XIV. Leó pápa november 27. és december 2. között zajló első apostoli útja Törökországba és Libanonba vezet. Ez a gesztus mind lelki, mind történelmi értelemben is jelentőséggel bír a katolikus és az ortodox egyház, valamint az iszlám számára is.
A szentatya apostoli útjának programjában a hivatalosságokkal, illetve a hívekkel való találkozás alkalmain kívül számos más, kulturális értelemben jelentős esemény is helyet kapott. XIV. Leó egyebek mellett az alábbi helyszíneket fogja felkeresni az elkövetkező napokban:
Szentlélek-székesegyház (Isztambul, Törökország)
A római katolikus székesegyház 1846-ban épült, és az isztambuli apostoli vikariátus székhelye. A Szentlélek-székesegyház néven is ismert kisbazilika több szent ereklyéjét őrzi, köztük az első két pápától, Szent Pétertől és Szent Linustól származóakat is. 1884-ben XIII. Leó pápa a konstantinápolyi apostoli vikariátus védőszentjének, Aranyszájú Szent Jánosnak egy ereklyéjét adományozta a katedrálisnak. 1967 óta négy katolikus egyházfő látogatta meg a Szentlélek-katedrálist: VI. Pál, II. János Pál, XVI. Benedek és Ferenc pápa.
1919-ben a katedrális udvarán felállították XV. Benedek pápa szobrát az első világháború török áldozatai, illetve az 1915–1916-ban az Oszmán Birodalomban meggyilkolt örmény keresztények emléke előtti tisztelgésként.
Az ősi Szent Neofitosz-bazilika régészeti lelőhelye (İznik, Törökország)
Ez az ősi bazilika, amely Isztambultól körülbelül 130 kilométerre délkeletre található, feltehetően 380-ban épült az első keresztény ökumenikus zsinat nikaiai helyszínére, amelyet I. Konstantin császár hívott össze 325-ben. A zsinat megerősítette az egyház hitét Jézus Krisztusban, mint Isten Fiában, és ennek nyomán fogalmazták meg hitvallást, mely teljes nevében őrzi a szinódusnak helyet adó település nevét.
Az ősi templom azon a helyen épült, ahol a 16 éves mártírt, Szent Neofitoszt meggyilkolták, mivel nem mutatott be áldozatot az isteneknek, és megvallotta kereszténységét. A régészeti lelőhelyen a közelmúltban végzett ásatások során olyan sírokat tártak fel, amelyekről feltétlezik, hogy kora keresztény mártírok nyugszanak bennük.
Ahmed szultán mecset (Isztambul, Törökország)
Isztambul egyik legfontosabb mecsetje, amelyet 1609 és 1617 között építettek a konstantinápolyi Nagy Palota területén, amely 1204-ig I. Konstantin keresztény császár és a keleti római császárok uralkodói rezidenciája volt.
Két pápa is meglátogatta a ma Kék mecset néven is ismert vallási helyszínt hivatalos apostoli útja során: XVI. Benedek 2006-ban, Ferenc pápa pedig 2012-ben.
Szent György-bazilika (Isztambul, Törökország)
A 17. század elején kolostorból templommá átalakított görög ortodox bazilikát 425 éves története során többször is átépítették és felújították. A templom I. Bartolomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka székhelye és főszékesegyháza, ő a világ mintegy 300 millió keleti ortodox keresztényének spirituális vezetője.
Világosító Szent Gergely örmény ortodox templom (Isztambul, Törökország)
Ez a görög ortodox templom az örmény apostoli egyház legrégebbi székesegyháza Törökországban. Az eredeti templomot 1391-ben építették, nem sokkal azelőtt, hogy II. Mehmed szultán vezette Oszmán Birodalom 1453-ban meghódította Konstantinápolyt. Nevét a görög keresztény Szent Gergelyről, a népek megvilágosítójáról kapta, akit az örmény apostoli egyház alapítójaként tisztelnek.
Leó pápa lesz az első katolikus egyházfő, aki meglátogatja a templomot, amely több mint 600 éve szolgálja az Isztambulban élő örmény keresztény családok generációit.
Szent Maron-kolostor (Annaya, Libanon)
Az 1828-ban épült libanoni maronita kolostor zarándokhelyévé vált azoknak a keresztény hívőknek, akik Szent Charbel Makhlouf lelki útmutatását keresték. Charbel testvér 1853-tól 1898-ban bekövetkezett haláláig az annayai kolostorban és a közeli Szent Péter és Pál-remetelakban élt.
Charbel Makhlouf 1965-ös boldoggá avatása után a libanoni maronita rend egy új templomot épített a kolostor közelében, amelyet 1974-ben szenteltek fel a szent szerzetes és pap tiszteletére. Azóta keresztény és nem keresztény zarándokok egyaránt felkeresik a helyet, mindannyiukat Szent Charbel élete inspirálja.
Libanoni Szűz Mária-kegyhely (Harissa, Libanon)
A kegyhelyet 1904-ben építették IX. Pius pápa által kihirdetett Szeplőtelen Fogantatás dogma 50. évfordulójának megünneplésére, és 1908 májusának első vasárnapján avatták fel, amely azóta a Libanoni Miasszonyunk ünnepnapjává is vált.
Évente több ezer keresztény és muszlim zarándok érkezik imádkozni a kegyhelyre, amelynek központi eleme egy 8,5 méter magas bronz Mária-szobor, amely egy 21 méter magas, spirál lépcsővel ellátott kőtalapzaton áll, és amelynek gondozását a Libanoni Misszionáriusok Kongregáció látja el.
1993-ban új bazilikát építettek a kegyhely mellé. II. János Pál volt az első pápa, aki 1997-ben meglátogatta a Libanoni Szűz Máriát, majd 2012-ben XVI. Benedek követte.
Az antiochiai maronita patriarchátus (Bkerké, Libanon)
A maronita patriarchátus feje 1830 óta Bkerkében lakik. A maronita egyház – amelyet az antiochiai aszkétáról, a 410-ben elhunyt Szent Maronról neveztek el – mindig teljes közösségben volt a Szentszékkel. A jelenlegi maronita pátriárka kardinális.
Kristina Millare / Catholic News Agency
