A kolozsvári ferences templom mellékkápolnáinak sorában a negyedik, egyben zárókápolna a Lorettói, amely azonban kiemelkedik a másik három közül. A reggeli 7,30-as zsolozsma imádkozásának helyszíne, valamint csendes imádságra is lehetőséget nyújt este 8 óráig.
A mai Lorettói-kápolna helyén özv. Nápolziné Felvinczi Klára 1732-ben, saját költségén, Szent Klára tiszteletére építtetett kápolnát (itt is nyugszik). Ez az építmény 1745-ben átalakításon ment keresztül, Toroczkai János és Kornis Antal adományainak köszönhetően nyerve el a ma is látható formáját. Berendezése az évszázadok során többször is megváltozott.
A kommunizmus idején raktárként, később pedig gyóntatóhelyként is szolgált. 2016 januárjára – több mint egyéves, nagyrészt a ferences közösség tagjai és jelöltjei által végzett munka eredményeként – ismét használhatóvá vált. Napjainkban a reggeli 7,30-as zsolozsma imádkozásának helyszíne, valamint csendes imádságra is lehetőséget nyújt este 8 óráig.
A kis kápolna félhomályában megáll az idő.
A vastag falak őrzik a századok imáit, a könnyeket, a hála sóhajait.
A világ zaja odakint marad — itt csak a szív szava hallatszik.
Az oltár fölött halvány fénysugár világítja meg Máriát, aki karjában tartja az Életet.
Nem szól, nem tanít, csak jelen van — csendben, erősen, hűségesen.
Egy anya tekintete, aki ismeri a fájdalmat, és tudja a remény útját.
A padban ülve talán először veszed észre,
hogy nem kell mindent kimondani.
A csend is ima, a lélegzet is hála.
A kis tér megtelik Isten jelenlétével —
nem a szavakban, hanem a hallgatásban.
A kolozsvári Lorettói-kápolna nemcsak egy hely,
hanem egy hívás a belső Loretto felé:
arra a szent hajlékra, amely a szíved mélyén vár.
Ott, ahol az Istennel való találkozás nem látványos, hanem gyengéd, halk, és igaz.
A fény, amely a Mária-szobrot megvilágítja,
benned is fellobbanhat —
ha hagyod, hogy a csendben megszólaljon az, aki mindig is ott volt.
Urbán Erik OFM
