Mintegy ötvenen gyűltek össze Budapesten a Piarista Gimnázium kápolnájában november 3-án, hogy hálaadó szentmisével ünnepeljék meg a Mérleg című katolikus folyóirat (mára internetes platform) 60. születésnapját. Az ünnepi eucharisztikus összejövetelt Bozók Ferenc piarista vezette.
Így köszöntötte a jelenlévőket: „Kedves Barátaink, Testvéreink! Hálát adni jöttünk össze. Hálát azért, hogy 60 évvel ezelőtt az éppen akkor befejezéséhez közeledő zsinat szellemében létrejött egy negyedéves folyóirat, a Mérleg. Köztudott módon az akkori történelmi viszonyok közepette a 20. század legjelentősebb katolikus egyházi eseményéről, a zsinatról, annak szellemiségéről hazánkban csak elvétve kaphattunk információkat. A zsinati nyitás szellemiségét igyekezett a folyóirat továbbadni magyarul. Ezt a nyitottságot, az új és megfontolásra érdemes gondolatok, meggondolások iránti érzékenységet kívánja a mára internetes platformmá alakult Mérleg 60 éve szolgálni. Ezért ünneplünk hálával, eucharisztiával.”
Az ünneplés hálaadó jellegét kiemelték a taizéi énekek. Az evangéliumot (Mt 6,26-34) követő homíliában Bozók Ferenc utalt a wikipédián található megjelölésre, amely „zakózsebre” tervezett teológiai folyóiratnak mutatja be a Mérleget. A formátumra való utalás ugyanakkor jelentős nyitást, előremutatást, tágasságot jelent – hangsúlyozta. Így méltán vagyunk hálásak azért a szolgálatért, amelyet a készítők a hatvan év során megvalósítottak.
Az egyetemes könyörgésekben hálát adtak mindazokért, akik világunkban, az egyházban, kisebb és nagyobb közösségekben a megbékélés, az egymás iránti nyitottság képviselői, tanúi; a II. vatikáni zsinat által megnyitott útért, amely segít abban, hogy Jézus követőiként hiteles keresztények legyünk; azért, hogy a teremtett világ megóvását, megismerését és életünkkel való megszentelését kaphattuk meg; minden keresztény és vallását komolyan vevő felekezetért, akik világunkban a jó, igaz és szép megvalósításáért fáradoznak; a Mérleg elhunyt vezető munkatársaiért: Boór János alapító főszerkesztőért, Szabó Ferenc és Weissmahr Béla jezsuitákért, Endreffy Zoltánért, Harmathné Szilágyi Annáért és valamennyi munkatársért és jótevőért.
Az áldás előtt Balogh Vilmos Szilárd (35 éve a Mérleg munkatársa) ismertette a Mérleg célkitűzéseit, munkáját, ezt alább olvashatják, jobban megismerve ezt a magyar nyelvű teológiai szemlét.
A Mérleg negyedéves folyóiratként indult 1965 tavaszán. A zsinat még nem ért véget, de a folyóirat az első számtól kezdve a zsinat szellemében kívánt tevékenykedni. Az első magyar nyelvű folyóirat, amely kimondottan a zsinati szellemiség jegyében jött létre. Külföldről működött, kezdetben (egészen 1987-ig) a laptulajdonos a Herder Kiadó volt. Ebben az időszakban a folyóiratban dolgozók neve sehol sem jelent meg a folyóiratban. Ez az anonimitás hosszú ideig, még a rendszerváltás után is fennmaradt. 1988-tól Valentiny Géza prelátus segítségével az Osztrák Püspöki Konferencia által segélyezték mint a magyar pasztoráció elősegítőjét tíz éven keresztül, egészen az 1997-98-as hazatelepülésig. Ekkor találkozunk először a főszerkesztő (alapító-főszerkesztő) Boór János és két jezsuita főmunkatársa, Szabó Ferenc és Weissmahr Béla nevével az impresszumban. A folyóirat küldetését a második számban (1965/2) fogalmazta meg Boór János egy olvasói levélre adott válaszban, utalva a folyóirat „tallózó” (digest) jellegére: „A Mérleg … nem tekinti feladatának eredeti cikkek, tanulmányok közlését. A külföldi folyóirat-irodalom terméséből válogatja össze anyagát, részleteket közöl új könyvekből, és általában igyekszik számon tartani az érdeklődési körébe eső fontosabb kiadványokat. Az első szám anyaga tehát nem véletlenül alakult így, hanem programszerűen. És reméljük, az is kiderült belőle, hogy a Mérleg érdeklődési körébe tartozik minden, ami a zsinat szellemében megújuló egyház — papság és hívők — jelenét és jövőjét érinti.” Mint König bíboros a zsinatot követően megjegyezte, a zsinati szellem hármas nyitást jelentett: nyitást az egyházon belül, vagyis a klérus mellett a laikusok szava is számít; nyitást a többi keresztény felekezet, illetve a többi vallási hagyomány felé; és nyitást a világ, a világi tudományok eredményei felé. Ebből a nyitásból fakadóan a zsinatot egyfajta „eseménynek” tekinthetjük, ami ilyenként folytatásra várt. A gyakorlat számára több országban igyekeztek megfelelő módon erre reagálni. (Holland pasztorális zsinat, a német egyházmegyék ún. Würzburgi szinódusa 1970-75). Még a zsinaton a reformok mellett kardoskodó teológusok egy része is elkezdte hangsúlyozni, hogy a zsinat pusztán lelkipásztori volt, és miután nem fogalmazott meg dogmatikai tételeket, nem is igazán tekinthetők megfontolásai kötelező érvényűnek. Ezek a folyamatok a Mérleg hasábjain