Advent során Jézus születésének ünnepére, karácsonyra készülünk. A világ már hetek óta karácsonyi lázban ég, de minél nagyobb a külső zaj, a csillogás-villogás, annál nehezebb feladat befele fordulni, a mélybe nézni. Összeállításunk szerzői az advent és a várakozás jelentőségét mutatják be, miközben kapaszkodókat is nyújtanak erre az időszakra. Gózner Artúr állandó diakónus apaként és az oltár mellett szolgálva igyekszik advent során is olyan példát mutatni gyermekeinek, illetve a hittanosok, a hívő közösség számára, ami építő jellegű mindannyiuk számára.
Az advent számomra a felkészülés, a megérkezés időszaka. A nagyböjt időszakához hasonlóan ilyenkor próbálok megérkezni az ünnephez, karácsony ünnepéhez. Különleges helyzetben vagyok, hiszen ez a várakozás és megérkezés kettős jelleggel bír. Egyrészt a családban mint családapa, másrészt az egyházban mint állandó diakónus. Az elmúlt években ezt a kettősséget próbáltam találkoztatni, szebbé tenni az otthon adventjét és karácsonyát, valamint aktívan kivenni a részem a plébániai adventi tevékenységekből és karácsonyi készületből.
A gyermek érkezése egy család életében teljesen megváltoztatja a már megszokott és bejáratott szokásokat, és ez teljesen jól van így. Legtöbbször az édesanyák szerepét szokták ilyenkor kiemelni, hiszen ők azok, akik a legtöbb és legnehezebb szerepet vállalják a nevelésben, viszont fontos lenne látni azt is, hogy megváltozott a férfiak szerepe a családban. Főleg a fiatalabb generációk férfiai, korombeliek és nálam fiatalabb édesapák ugyanúgy kiveszik a szerepüket és ügyesen helyt állnak, legyen szó akár a mindennapok feladatairól – óvodába vinni a gyerekeket, bevásárolni a családnak, házimunka elvégzése –, de a nevelés komolyabb feladataiban is részt vállalnak.
Fontos, hogy egy édesapa jó példa legyen a gyermekei számára minden téren. Társadalmi szerepvállalásban, férfi- és apamintaként, a hithez és az egyházhoz való hűségben: mind-mind úgy gondolom, hogy az apa az, aki példát kell mutasson a gyermekeinek, és nagyon sokan teszik is ezt. Biztos nagyon sokan találkoztak már ezzel a kérdéssel vasárnap reggel a gyermekek részéről: Már megint templomba kell menni? Apának és anyának pedig mindig ugyanazt a választ kell adni.
Adventben még inkább felerősödik az a felelősség, ami leginkább az apák terhe kell hogy legyen, amikor példát kell mutatni. Hiszen a gyerek leginkább a karácsonyfa alatti ajándékban és az arra való várakozásban éli meg az adventet, és gyermekként ez természetes. A gyermeknek viszont látnia kell, azért, hogy helyes értékeket hordozó felnőtt legyen, hogy az adventi időszak és a karácsony ennél sokkal több és mélyebb. Hogy apa minden reggel elmegy templomba adventben, és mire ők felébrednek, hogy óvodába indulhassunk, már otthon van – bízom benne, hogy ha nagyobbak lesznek, ennek az lesz a gyümölcse, hogy együtt mehetünk roráté misékre. Hogy a karácsony elsősorban Jézus születésének ünneplése.
Mindezeket próbáljuk a hittanos gyerekekkel is megértetni, amikor pásztorjátékot tanulunk. Hiszen ez nem csak egy szerep, hanem a Megváltó születését mutatjuk be az embereknek. Minden ilyen készületet abban a szellemben teszünk, hogy próbálunk ezáltal is egy kis karácsonyi örömöt és hitet becsempészni az emberek szívébe. Diakónusként és hitoktatóként úgy érzem, ez is feladatom, megmutatni az embereknek, a gyerekeknek, hogy az advent sokkal mélyebb. Gyakran advent elején megkérem a gyerekeket, hogy egy cetlire írjanak rá egy adventi jó elhatározást. Ezt borítékba zárjuk, majd januárban elővesszük és megbeszéljük, hogy mennyire sikerült megtartani, mennyire volt nehéz vagy könnyű, és hányszor kellett esetleg újra belevágni. Mindezt azért, hogy így más mélységet is kapjon a készület időszaka.
Mint az oltár mellett szolgáló személy nagyon különleges időszakként élem meg az adventet. Teljesen más az egész liturgia hangulata, más énekek, más szín dominál, sokkal több lehetőséget add mélyebbre menni. A hajnali szentmisék időszaka számomra az év egyik legjobban várt ideje. Teljesen más keretet kap a mindennapi élet, bár estére testben kicsit fáradtabban, de lélekben mégis sokkal jobban megerősödve telnek így a napok. Sokszor nehéz a korai ébredés, de úgy tapasztalom, hogy páratlan lelki ajándékokat hoz magával minden egyes szentmise. Adventben várakozunk, de úgy gondolom, meg is erősödhetünk. A Jézus születésére való felkészülés nem csak karácsonyra készíthet fel, hanem olyan egyedi lehetőséget ad, amely az új évben erőt és kitartást adhat megmaradni a hitben, az egymás és Jézus iránti szeretetben.
Gózner Artúr
Az írás megjelent a Vasárnap 2025/48-as számában a Fókusz-összeállítás részeként (összeállította: Szász István Szilárd).
