„Prima cum nota eminentiae”, „első a kiválóság jelével”. Bernád Rita-Magdolna: Fogarasy Mihály. A püspök, aki értette a jövőt. Róth András Lajos könyvismertetőjét közöljük, amely a gyergyószentmiklósi Szent Miklós-templomban hangzott el november 30-án.
Engedjék meg, hogy egy-egy személyes megállapítással kezdjem és majd zárjam e kötet bemutatását. Már több éve bejáratos vagyok az egyházi levéltárak berkeibe. A református és a katolikus egyház székelyudvarhelyi gyűjtőlevéltáraiba. Kutakodásaim során gyakran előfordul, hogy egy-egy egyházi személyiség valamilyen úton-módon többször felbukkan az iratcsomók tömkelegeiben. Valami magukra vonja a figyelmemet. Vagy az illető személy kiemelkedően választékos stílusú, gyönyörű beszéde, mely révén úgy látszik nemcsak híveinek lelkére, de az utókorra is hatni szeretne, vagy pedig kiemelkedő fontosságú tevékenységére figyel fel a kutató, megkülönböztetve a többi sorstársától. Ebben az esetben ezen utóbbira figyelt fel a könyv szerzője, a Pauler Gyula-díjas Bernád Rita-Magdolna, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség főlevéltárosa, akinek „a jó Isten a hozzá legillőbb szakmát adta a kezébe”. Személy szerint kutatásaim során leltem rá is, amikor Bernád Rita-Magdolnában egy energikus, távlatokban gondolkodó, sikeres, lankadatlan kutatót, szervezőt, mindenkit segíteni kész (szak)embert ismertem meg. Mostani sikeres vállalkozását régóta dédelgette.
Kitartásának meglett a gyümölcse ebben a könyvben és a jövő heti kiállításban. Az, „aki értette a jövőt” és annak érdekében tevékenykedett, nem lehet más, mint a közösség szervezésében, irányításában példaképül állított erkölcsi minta. Ez Fogarasy Mihály püspök, akit szerzőnk teljes tündöklésében most feltárt és elénk állított.
A könyv egy mottóra felfűzött könyv, egy olyan mottóra, amely a megénekelt sajátja, amelyet a szerző is magáénak érez, s amely mindannyiunk életérzése lehet: „A valódi béke bensőleges, melynek országa önmagunkban van. Ez béke Istennel, béke önmagunkkal, béke embertársunkkal.”
Amiről ma itt beszélünk, az több, mint egy könyv, több, mint egy életrajz, egyben katalógus, útmutató, vademecum egy élethez, egy kiállításhoz, egy követendő életmintához. Dr. Kovács Gergely érsek, örmény katolikus apostoli kormányzó ajánlásával indul a könyv, egy olyan alapkőletétellel, amely a felelősségteljes főpásztori hivatás, de az emberi nagyság (f)elismerésén is alapul, egy olyan alapkő, „amelyre – amint az érsek úr írja – bátran építkezhetünk tovább, ezért az előttünk járók emlékének ápolását és továbbadását kötelességünknek tartjuk.”
