszéki Gelencén. Úgy gondolom, hogy tanulmányi utunk során a szakmai ismereteimet is bővítettem, hiszen behatóbban megismertem ennek a területnek a történetét, egyházközségeinek, templomainak múltját, valamint a kulturális és vallási nevezetességeit. Ezen kívül megtapasztaltam a közösségépítő erejét ennek az utazásnak, hiszen rengeteg életre szóló, felejthetetlen emléket szereztünk e pár nap alatt. Kiemelkedő volt a Sepsiszentgyörgyön tartott bérmálási felkészítő, valamint a gelencei ministráns óra. Öröm volt látni a gyermekek és fiatalok arcán a mosolyt és a nyitottságot. Hálatelt szívvel gondolok vissza a Gelencén töltött hétvégénkre. Hálás vagyok mindenkinek, aki hozzájárult ehhez az eseményhez!” (Major Barna Péter)
A reggeli programot követően Lemhény következett, ahol Gál Melinda bemutatta a Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt vártemplomot. Idejét nem sajnálva ismertette a templom múltját és érdekességeit, tudásával gazdagította a diákok ismereteit. Dávid György lemhényi plébános tette lehetővé, hogy a templomot megnézhessék, így személyesen is átélhessék e történelmi hely varázsát.
Ezek után Kézdiszentkereszten Tódor Attila plébános igazi lelkesedéssel mutatta be a templomot, mesélt az ottani mindennapokról, érdekességekről. Mindezek után a csapatot vendégül látta ebédre is, ami egyben lehetőséget adott a kötetlen beszélgetésre.
„Nekem ez a kis teológusos hétvége nagyon sokat adott. Nemcsak új embereket ismertem meg és új helyeket fedeztem fel, hanem azt éreztem, hogy az évfolyamunkra is nagyon jó hatással volt. Még jobban összerázta a kis családunkat. Olyan jó volt azt tapasztalni, hogy mekkora nyitottsággal és szeretettel fogadtak minket, akárhová mentünk, akár a fiatalok, akiknek felkészítőt tartottunk, vagy a ministráns gyerekek, akikkel játszottunk, de leginkább a pap bácsik, akik befogadtak, vagy megetettek minket. Nagyon hálás vagyok értük!” (Tifán Dóra)
Kézdivásárhely következett. Kantán Ilyés Lehel segédlelkész fogadta a csapatot, majd Fórika Balázs kántor kimeríthetetlen tudással és részletgazdagon mutatta be a templom múltját, olyannyira, hogy az szinte megelevenedett, valódi élmény volt hallgatni őt. Kézdivásárhelyen a Boldog Özséb-plébániát László Zsolt segédlelkész mutatta be. Nagyon nyitottan és kedvesen fogadta a csapatot, szeretettel válaszolt minden kérdésre.
Az értékes programokkal teli szombati napot a gelencei plébánia otthonos légkörében zárták a diákok Szecsete Zoltán plébános és Kerekes Péter segédlelkész jelenlétében. Különleges hangulat teremtődött az együttléthez, hiszen teret kapott a nyitott, őszinte beszélgetés és a vidámsággal teli társasjátékozás is.
A hétvége zárásaként vasárnap reggel a helyi közösséggel együtt részt vett a csapat a szentmisén, majd a finom ebéd után lélekben feltöltődve és mértéktelen hálával a szívükben indultak vissza Kolozsvárra.
„Ez a hétvége, bár már akkor is azt súgta a szívem, visszagondolva még biztosabban állíthatom, hogy életem egyik legszebb élménye volt, amely során minden pillanatban azt éreztem, hogy a jó Isten a tenyerén hordoz minket. Elképesztő, hogy az emberekben mennyi jóság és szeretet lakozik, és az, hogy mindenhol, ahol megfordultunk, ezt tapasztaltuk meg, csak még inkább ezt a gondolatot erősítette meg bennem. Ha ki kellene emeljek egy-két olyan pillanatot, ami igazán közel van a szívemhez, akkor a pénteki bérmálkozási felkészítőt, valamint a szombati ministránsalkalmat emelném ki, hiszen mindkettőnél azt éreztem, kimondhatatlanul jó együtt szolgálni, együtt tenni azért, hogy a fiatalokat és a gyerekeket, ha csak egy kicsit is, de közelebb vigyük a jó Istenhez. Azt éreztem mindkét alkalommal, hogy bár beletettük a magunk munkáját, mégis mi kaptuk a legnagyobb jutalmat. Mindezek mellett meg kell említenem a hétvége azon pillanatait, amikor mint baráti közösség is fejlődni tudtunk. Hálatelt szívvel gondolok vissza a közös beszélgetésekre és társasjátékozással töltött időre, amelyből Szecsete Zoltán és Kerekes Péter is kivették a részüket, és sok mosoly, valamint nagy kacagások közepette megmutatták, hogy bizony bennük van az örök gyermek, aki hozzánk hasonlóan szereti a jókedvet, a kacagást, a jó beszélgetéseket és persze azt, ha egy játékban nyerhet. Mindannyiunk nevében mondhatom, szívből köszönjük nekik mindazt a jót, kedvességet és szeretetet, amit az ott töltött idő alatt kaptunk, tapasztaltunk. Köszönjük! Visszatekintve azt érzem, nem tudok elég hálás lenni a jó Istennek azért az ajándékáért, hogy egy olyan hétvégét tölthetett együtt az évfolyamunk, amelyik nemcsak azt segítette, hogy lelkileg és szakmailag fejlődjünk, hanem azt is, hogy mint közösség, mint kis család tudjunk erősödni, épülni, szeretettel egymáshoz csiszolódni. A hálám pedig itt nem érhet véget, bár nem is tudna, hiszen mindenkire, akivel a hétvége során találkoztunk, aki tárt karokkal és nyitott szívvel fogadott, aki megvendégelt, aki a tanácsaival ellátott, aki a történeteit, az életének egy-egy kis részét megosztotta, aki átadta annak a szeretetnek a fényét, ami az ő szívében is fénylik, mindenkire egytől-egyig szívből jövő szeretettel gondolok, és kérem az Urat, hogy mindazt a jót, amit mi kaptunk, százszorosan, sőt ezerszeresen fizesse vissza mindegyikőjüknek. »A sok hívő mind egy szív, egy lélek volt.« ApCsel 4,32.” (Stroia Andrea)
Összeállította: Hermán Magdolna
