A tudományra, a tudósokra és a feltalálókra irányítja figyelmünket november során több jeles ünnep. November 3-án van a magyar tudomány napja, november 9-e a feltalálók napja, míg november 10-e a tudomány világnapja a békéért és fejlődésért. Egyház és tudomány, hit és értelem sokáig kéz a kézben jártak, de a reneszánsz idején, a kora újkorban megjelentek a repedések, amiket később a felvilágosodás szakadékká szélesített. Sokszor a tudományos eredmények a béke helyett békétlenséget hoztak. Összeállításunkban az egyik legfontosabb tudományos felfedezésre pillantunk rá, a kopernikuszi fordulatra (miszerint nem a Föld körül keringenek az égitestek), amelyik komoly kihívás elé állította az egyházat.
Kétszáz évvel ezelőtt, 1825. november 3-án ajánlotta fel Széchenyi István birtokainak egyéves jövedelmét a Magyar Tudós Társaság megalapítására, ezzel lehetővé tette a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) megalapítását. A magyar országgyűlés 2003-ban ennek emlékére a magyar tudomány ünnepévé nyilvánította november 3-át, amikor a magyar tudósok eredményei és a tudomány fejlődésének fontossága előtt tisztelegnek. Az MTA és a tudósok, kutatók közösségei Magyarországon, de Erdély-szerte is színes programokkal, rendezvényekkel egész november során a tudomány fontosságára irányítják figyelmünket.
A feltalálók napját számos európai országban, főként német nyelvterületen november 9-én ünneplik az osztrák–magyar származású Hedy Lamarr (eredeti nevén Hedwig Eva Maria Kiesler) színésznő és feltaláló születése évfordulóján, aki 1914. november 9-én született. A II. világháború idején George Antheil zeneszerzővel közösen „frekvenciaugrásos” rádióvezérlési rendszert dolgozott ki, amit a haditengerészet torpedóinak biztonságos irányítására szántak. Ez a találmány lett később a Wi-Fi, Bluetooth és GPS technológiák egyik alapja.
A tudomány világnapja a békéért és a fejlődésért, vagy röviden a tudomány világnapja az UNESCO által támogatott ünnepnap, aminek célja szintén a tudomány népszerűsítése. A tudomány világnapja ötletét egy 1999-es budapesti konferencián ajánlották, végül az UNESCO egy 2001-es konferencián jelentette be a tudomány világnapját, amit minden évben november 10-én tartanak.
Az emberiség történetében a tudomány nem egyszerűen új ismereteket hozott létre, hanem időről időre megingatta azt a rendet, amelyben az ember a világban elhelyezte magát. Ezek a pillanatok olyan felismerések, amelyek nemcsak a csillagokat, hanem önmagunkat is más fényben mutatták meg. A vallás és a tudomány viszonya ezekben a fordulatokban gyakran feszültté vált, mert nem csupán elméletekről, hanem a világ értelméről volt szó.
Kopernikusz
A középkori világkép alapja az arisztotelészi–ptolemaioszi rendszer volt, miszerint a Föld áll a világmindenség közepén. Ez az egyház számára is kézenfekvő megközelítés volt, így a Föld mint az ember világa az isteni teremtés szívének számított. Kopernikusz (1473–1543) a reneszánsz kor egyik kiemelkedő polihisztoraként radikálisan átalakította a kozmológia alapjait, áttérve a geocentrikus (földközpontú) modellről a heliocentrikus (napközpontú) rendszerre. Megközelítése szerint a Nap áll a világegyetem középpontjában, és a Föld – más bolygókkal együtt – kering körülötte. Ez gyökeresen ellentmondott az akkor uralkodó ptolemaioszi geocentrikus modellnek, amely a Földet helyezte a középpontba, és bonyolult epiciklusokkal (körökben mozgó körökkel) magyarázta a bolygók látszólagos mozgását. Elképzelésének alapjait már az 1510-es években lefektette, kéziratos formában, szűk körben terjesztette, majd a következő évtizedekben tovább fejlesztette, de óvatosságból nem publikálta azonnal, részben az egyházi és tudományos ellenállás miatt. Elsősorban ekkor még nem az egyházi üldözéstől félt (lásd a továbbiakban Galileo Galilei történetét), hanem attól, hogy nevetségessé válik a kortársak, az egyház és a tudósok szemében. Fő műve, a De revolutionibus orbium coelestium (Az égi pályák forgásáról) csak 1543-ban, halála évében jelent meg.
