A Hittani Dikasztérium dokumentumot tett közzé Mária címeiről: a Hívők Anyja, de nem Társmegváltó

0
719
Elsőszombat Csíksomlyón. Illusztráció

A Hittani Dikasztérium dokumentuma, amelyet XIV. Leó pápa hagyott jóvá, tisztázza a Boldogságos Szűz Máriára alkalmazott címeket, és külön figyelmet kér a „Minden Kegyelem Közvetítője” (Mediatrix omnium gratiarum) kifejezés használatára.

November 4-én, kedden a Hittani Dikasztérium közzétette Mater populi fidelis („A hívők anyja”) című tanítóhivatali megnyilatkozását „Egyes Mária-címekről és Máriának az üdvösség művében való közreműködéséről”. A dokumentumot Víctor Manuel Fernández bíboros és Armando Matteo, a Hittani Dikasztérium prefektusa és titkára írták alá. A dokumentumot október 7-én hagyta jóvá a pápa.

A Mater populi fidelis (röviden: MPF) hosszú és összetett kollegiális munka gyümölcse. Ez egy Mária-tiszteletről szóló tanítóhivatali dokumentum, amelynek középpontjában Mária alakja áll, akit Krisztus munkájához kapcsolnak mint a Hívők Anyját. A dokumentum szilárd bibliai alapot ad a Mária-tisztelethez, valamint felhasználja az egyházatyák és egyházdoktorok írásait, a keleti hagyomány elemeit és a legutóbbi pápák tanítását is.

Ebben a pozitív keretben a dokumentum több Mária-címet elemez, egyesek használatát bátorítva, másokét viszont kerülendőnek tartva. Az olyan címek, mint a „Hívők Anyja” vagy a „Lelki Anya” elismeréssel szerepelnek a jegyzetben. Ezzel szemben a „Társmegváltó” (Co-redemptrix) kifejezést nem megfelelőnek és problémásnak minősíti a dokumentum. A „Közvetítő” (Mediatrix) cím elfogadhatatlannak minősül, ha olyan jelentést kap, amely kizárja Jézus Krisztust; azonban használható, amennyiben olyan inkluzív és együttműködő közvetítést fejez ki, amely dicsőíti Krisztus hatalmát.

A dokumentum lényegében megerősíti a katolikus tanítást, amely mindig Krisztus központi szerepét hangsúlyozta: Máriában minden Krisztusra és az ő üdvözítő művére irányul. Ezért, még ha bizonyos Mária-címek helyes exegézis révén ortodox értelmezést is engednek, a Mater populi fidelis szerint ezek használatát jobb elkerülni.

A dokumentum bevezetőjében Fernández bíboros elismeri a népi Mária-tisztelet értékeit, ugyanakkor óvatosságra int az olyan csoportokkal és kiadványokkal szemben, amelyek dogmatikai újításokat próbálnak bevezetni, és ezzel zavart keltenek a hívek között – akár a közösségi médiában is. A fő kérdés az, hogyan értelmezik Mária részvételét Krisztus megváltó művében (3. pont).

A „Társmegváltó” (Co-redemptrix) címről

A „Tármegváltó” címről a dokumentum felidézi, hogy „egyes pápák használták ugyan ezt a címet, de nem fejtették ki részletesen a jelentését”. Általában kétféle értelemben alkalmazták: egyrészt Mária istenanyaságára utalva (amennyiben ő mint anya lehetővé tette Krisztus megváltó művét), másrészt az ő Krisztussal való egységére a kereszt megváltó eseményében. A II. vatikáni zsinat dogmatikai, pasztorális és ökumenikus okokból eltekintett a cím használatától.

Szent II. János Pál pápa legalább hétszer utalt Máriára mint „Társmegváltóra”, különösen abban az összefüggésben, hogy a Krisztus szenvedésével egyesített emberi szenvedés is üdvösségszerző értéket kaphat, miként Mária szenvedése a kereszt alatt (18).

A dokumentum felidézi a Hittani Kongregáció 1996 februári belső vitáját is, amely során felmerült egy új dogma kihirdetésének kérése Máriáról mint „Társmegváltóról vagy Minden Kegyelem Közvetítőjéről”. Joseph Ratzinger bíboros akkor ellenezte ezt, mondván: „E címek pontos jelentése nem tisztázott, és a bennük foglalt tanítás nem kiforrott. […] Nem világos, miként van jelen e tanítás a Szentírásban és az apostoli hagyományban.”

