A középkorból származó kőfaragványokra bukkantak nemrég Zetelakán: a több mint száz elemből álló leletegyüttes eddig ismeretlen középkori templomok jelenlétét bizonyítja a falu történelmében. A Hargita Népe szerkesztőségének a leletegyüttest Fehér János művészettörténész elemezte, a faragványokból egy kőtár létrehozását tervezik.
Több mint száz középkori kőfaragvány-töredék került elő a közelmúltban Zetelakán, a település jelenlegi templomának építésekor – azóta azonban a templom sekrestyéjének pincéjében pihentek. A kőfaragványokra, amelyek legalább két középkori templom létezését bizonyítják a mai istenháza szomszédságában, 2023-ban szinte véletlenszerűen bukkantak.
Megtalálásuk után Fehér János művészettörténész tanulmányozta azokat, munkájának eredményét nemrég egy előadás keretében mutatta be a nagyközönségnek.
Régi időkről fellebbenő fátyol
Zetelakán található Udvarhelyszék legnagyobb római katolikus temploma, amelyet az 1910-es évek elején építettek a helyi lakosság gyors gyarapodása okán Sebestyén Mózes akkori plébános kezdeményezésére. Az új templom nemcsak nagyobb lett, mint az 1850-es években épült elődje, de más helyszínt is kapott: míg az előző épület a jelenlegi főút közelében állt, addig a mai templom az úttal párhuzamosan, kissé bennebb épült meg. Az 1850-es években épült templomról vannak fennmaradt emlékek, többek között fotográfiák, amelyeken még állt a régi templom tornya, amikor az új templom felépült. Arról azonban, hogy milyen volt az 1850-es években épült templomuknak az elődje, eddig nem sok információval rendelkeztek a zetelakiak. A középkori időkből csupán néhány adat maradt fenn: Zetelaka nevét először 1333-ban említi a pápai tizedjegyzék, így már akkor kellett temploma legyen a településnek; illetve egy kőtöredék, egy áttört faragással készült körablak részlete, amelyről azt vélték, hogy a falu egyik középkori templomából maradt fenn.
Pincében felejtett emlékek
A kőfaragványok nyomára az vezetett, hogy Sebestyén István Elemér zetelaki történelem szakos tanár a Zetelaki templomok című kötetén dolgozott. Előkerült ugyanis egy dokumentum arra vonatkozóan, hogy az 1910-es években, az új templom építése során régi időkből származó kőfaragványokat találtak, amelyet aztán a templom sekrestyéjének pincéjében helyeztek el. A kőfaragványok több mint száz évig voltak a pincében, majd a plébánia udvarára kerültek, itt figyelt fel rájuk a könyv írója, és kért segítséget Fehér János művészettörténésztől a kőfaragványok azonosításában. Fehér János elmondta, 2024 decemberében mutatták meg neki az előkerült kőfaragványokat, és már az első pillanaban kiderült számára, hogy „az évszázad leletegyüttesével” áll szemben, legalábbis ami az udvarhelyszéki középkori kőfaragvány-együtteseket illeti. A kövek elemzésével 2025 tavaszán kezdett el foglalkozni, átnézte őket, és elkezdődött egyfajta „kirakós” folyamat, amely során igyekezett összerendezni az egymáshoz illő kőmaradványokat, amelyekből több mint száz darab van, és némelyik eléri akár a száz kilót is.
Az első középkori templom(ok) elemei
Elsőként két középkori ajtókeretet sikerült összeilleszteni a darabokból, többek között keresztekkel is díszített, ívzáródásos elemekből. Egy olyan tipikus, hengertagos kőkeretről van szó, amely a székelyföldi templomépítészetben a 13. század végén, a 14. század elején általános, tehát elég sok ilyen példány maradt meg. Mutatja, hogy már ebben az időben templom állt Zetelakán. Fehér János elmondta, szépen megmaradtak az egyik keretnek az elemei, ám a másik profiljaiból letörtek, vélhetően azért, hogy beférjen valahová, vagyis felhasználták egy következő építkezésnél. A kőfaragványokból sikerült kirakni egy újabb ajtókeretet is, és ez sokkal érdekesebbnek bizonyult az előzőnél, ugyanis olyan, úgynevezett szarvtagos ajtókeret szárait azonosította a művészettörténész, amelyek a román kori és kora gótikus építészetben ismert típushoz tartoznak, ám Erdély területéről egyelőre nem jeleztek ilyent, Máramarosban dokumentáltak eddig hasonlót. Úgyhogy ez a szarvtagos díszítmény az erdélyi régiségkincsbe Zetelakán keresztül kapta meg a belépőjét – fogalmazott Fehér János. Mint elmondta, ezek az ajtókeretek talán az első zetelaki templomnak (ennek viszont lehetett két fázisa is) lehettek a tartozékai, ugyanis a kőfaragványok közül ezek tekinthetők a legkorábbi daraboknak.
Kerültek elő még további olyan elemek, amelyek szintén ismeretesek a székelyföldi egyházi építészetben, ezek a késő gótikus periódusból (1400-as évek vége, 1500-as évek eleje) származnak. Ebből a korból újabb ajtókereteket sikerült összeállítani, például egy körtetagos profillal ékített, szemöldökgyámos ajtókeretet, amelynek az elemei szinte teljes egészében megmaradtak. Az említett korokból származó ajtókeretek bizonyítják, hogy a középkorban legalább két templom állt Zetelakán az eddig ismert, 1850-es években épített templom helyén, az elsőt a 13. század végén, a 14. század elején építhették, a második a 15. század végén, a 16. század elején készülhetett. A kőtöredékek vizsgálatakor az is kiderült a művészettörténész számára, hogy az elbontott templom(ok) elemeit rendre beépítették a századok során emelt újabb templomokba, ezek a végül az 1850-es években épült istenházában is helyet kaptak falazóanyagként. A kőfaragványok között találtak két középkori szentségtartót is: Fehér János elmondta, a 16. század végéig az oltáriszentséget a templomok északi falában kialakított szentségtartó fülkében tartották, így nem meglepő, hogy a középkori, zetelaki templomokból is maradtak fenn ilyenek. Mindemellett sikerült azonosítani a kőfaragványok között ablakkeretek és lábazati párkányok töredékeit, gyámköveket, valamint kőből készült boltozati bordákat is. A művészettörténész közölte, száz-száztíz darab kőtöredék alkotja a megtalált zetelaki kőfaragvány-együttest, nagyszámú leletegyüttesről van tehát szó, amit meg kell mutatni a közönségnek is. Erre vannak már törekvések, egy reprezentatív lapidárium, azaz kőtár létrehozása is szóba került, de a régi templomok maradványainak megismerésén, feltárásán is gondolkodik a községvezetés.
Forrás: Simó Bernadette/Hargita Népe