A 20 fejezetre tagolódó kiadvány felöleli a hatalmas életút minden részletét, kifejtve Fogarasy Mihály származását, szellemi képzését, az egyházban betöltött fontos és összes szerepét, az egyházi hierarchián való emelkedésének összes grádicsát, tudományos szemléletének alakulását, a hitsorsosai és a világiakhoz való kötődését, szülővárosa iránti szeretetét és hűségét. Családi indíttatása is meghatározta sorsának alakulását. Itt utalunk Fogarasy György templomépítő nagyapjára, Ferenczi György püspöki vikáriusra, de említhetnénk Fogarasy Mihály csíkszenttamási kántor nagybátyját is. Minden iskolai évben „eminentissimus”-ként feltüntetett Fogarasy korán eljegyzi magát a teológiai pályával. A Pazmaneumon belüli teológiai képzése során is az „eminens cum excellentia” jelzővel illették. Pályafutását Nagyszebenben, a nagyszeben-belvárosi templomban kezdte hittanárként és káplánként, buzgón és dicséretesen töltve be a lelkek építésére és a szorgalmas fiatalok javára szentelt feladatát. 1826-tól Bécsben a felsőbb papi intézetben, az Augustineumban eltöltött két év alatt latinul és németül megvédett doktori diplomát nyert egyházjog, szentíráselemzés és -értelmezés, dogmatika, erkölcsteológia és pasztorálteológiából. Miközben az Új Teológiai Folyóirat szerkesztésében is szerepet vállalt. Hazatérte után Gyulafehérvárt 1828–1830 közt a bibliai tudományok tanára, a teológiai tudományok felügyelője, szentszéki előadó, ülnök és a szegények ügyvédje, az erdélyi normális iskolák felügyelője. 1832-ben Kolozsvárt találjuk, ahol iskolai felügyelő és könyvvizsgáló. Éles szemmel észrevételezi az ottani visszásságokat és szorgalmazza elemi osztályokban a magyar nyelven való oktatást. Rá egy évre tiszteletbeli kanonok. Közben a pesti tudományegyetem teológiai fakultása kollégiumi tagjává nyilvánítja. Az említett Augustineum harmadik, majd második tanulmányi igazgatója, miközben a császári udvar káplánja is. És itt álljunk is meg. Külön felhívnám az érdeklődők figyelmét, hogy ennek a felfele ívelő életútnak minden mozzanatát rögzíti a könyv hazai és külföldi levéltárak mélyéből kibányászott eredeti dokumentációs és képi anyaggal. Ugyanakkor egy jól megszerkesztett kalauzon túlmutatva máig felfuttatott intézménytörténetekkel is gazdagodhatunk, rálátást nyerünk a hazai egyházi és művelődési intézmények kivitelezőire, letéteményeseire vagy akár mai haszonélvezőire is, amit mindenképpen köszönünk a szerzőnőnknek.
Fogarasy Mihály bécsi tartózkodását követően Nagyváradra kerül mint nagyváradi mesterkanonok. Kanonoki beiktatását 1838-ban Lajcsák Ferenc nagyváradi püspök (1827–1843) rendeli el. Itteni tevékenysége is kiemelkedő. A hitéleten túl a fiatalok képzésében folytat lelkes tevékenységet, ifjúsági könyvtárakat alapít, zene- és énektanítást szervez, német és francia nyelvtanárokat szerződtet. Ugyanakkor a királyi jogakadémia igazgatóhelyettese és a tankerületi iskolák igazgatója. 1843-tól egyedi apát, mely címet 1865-ig viselte. 1845-től Az Accademia dell’Arcadia olasz irodalmi társaság tagja lesz. 1846-tól egyházkormányzati hatalom nélküli szkutári címzetes püspöki kinevezést kap sokrétű és lelkiismeretes papi tevékenységének elismeréséül. Fogarasy 1846–1853 között a pesti egyetem hittudományi karának elnöke és a budai tankerület iskoláinak főigazgatója. A Jó és olcsó könyvkiadó társulat, a későbbi Szent István Társulat mint az Apostoli Szentszék Könyvkiadója mai napig közismert. Ez irányú nézeteit és elképzeléseit az Eszmék egy nevelési, épületes és fölvilágosító könyvek terjesztésére alakítandó társulat szerkezetéhez címmel a Religió és Nevelés lapban fejtette ki. A Keresztény Naptár, a Katholikus Néplap közkézen forogtak. A kiadó jelentőségét növelte az, hogy Fogarasy ragaszkodott a kisebbségi nyelveken való (románul, szlovákul, horvátul, németül, bunyevácul, ruténül, vendül) közléshez. 1853 és 1864 között újból Nagyváradon van Fogarasy mint plébános és főesperes. Funkciói egymást érik. Mindegyiknek eleget tesz. Így zsinatvizsgáló, majd 1855-től a zsinatvizsgáló bizottság elnöke lett. Aztán mesterkanonok, őrkanonok, majd éneklőkanonok. Közben 1859-től a műemlék épületek császári és királyi műemlékvédője lett.
