A Schola Cantorum Transsylvaniensis kamarakórus nemrégiben nemcsak Kolozsváron, hanem Nagyszebenben is koncertet adott. A koncert címe, Lux ex Tenebris, „Fény a sötétségből” arra utalt, hogy a műsor a sötétségből a fény felé vezető út gondolatára épül. Az együttes vezetőjét, Windhager-Geréd Erzsébetet a koncertélményről, a készülődésről kérdeztük.
Mi motivált arra, hogy most először Nagyszebenben adjatok koncertet?
Mindenképpen szerettük volna az év végi koncertünket nemcsak Kolozsváron előadni, hanem Erdély-szerte bemutatni, mert elhivatásunknak tekintjük, hogy a szép és jó éneklést minél szélesebb körben megismertessük. Kerestünk olyan helyet, ahol kevesebb ilyen jellegű koncertet szerveznek, és eszünkbe jutott Nagyszeben, ugyanis már két évvel korábban is kaptunk meghívást, akkor viszont nem tudtunk eljutni. Most tehát ez a templom került fókuszba.
Miért esett éppen erre a szebeni templomra a választás?
A templom stílusa és történelme indokolta döntésünket: a koncert vázát adó klasszikus művekhez ez a templom az, amely ugyanabban az időszakban épült, amikor a művek szerzője, Michael Haydn élt, különösen illő, akusztikailag és szellemileg is otthont ad egy ilyen programnak. Ráadásul Michael Haydn-nak vannak erdélyi kötődései: voltak évei, amikor az erdélyi zenei élet részese volt, Nagyváradon. Ez az összetétel zene, tér, történeti és kulturális háttér tette különlegessé a szebeni helyszínt a számunkra.
Milyen repertoárral készültetek a nagyszebeni közönség számára?
A koncert repertoárja a 18. századi klasszikus zene és a 20–21. századi modern, kortárs művek ötvözésére épült. Középpontban Michael Haydn karácsonyi responzóriumai álltak, kéthegedűs és basso continuo kísérettel. Emellett a sötétség és a fény motívumát körüljáró, kortárs acappella műveket is beiktattuk. Így a program egyszerre tisztelte a régi hagyományokat és alkalmazkodott az év végi időszak hangulatához, még messze a karácsony, de már valahol a ködös, borongós novemberi napok mögött ott van a remény arra, hogy eljön a fény.
Éreztetek különbséget a szebeni közönség és más városok közönsége között?
Különösen öröm volt számunkra, hogy habár a mi koncertünkkel egy időben egy másik koncert is volt az evangélikus templomban, a mi koncertünkre jöttek el az evangélikus templom zenészei: három olyan személy is, aki szakmabeli. Ez nagy megtiszteltetés volt, hiszen így a szakközönség, vagyis a szakmában jártas hallgatók is hallgattak minket. Ugyanakkor a templom közössége nagyrészt román nyelvű hívekből áll, mégis három nyelven konferáltunk, mert úgy gondoltuk, hogy ezzel tartozunk a hely történelmének. Érdekes sajátossága ennek a templomnak, hogy egykor német ajkú családok szponzorálták a magyar szenteket ábrázoló üvegablakokat, ma pedig főként román nyelvű hívek imádkoznak benne. A történelem itt másképp alakult, mint Kolozsváron, és ez a sokrétegű kulturális háttér számunkra fontos szempont volt, amikor úgy döntöttünk, hogy a második koncertünket Szebenben tartjuk.
Tudtuk, hogy a legtöbb együttes az evangélikus templomot választja a kiváló akusztikája miatt. Mi azonban tudatosan a katolikus templomot részesítettük előnyben, egyrészt Michael Haydn zenéje miatt, amely ebben a térben különösen otthonosan szólal meg, másrészt pedig azért, mert szerettünk volna olyan közösséghez eljutni, ahol a magyar hallgatók esetleg szórványban vannak. Együttesünk nem felekezeti kórus: több felekezetből érkező énekesek alkotják, és a nevünk, Schola Cantorum Transsylvaniensis is jelzi, hogy egész Erdély zenei örökségét képviseljük. Úgy éreztük, ez a helyszín tökéletesen megfelel a küldetésünknek. Meglepett minket az is, hogy a karácsonyi vásárból betévedők közül is sokan maradtak, akik számára ez az egy óra valódi meglepetésnek, ajándéknak bizonyult. Mind a szakmai, mind az amatőr, zeneszerető közönség visszajelzései nagyon szívhez szólóak voltak.
Melyik mű jelentette számotokra a legnagyobb kihívást, vagy épp a legnagyobb örömet?
Talán a legnagyobb örömet az a 2025-ben komponált, Lucy Walker angol zeneszerzőnő által írt darab, Give Me Your Stars, jelentette. Ez a mű igen friss, és intonációs kihívásokkal teli. Az ősbemutatója nemrég volt Londonban, ahol a világ leghallgatottabb énekegyüttese, a Voces8 adta elő. A kottát is csak pár hete, úgymond pult alatt szereztük be. Úgy véljük, mi lehettünk az elsők között, akik Erdélyben sőt világszerte megszólaltatták.
Milyen visszajelzéseket kaptatok a koncert után, és volt-e olyan, ami különösen megérintett?
Volt egy hölgy, aki odajött hozzánk, bemutatkozott és elmondta, hogy másnap a lánya Kolozsváron hallgat meg minket, a lányt nagyon érdekli a kóruszene, és szeretne esetleg a Scholában énekelni. Másnap valóban eljött és saját elmondása szerint a koncert transz-élmény volt számára. Különösen kedves visszajelzés az, hogy valaki akár a koncert hatására dönt úgy, hogy csatlakozni szeretne az együtteshez. Számunkra ez az egyik legnagyobb dicséret, és jövőre meg is fogjuk próbálni a közös munkát. Egy másik visszajelzés a szebeni templom sekrestyésnőjétől érkezett, aki nem szakmai háttérrel rendelkezik, de rendszeresen koncertek között dolgozó ember. Az ő szava is értékes volt: azt mondta ízesen csángósan, hogy a koncert „erősen szép volt”. A kolozsvári koncert után azt írták nekünk a hallgatók: lelkileg ,,átmosódtak”. Az, hogy valaki így megszólal, amikor egy előadás hatására ennyire mélyen megérintődik mindenképp nagy öröm és elégtétel számunkra.