2002-ben a későbbi XVI. Benedek pápa nyilvánosan is hasonlóan fogalmazott: „A Társmegváltó kifejezés túlságosan eltér a Szentírás és az egyházatyák nyelvezetétől, ezért félreértésekre adhat okot. Minden tőle [Krisztustól] ered – amint ezt különösen az Efezusiaknak és Kolosszeieknek írt levelek hangsúlyozzák; Mária is az, ami ő [Krisztus] általa. A »Társmegváltó« szó elhomályosítaná ezt az eredetet.”

A dokumentum tisztázza, hogy Ratzinger bíboros nem a jó szándékot vitatta, hanem azt, hogy a tanítást helytelen módon fejezték ki (19).

Ferenc pápa szintén legalább három alkalommal egyértelműen ellenezte a „Tármegváltó” cím használatát.

A kedden kiadott tanítóhivatali megnyilatkozás így zárul: „Nem volna helyénvaló Mária együttműködését a »Társmegváltó« címmel leírni. Ez a megnevezés elhomályosíthatja Krisztus egyedüli üdvözítő közvetítését, s így zavart és egyensúlyvesztést okozhat a keresztény hit igazságainak összhangjában. […] Amikor egy kifejezést számos magyarázattal kell újra és újra pontosítani, hogy ne térjen el a helyes értelmezéstől, az nem szolgálja Isten népének hitét és haszontalanná válik” (22).

A „Közvetítő” (Mediatrix) címről

A dokumentum hangsúlyozza: „A Biblia tanítása Krisztus kizárólagos közvetítéséről egyértelmű és végleges. Krisztus az egyetlen közvetítő” (24).

Ugyanakkor az MPF dokumentum elismeri, hogy „a »közvetítés« szót a mindennapi élet számos területén használják együttműködés, segítség vagy közbenjárás értelemben. Éppen ezért elkerülhetetlen, hogy a kifejezést alárendelt értelemben alkalmazzák Máriára. Így használva nem tesz  hozzá és nem szárnyalja túl Jézus Krisztusnak, az igaz Istennek és igaz embernek az egyedülálló közvetítő hatalmát és erejét (25).

„Nyilvánvaló – folytatja a dokumentum –, hogy Máriának valódi közvetítő szerepe volt abban, hogy Isten Fia testet öltsön emberi természetünkben” (26).

A „Hívők Anyja” és a „Minden Kegyelem Közvetítője” címekről

Mária anyai szerepe „semmiképpen sem homályosítja el vagy kisebbíti” Krisztus egyedüli közvetítését, „hanem éppen annak erejét mutatja meg. […] Mária anyasága nem gyengíti a Krisztusnak egyedül járó imádást, hanem inkább felerősíti azt.”

A dokumentum ezért figyelmeztet: „Kerülni kell az olyan címeket és kifejezéseket, amelyek Máriát valamiféle »villámhárítóként« ábrázolják az Úr igazságosságával szemben, mintha ő lenne az isteni irgalom elégtelenségének szükségszerű alternatívája” (37b).

A „Hívők Anyja” cím lehetővé teszi, hogy Mária szerepéről beszéljünk a kegyelmi életünkhöz fűződő viszonyban, ugyanakkor az MPF óvatosságra int minden olyan kifejezéssel kapcsolatban, amely félreérthető tartalmat hordozhat (45).

Ratzinger bíboros már korábban kijelentette, „hogy a »Mária, Minden Kegyelem Közvetítője« címnek nincs egyértelmű kinyilatkoztatásbeli alapja.” A dokumentum ehhez kapcsolódva hozzáteszi: „ezzel a meggyőződéssel összhangban felismerhetjük a cím által jelentett nehézségeket, mind teológiai reflexió, mind spiritualitás szempontjából” (45). Valójában „egyetlen emberi személy – még az apostolok vagy a Boldogságos Szűz – sem lehet a kegyelem egyetemes kiosztója. Egyedül Isten az, aki kegyelmet ad, s ezt Krisztus emberségén keresztül teszi meg” (53).

„Egyes címek, mint a »Minden Kegyelem Közvetítője«, nem segítik elő Mária egyedülálló helyének helyes megértését” – áll a dokumentumban. – „Hiszen ő, az első megváltott, nem lehetett közvetítője annak a kegyelemnek, amelyet maga is kapott” (67).

Mindazonáltal a dokumentum elismeri, hogy „a »kegyelmek« kifejezés, ha Mária anyai segítségére utal életünk különböző pillanataiban, elfogadható jelentéssel bírhat. A többes szám arra utal, hogy az Úr sokféle – akár anyagi – segítséget is megadhat, amikor meghallgatja édesanyja közbenjárását” (68).

A Mater populi fidelis teljes szövege a ITT olvasható.

Forrás: Vatican News (fordította: Szász István Szilárd)