Az 1865–1882 közti püspöki tevékenysége a hitélet emelésére, valamint a katolikus népiskolák felvirágoztatására irányult. Több jótékonysági célú alapítványt hozott létre. Ferenc József valóságos belső titkos tanácsosnak is kinevezte.
Kötetünk egyik kiemelkedő erénye, hogy nagyon gazdagon illusztrált, az egyes illusztrációk az éppen tárgyalt szakaszhoz kapcsolódnak és nemcsak magát a kiadványt, de az adott kor igencsak gazdag művészetét is illusztrálják. Tekintsenek majd a gazdag ornamentikával bíró oklevelekre, levéltári anyagokra, korabeli metszett városképekre, tervrajzokra, a miséző, áldoztató kehelyre, templomainkra, azok belső felszerelésére, papi ruházatokra, a művészin kiképzett pecsétekre. És a kiadvány igencsak gazdag a tudományos apparátusában is. Nemcsak jegyzeteiben, de az azokban nyújtott további magyar művelődés-, intézmény-, egyház- vagy családtörténeti adatokban is. És erőssége a méltatott kötetknek és a szerző kvalitásos pontosságára utal, hogy nyújtja minden egyes képnek, illetve az illusztrált tárgynak az eredetét, forrását, őrzési, kiállítási helyét, anyagát, méretét, keltezését, jelzetét, készítéstörténetét és művészeti besorolását. Az itt megadott magyarázatok révén a laikus olvasó megismerkedhet a régebbi és a jelenkori megnevezések pontos értelmezésével. A kötet külön fejezetet szentel az iskolák püspökének a Püspök és az oktatás című részben. Neki sikerült visszaszereznie az egyházi iskolák fölötti fennhatóságát. Szem előtt tartotta a kispapok képzését; elérte, hogy a pesti központi papnevelő intézetbe erdélyieket is felvegyenek. Elképzelte egyetem indítását is ez egy „Lyceum Academicum” lett volna három (1. hittudományi, 2. bölcsészeti, történelmi és klasszikus nyelvtudományi, 3. jogi és államtudományi) karral. Átalakítja a kisszemináriumot, támogatja a görög-katolikus teológus képzést; támogatja több településen a mallersdorfi ferences, a szatmári irgalmas és az orsolyita nővérek iskoláit, zárdaintézeteit, tehát gondja volt a nőnevelésre is. Szülővárosában leányiskolát alapított. Szabályozta az egyházközségi tanácsok és az „iskolaszékek” felállítását és működését.
A szerző kiemeli munkájában azt a tényt, hogy Fogarasy Mihály 64 éves korában került a főpapi székbe. De ez csak előnyére vált személyének, egyházának, funkciójának. A birodalmi fővárosban és a jelentősebb egyházi és egyetemi központokban szerzett tudását, adminisztratív ismereteit tudta egyházmegyéjében ennek alapján kamatoztatni. Mai és mindenkori egyháztörténészeink kincsesbányája – ami a forrásokat illeti – a historia domusok. Erdélyben ő volt az, aki elrendelte a plébánianaplók, más néven historia domus-kötetek kötelező vezetését 1868-ban, mint ahogy az egyháztanácsgyűlési jegyzőkönyvekét is 1869/70-ben. És püspöki időszakában nem mulasztja el számtalan templom és kápolna építését püspöksége területén, valamint plébániák szervezését (Apanagyfalu, Deményháza, Petrozsény). Különös gonddal viseltetett a kisebb létszámú katolikus közösségek és a szórvány irányában. Anyagilag is segítette ezeket. Támogatásukra 1868-ban „egyházmegyei segélyalapot” hoz létre.
