Hatvan évvel ezelőtt, 1965. november 18-án tették közzé a II. vatikáni zsinat isteni kinyilatkoztatásról szóló dogmatikus konstitúcióját, a Dei Verbum dokumentumot és ennek kapcsán Leó pápa hétfőn délelőtt a Vatikánban a Pápák termében fogadta a Katolikus Bibliaszövetség igazgatótanácsának 40 tagját. Hozzájuk intézett beszédében arra kérte őket, hogy biztosítsanak széles hozzáférést a Bibliához mindenki számára a digitális térben is.
Az isteni kinyilatkoztatásról szóló dogmatikai konstitúció, a Dei Verbum Pál apostol szavával zárul: „Imádkozzatok értünk, testvérek, hogy az Úr szava terjedjen, és dicsőségre jusson, mint nálatok is” (2Tessz 3,1). A népek apostolának e kérése erős vágyat, szilárd meggyőződést és lelkipásztori megközelítést fejez ki, amely érvényes a korunkban is – kezdte beszédét a pápa. A Dei Verbum tanítása egyértelmű: a keresztény ember hivatása, hogy „vallásos odaadással hallgassa Isten Igéjét és szilárd bizalommal hirdesse azt”, tovább kéri, hogy „biztosítsák a hívek széleskörű hozzáférését a Szentíráshoz” (DV 22). Ugyanezt tükrözi a Katolikus Bibliaszövetség alapszabálya, amely célként jelöli meg „a Biblia lelkipásztori szolgálatának előmozdítását és fejlesztését, hogy Istennek a Szentírásban jelen lévő Igéje dinamikus ösztönző forrássá váljon az egyház életének és küldetésének minden területén a mai világban”.
A szentatya arra kérte a szövetség tanácsát, hogy a megfontolások során vizsgálják felül személyes és egyházi hűségüket ehhez a megbízatáshoz, amely valójában a „kérügma”, vagyis a mi Urunk Jézus Krisztus üdvözítő misztériumának hirdetése. Ezt a küldetését az egyház nem önmagából, hanem az evangéliumból meríti a Szentlélek vezetésével, aki mindenre megtanít, és emlékeztet mindarra, amit a Fiú mondott (vö. Jn 14,26). Ezért Isten Igéjének hallgatása és hirdetése valóban egyházi cselekedet, hiszen a menyasszony figyelmes szeretettel hallgatja vőlegénye hangját (vö. Ének 2,8–10). Ennek jegyében szükségszerűen biztosítani kell a Szentíráshoz való széleskörű hozzáférést minden hívő számára, hogy mindenki találkozhasson azzal az Istennel, aki szól hozzánk és bőségesen bevon minket az ő életébe (vö. Jn 10,10).
„Élő betűkké” kell vállni
Az új generációk napjainkban új digitális környezetekben élnek, ahol Isten Igéje könnyen elhomályosul és közösségeik kulturális tereiben az evangélium ismeretlen maradhat, vagy éppen eltorzíthatják. Ezért fel kell tennünk a kérdést: mit jelent ma a „Szentíráshoz való széles körű hozzáférés”? Hogyan segíthetjük elő ezt a találkozást azok számára, akik soha nem hallották Isten Igéjét, vagy akiknek kultúráját az evangélium még nem érintette meg? A pápa reméli, hogy ezek a kérdések arra ösztönzik majd őket, hogy új bibliai jelenléti formákat fejlesszenek ki, amelyek képesek új utakat nyitni a Szentíráshoz, hogy Isten Igéje gyökeret verhessen az emberek szívében, és mindenkit elvezethessen az ő kegyelmében élni. Végül a pápa arra kérte őket, hogy váljanak „élő betűkké”, amelyet „nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével írtak” (2Kor 3,1–6), és amely tanúskodik Isten Igéjének elsőbbségéről a világunkat betöltő számos más hanggal szemben – zárta beszédét Leó pápa.
A Katolikus Bibliaszövetség
A Katolikus Bibliaszövetség (CBF) egy világméretű katolikus hálózat, amely nemzetközi és helyi szervezetekből épül fel és elkötelezetten áll Isten Igéjének lelkipásztori szolgálatában. A Katolikus Bibliaszövetséget 1969. április 16-án alapították II. vatikáni zsinat isteni kinyilatkoztatásról szóló dogmatikus konstitúciója, a Dei Verbum megvalósításaként, különös tekintettel a dokumentum 6. fejezetére, mely irányelveket ad a Szentírásnak az egyház életében betöltött szerepére.
Forrás: P. Vértesaljai László SJ/Vatican News