Kopernikusz elmélete forradalmasította a tudományt, elindítva a „kopernikuszi fordulatot”, amely a modern csillagászat alapja lett. A 16. században azonban tanait vegyesen fogadták: a protestáns teológusok (köztük Luther és Melanchthon) a Biblia szó szerinti értelmezésével ellentétesnek tartották, míg a katolikus egyház eleinte nem tiltakozott ellene. Sőt, Kopernikusz számításait a Gergely-naptár reformjához is felhasználták. Csak később, Galilei idejében, 1616-ban került műve az inkvizíció indexére, amikor a heliocentrikus világképet hivatalosan is eretnek tanításnak nyilvánították.
Galileo Galilei
Galileo Galilei (1564–1642) tette a heliocentrikus elméletet megfigyelhető valósággá. Galileo ügyének közvetlen előzménye Kopernikusz munkája: Galileo a De revolutionibus alapján építette fel érveit. A távcső 1608-as feltalálásáról értesülve Galileo 1609-ben elkészítette saját teleszkópját, amivel egy sor rendkívüli jelentőségű csillagászati felfedezést tett. Megfigyelte például a Jupiter körül keringő holdakat, ami ellenkezett azzal az elképzeléssel, hogy a Föld körül keringenek az égitestek. Távcsöves megfigyeléseivel empirikus bizonyítékot szolgáltatott a heliocentrikus modellre. Galileo perében az inkvizíció éppen Kopernikusz elméletének védelmét rótta fel neki, mint ami ellentmond a Szentírásnak.
Fő művében (Párbeszédek a két legnagyobb világrendszerről), ami 1632-ben jelent meg, párbeszédes formában hasonlította össze a geocentrikus és heliocentrikus modelleket, és bár Galileo állítása szerint semleges maradt, valójában a heliocentrikus elméletet tette vonzóbbá. A könyv engedélyt kapott az egyháztól, de hamarosan támadások érték. VIII. Orbán pápa, aki korábban támogatta Galileót, ellene fordult. 1633-ban perbe fogták és a római inkvizíció arra kényszerítette, hogy „megtagadja, elátkozza és megvesse” saját tanait. Műveit betiltották, ő pedig élete végéig házi őrizetben maradt.
Ma már senki nem lepődik meg azon a kijelentésen, miszerint nem a Föld a világmindenség közepe. Kopernikusz, aki egyébként gondolatainak egy részét az ókori gondolkodótól, Szamoszi Arisztarkhosztól vette, szembe ment korának világnézetével, miszerint a Föld körül keringenek az égitestek, és az ő megközelítését erősítette meg Galileo Galilei teleszkópos megfigyeléseivel, miszerint a bolygók a Nap körül keringenek, a bolygók körül pedig holdak keringhetnek: azóta viszont a csillagászat ennél sokkal többet tud a világegyetemről. Ma már azt is tudjuk, hogy még csak nem is a Nap a világ közepe, de még csak a Tejút csillagrendszer sem számít kiemelt helynek az univerzumban. A világegyetemmel kapcsolatos egyre gazdagabb tudástár egyre inkább nyilvánvalóvá tette, hogy az égitestek nem az ember mint a teremtés koronája körül keringenek, ami a teológia újragondolására sarkallta az egyház embereit.
Csak 1992-ben kért elnézést II. János Pál pápa a Galileo Galilei perében hozott ítélet miatt. Galilei megingathatatlan maradt hitében, és úgy gondolta, hogy a tudományos felfedezés nemes cselekedet egy hívő részéről. Egyik híres megjegyzésében így fogalmazott: „Nem érzem kötelességemnek azt gondolni, hogy ugyanaz az Isten, aki felruházott minket az értelem, a gondolkodás és az intellektus képességével, egyúttal azt is elvárja tőlünk, hogy ne használjuk ezeket.” (idézi: Francis S. Collins: Isten ábécéje, 178.) Meglátása a mai hívő tudósok mottója is lehetne.
Az írás megjelent a Vasárnap 2025/45-ös számában a Fókusz-összeállítás részeként.