Illik, hogy megemlítsük itt, hogy a csíksomlyói új ferences kegytemplomot, amelyben 1812 és 1817 között ő maga is tartózkodott, és amelyben a bérmálás szentségében is részesült, szintén Fogarasy szentelte fel 1876. augusztus 20-án, mint ahogy több más alkalommal máshol is megtette. Fogarasy erdélyi püspöki működése alatt összesen 157 papot szentelt. Az egyházmegyés papság mellett obszerváns ferences és piarista szerzeteseket is avatott áldozópappá. A Liber ordinatorum kötetben 1865–1870 között folytatólagosan, majd 1871-től kezdődően táblázatban vezették az egyházi rend fokozatai felvételének részleteit. Az ott felsoroltakat névszerint megtaláljuk jelen kötetben is.
Szülővárosának fejlődését Fogarasy püspök mindig szem előtt tartotta, és mindenben igyekezett támogatni. Nagylelkűségéről két meghatározó szerepű intézmény létesítése – a leánynevelde (a mai Fogarasy Mihály Műszaki Líceum) és az aggház (a mai ápoló- és gondozóközpont) –, valamint a Szent Miklós-templom orgonája is tanúskodik – írja Bernád Rita. S itt már összefonódik a város lakosai, az egyházfő és családja közti együttműködés is. A Kolonics-orgona, a templomi ruházat, a templomi felszerelés, a stációképek mind az ő szponzorizációjának köszönhető, akárcsak az ipartársulat és a temetkezési társulat korabeli tevékenysége, valamint az örmény templom új orgonája is őt dicséri. Egyébként maga Kolonics István is neki köszönheti a sok megrendelést.
A püspök 1882. március 23-án halt meg, életének 82., papságának 59. és püspökségének 17. évében. A gyulafehérvári Jézus Szent Szíve tiszteletére szentelt ferences templom kriptájába temették el. A katolikus restauráció utáni erdélyi püspökök közül ő volt az első, aki nem a Szent Mihály-székesegyház kriptájába temetkezett. A kötet jó pár oldalt szentel az eseménynek.
A püspök végrendeletei révén is szűkebb, tágabb közösségét szolgálta. Ezek többsége alapítványait célozta, vagyis az általa létesített intézmények fenntartására szolgált. Ingóságainak, személyes tárgyainak többségét a környezetében élő papok és a püspöki palota személyzete kapta meg, a többit pedig elárverezték. A testamentumot négy tanú írta alá: Kolosy Antal (1821–1886) irodaigazgató, Ávéd Jákó (1843–1922) ipariskola-igazgató, Rancz János (1853–1908) és Cserni Béla (1842–1916) gimnáziumi tanárok. Testamentumának végrehajtója Fábián Sándor (1846–1912) kanonok volt.
A kötet a püspök címerének, pecsétjeinek és kitüntetéseinek, kronológikus sorrendű kézjegyeinek fejezeteivel folytatódik, amelyek érdekes színfoltjai a bemutatott kötetnek, sok érdekes használattörténeti kínálatával. A 17. fejezet a főpásztor tudományos, egyházjogi, hittani munkásságával, megjelentetett egyházi beszédeivel, teológiai értekezéseivel, szónoklataival annak hatásával foglalkozik, hogy majd a soron következő részben mint a tudós papok, de világiak pártfogójaként is ismerhessük meg, illetve tudós társaságokhoz való kapcsolódását (római Árkádia akadémia, Természettudományi Társulat) A 18. fejezet azon 13 képmást tárgyalja művészeti, művészettörténeti szempontból, amelyek a püspököt ábrázolják. Alkotóik Barabás Miklós, Than Mór, Huszka József, Straubert Ödön, Neumann Ignác és mások, valamint a fotográfus Emil Popp. Ezt követi Éltes Károlyról, a püspök életrajzírójáról készített kis összeállítás.