jól követhetőek. Amikor Magyarországon a 89-90-es rendszerváltozáshoz értünk, akkorra a világegyház megújulási folyamata megrekedt. Jól jellemzi ezt Schillebeeckx megfogalmazása: „… az 1970-es és 1980-as évek óta sok minden megváltozott, főként a római katolikus egyházban. Az egyházhoz tartozás örömének, amely a II. vatikáni zsinat idején és az azt követő első években erőteljesen növekedett, kemény próbatételt kellett kiállnia.” (Schillebeeckx: Menschen, 1989, előszó) Ebben a helyzetben a Mérleg nem az azonnali hazatelepülés mellett teszi le voksát, de hazai munkatársak bevonásával igyekszik folytatni misszióját. Ennek első jeleként Endreffy Zoltán főmunkatársi feladatokat lát el. A Magyarországra telepedésre utal az is, hogy 1997 második felétől Harmathné Szilágyi Anna is főmunkatársként szerepel, majd a harmadik számban Mártonffy Marcellal, a negyedikben pedig Dömötörfi Tiborral, illetve Katus Lászlóval bővül a magyarországi főmunkatársak listája. Megalakul a Mérleg Egyesület, ez lesz a laptulajdonos is. 2004-ben Mártonffy Marcell kap főszerkesztői megbízást, majd ismét rövid időre Boór János lesz a főszerkesztő. Jelenleg – miután Mártonffy Marcell Deák Dánielt követve a Mérleg Egyesület elnöke lett – főszerkesztő nélkül vagyunk. Az egyesület ügyvezetői teendőit rendkívül lelkiismeretesen Breuer Katalin látja el. A szokásos, időnként késlekedő megjelenés mellett Mártonffy Marcell és Petrás Éva szerkesztésében ünnepi kötet köszönti a 75 éves Boór Jánost 2007-ben. A rendszerváltást követő időszakot jól jellemzi Lukács Lászlónak, a most 90 éves Vigilia egykori főszerkesztőjének a jellemzése: „1990-ben megnyíltak a határok, szellemi értelemben is. A Mérleg páratlanul fontos szerepe továbbra is megmaradt, hiszen kevesen engedhették meg maguknak külföldi könyvek, folyóiratok beszerzését. Másrészt pedig egyedülálló az egyház életének az a széles távlatokat nyitó áttekintése, amelyet a Mérleg a rendszerváltozás után is változatlanul nyújtani tudott. A történelem sajátos paradoxona, hogy éppen az újonnan elnyert szabadság légkörében nemcsak barátokat, hanem ellenségeket is szerzett magának idehaza. A világiak nagykorúságának tudatában, „egyházhű egyházkritikával” közölt ugyanis a fennálló helyzetet valamilyen szempontból bíráló cikkeket, így aztán akadtak olyanok, akik az egyházi élet integritását féltették ettől a tágas szemlélettől.” (Vö. Mérleg, valamint Vigilia, 202/8, 624-626.) Ehelyütt három szerzetesrendnek kell köszönetet mondanunk: a jezsuitáknak, hiszen –
főként a Mérleg első időszakában – rendkívüli segítséget jelentett sok-sok rendtársuk segítsége, munkája; a piaristáknak, akik a hazatelepülés után anyagilag is segítették a Mérleg
munkáját, Lukács László pedig a Vigilia testvérlapjának tekintett bennünket, és a
bencéseknek, akiknek nem csak Mártonffy Marcell, hanem én is teológiai képzettségünk alapvetését köszönhetjük.
Tudjuk, hogy a Mérleg után sok lap kívánta és kívánja ápolni a zsinati hagyományokat és a szinodalitás eszméjét és gyakorlatát. Örülünk ennek. Hisszük: együttműködésünk nyomán
előbbre juthatunk. Bízunk abban is, hogy a hivatalos katolikus, valamint más felekezetek sajtótermékei is felfigyelnek írásainkra, adott esetben értékelik munkánkat. Előre is hálásan köszönjük. Többször találkoztunk és örömmel nyugtáztuk az írásainkból átvett gondolatokat, még ha a forrás megnevezése helyenként el is maradt.
Köszönet mindenkinek, aki az elmúlt hatvan esztendő során a Mérleg munkájában részt vett, olvasott, ajánlott, fordított, korrektúrázott, anyagi támogatást szerzett és adott. Két
személyes köszönettel mindenképpen tartozom. Egyrészt a Boór családnak, hiszen János számára hátteret és sokszor a Mérleg munkatársainak is otthont biztosított. És személyesen köszönöm családomnak, hogy elnézte és elfogadta sok ingyen-munkámat. Köszönöm Bozók Ferenc atyának a mai Eucharisztián való együtt-ünneplést. Szabadjon egy
Schillebeeckxtől vett idézettel zárni, ami közös vállalkozásunkra is illik:
„Valamennyien közülünk, beleértve a teológusokat is … fényt keresünk a sötétben, világosságot az összevisszaságban, s mindezt tesszük félelmeink közepette. Péterhez
hasonlóan az örök élet szavait szeretnénk meghallani és megpróbáljuk ezt ismételten mind a magunk mind pedig korunk számára megérteni. … A teológia maga … csakis abból profitálhat, ha nyitottságot és bátorságot mutat az Isten szavával és az egyház tanítóhivatalával szemben. Vox temporis vox Dei [Az idő szava Isten szava.]. Isten pedig hozzánk abban az időben szól, amelyben élünk.” (Idézi: Borgman, E.: Edward Schillebeeckx: A Theologian in His History. Volume 1: A Catholic Theology of Culture (1914–1965), New York: Continuum, 2004, 153.)
Fotó: Mikulás Gábor
Balogh Vilmos Szilárd / Merleg.org beszámolója alapján
