XIV. Leó pápa törökországi és libanoni útja történelmi és diplomáciai jelentőséggel bír. Az a döntése, hogy első állomásaként Mustafa Kemal Atatürk mauzóleumát választotta, azonnal felidézi XXIII. János pápa örökségét és alakját, aki kulturális és szellemi híddá vált a Kelet és Nyugat között, akárcsak a város, Isztambul, ahová 90 évvel ezelőtt érkezett Angelo Giuseppe Roncalli.
1935 januárjában, alig néhány héttel azután, hogy Törökország és Görögország apostoli ninciusává nevezték ki, Angelo Roncalli érsek – a későbbi Szent XXIII. János – Bulgáriából érkezett Isztambul Haydar Pasha pályaudvarára. Misszióját egy olyan országban kezdte, amely akkoriban nem ápolt hivatalos diplomáciai kapcsolatokat a Vatikánnal.
Érkezése után azonnal megkezdte a katolikus egyházak és közösségek helyzetének felmérését az egész országban – jezsuiták, kapucinusok, maroniták, melkiták, szírek és mások. Később, addig példátlan gesztusként találkozott az ökumenikus pátriárkával.
Roncalli fontos humanitárius szerepet játszott más kisebbségi csoportok esetében is, különösen a második világháború alatt segítve a lengyelországi zsidó menekülteknek elhagyni hazájukat.
Tíz éven át látta el megbízatását Törökországban, amely időszak alatt Atatürk utolsó éveit is megélte. Ritka diplomáciai érzékkel megértette a modern Törökországban zajló politikai és társadalmi átalakulást. Tiszteletben tartotta a nemzet szekuláris törvényeit, beleértve azt is, amely tiltotta a vallási ruházat viselését az istentiszteletek helyszínein kívül, és gondoskodott azok betartásáról.
A leendő pápa eleinte jelentős kihívásokkal szembesült, mivel érkezése előtt a török hatóságok és a katolikus egyház közötti kapcsolat feszült volt. Gyorsan és ügyesen azonban bizalmi hidakat épített a fiatal köztársasággal, elnyerve az állami tisztviselők tiszteletét. Baráti kapcsolatokat alakított ki számos török személyiséggel, köztük Numan Menemencioğlu diplomatával, később külügyminiszterrel.
Roncalli volt az első püspök, aki török nyelven celebrálta a misét, 1935-ben a karácsonyi liturgián törökül olvasta fel az evangélium egy szakaszát. Úgy vélte, hogy a helyi nyelv figyelmen kívül hagyása tiszteletlenséget jelentene a nép iránt.
Amikor XII. Pius pápa 1958-ban meghalt, a török újságok Roncallit emelték ki egyik legesélyesebb utódjelöltként, és figyelemmel kísérték a konklávét. Amikor XXIII. Jánost pápává választották, Törökország az elsők között gratulált neki, elismerve az általa elért pozitív eredményeket.
1959-ben Celâl Bayar török elnök látogatást tett a Vatikánban, és találkozott a pápával, aki kifejezte, mennyire vágyakozik Isztambul és a Boszporusz után. Dicsérte a török katolikusokat, mint hűséges polgárokat. A látogatás során a két fél megállapodott a hivatalos diplomáciai kapcsolatok felvételéről, amely hivatalosan a következő évben kezdődött meg, és megnyitották az utat a jövendőbeli pápai látogatások előtt Isztambulban.
Fotó: Souhail Lawand/ACI MENA
Amikor XVI. Benedek pápa 2006-ban Isztambulba látogatott, felavatták Szent XXIII. János szobrát. A szobrot eredetileg a Szentlélek-székesegyház udvarán állították fel, amelynek bejáratát ma a szent pápa képe díszíti, majd később áthelyezték a Páduai Szent Antal-templom udvarára.
A szobor alatt a következő felirat olvasható: „XXIII. János pápa, a török nép barátja.” A felirat tükrözi a pápa törökök iránti szeretetét, amelyet több alkalommal is kifejezett, többek között a híres mondatával: „Szeretem a török népet.” A török közvélemény viszonozta ezt a szeretetet, és elnevezte őt „a török pápának”.
Souhail Lawand / ACI MENA – CNA