Összegzésül a püspök, dr. Fogarasy Mihály (1800–1882) életrajzi kronológiája, a források és a szakirodalom feltüntetése következik. Utóbbi azért is érdekes, mert ebből kapunk – főleg azok, akik nem ismerik Bernád Rita Magdolnát — némi betekintést magának a szerzőnek egyháztörténeti és levéltárszaki munkásságáról. A továbbiakban olvashatóak a források feltüntetése, a köszönetnyilvánítás, valamint az igencsak hasznos, a könyv olvasását elősegítő személy- és helynévmutató, illetve a román, angol nyelvű tartalmi kivonatok. Záró gondolatként hadd mondjam el a beígért utolsó személyes megállapításomat: ne hallgassuk el, de tekintsünk el egy pillanat erejéig, attól, hogy Bernád Rita Magdolna egy négygyermekes családanya, szerető feleség és kitűnő háziasszony, mert mindemellett határozottan állítom, hogy Bernád Rita-Magdolnába több erő és akarat szorult, mint egy kutatóintézetbe. Lankadatlan, fáradhatatlan; régebben azt mondtuk volna, hogy olyan rugóra járó óramű pontosságával tervező, kivitelező és dolgozó, de mivel az olyan órák már idejüket múlták, nem marad más, mint a digitális órához való hasonlítás: halkan, megállás nélkül végzi a dolgát. Levéltáros, de nem felejti, hogy történész is… megadatott a mérhetetlen kíváncsisága, amely újabb és újabb feladatok megoldására sarkallja. Egy nem akármilyen fontosságú intézményt vezet, gyűjtőlevéltárakba menti az egyházak levéltári és könyvtári anyagait (Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Kolozsvár, Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy, Szamosújvár, Székelyudvarhely), rendszerez, polcot szerel, bútort vásárol, infrastruktúráért pályázik, dobozol, repertóriumokat ír, ontja a szakcikkeket, könyveket ír, kiállításokat, és konferenciákat szervez, konferenciákon előadásokat tart. Restauráló műhelyt állít fel. Gondozza a kezébe kerülő anyagot. És mindent megmozgat. Ha kell, telefonál, sms-zik, úton van, tárgyal, kér, ad. Az ő mottója Mózes I. könyve 18. versének 5. sora: „Én pedig hozok egy falat kenyeret, hogy erősítsétek meg a ti szíveteket…” mert mindezt szívvel-lélekkel teszi, úgy kínálja, mint egy falat kenyeret s ezáltal erősíti mind a saját, mind a mi szívünket. Ajánlom mindannyiunknak és fölötteseinek, támogassuk és vigyázzunk rá! Jelen könyv a jövő heti kiállítás beharangozója is. Anyaga időrendben járja körül Fogarasy püspök életútját, mely a mintegy 100 eredeti tárgy, levéltári és könyvtári anyag, képzőművészeti alkotás mintegy 30 megkeresett intézmény állományából verbuválódott, azok adatainak feldolgozásából állt össze, mintegy 70 személy közreműködése révén.
A kötet a kolozsvári Verbum Egyesület gondozásában és a csíkszeredai Alutus nyomda nyomtatásában jelent meg a napokban, 2025-ben, tetszetős formában. Erről szoktuk mondani, hogy a külcsín és a belbecs összhangban van. A megjelenést a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség, a Gyergyói Főesperesség és a gyergyószentmiklósi Szent Miklós-plébánia támogatta. A kötetet dr. Gál Hunor és dr. Hegedűs Enikő lektorálta, a borító tervezése és a fényképek feldolgozása Dicu Adrian munkája. Tördelő: Várdai Éva, korrektúra: Szabó Beáta.
Jövő héten látogassanak el a Tarisznyás Márton Múzeumba, ahol személyesen találkozhatnak mindazon tárgyi emlékekkel, amelyek kapcsolódnak ezen kötet mondanivalójához. S végül hadd gratuláljak a Fogarasy Mihályt minősítő „prima cum nota eminentiae” osztályozás méltó örökösének, a bemutatott könyv szerzőjének, a kiállítás kurátorának újabb könyvéhez, további sikereket kívánok a kutatómunkájához!
Róth András Lajos
