Immár hagyománnyá vált, hogy október hónap harmadik szombatján délelőtt 11-órától Boldog Rupert Mayer jezsuita szerzetesre emlékezve tartják búcsús ünnepüket Kosteleken, valamint megemlékeznek a világháborúkban elesett hősi katonákról is, hiszen az egyházközség területén közel 700 katona vesztette életét az első és második világháború idején.
A főegyházmegye első érseke, néhai Bálint Lajos, valamint néhai Salamon Antal kosteleki plébános kezdeményezésére 2005 őszén emlékművet állítottak a falu alsó bejáratánál a jezsuita szerzetes emlékére a Vaszi Mátyás egyházközségi tag által adományozott telken.
Kostelek határában, Sóstelek helyen, melyet a Sulca, Sóspatak és Gyepece patak határol, van egy magaslat, ahol az első világháborúban egy kötözőhely volt, és ahol Rupert Mayer bal lábát amputálták és itt temették el. Az eltelt 100 év alatt a sírokat benőtte az erdő, a kórházbarakok helyei felismerhetők még, azonban nehezen lehet megközelíteni, ezért az emlékművet a falu határában, az út mellett állították fel.
A felállított emlékmű faragott kőtömbjén a kehely jelzi azt, hogy római katolikus pap volt, a három nyelvű felírat pedig élete programja, amit a nemzetek apostolától, Szent Páltól vett: „Isten igéje nincs megbilincselve” (2Tim 2,9). 1987. május 3-án avatta boldoggá Szent II. János Pál pápa. Emléknapja november 3-án van.
Az idei évi búcsús szentmise főcelebránsa és szónoka Tímár József gyimesbükki segédlelkész volt, vele koncelebrált Vass Nimród István gyimesfelsőloki plébános, valamint Málnási Demeter gyimesközéploki plébános. A kántori szolgálatot Kaitár Arnold gyimesközéploki kántor látta el, a helyi római katolikus iskolás gyermekek bevonásával.
A búcsús szónok szentbeszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy Boldog Rupert Mayer jezsuita „egy igazi követendő példakép minden Krisztus-hívő számára, ugyanis Jézus missziós parancsát azzal teljesítette, hogy a háború kitörése után nem a hátországban, biztonságban, hanem önként jelentkezett tábori lelkésznek, és először Franciaországban, majd 1916-ban itt Erdélyben, Kostelek határában, Sóstelek részen támogatta, vigasztalta a fronton harcoló katonákat.” Rupert Mayer a szeretetet képviselte ott is, ahol a „háború szörnyűségei árnyat borítottak az emberekre”.
Az első olvasmányt Izajás próféta könyvéből olvasták fel. A szónok a „milyen szép a hegyeken annak a lába, aki jó hírt hoz, aki békét hirdet” igerészt Rupert Mayerre vonatkoztatta, hiszen a lábát háborús sérülések tették tönkre, de a „lábnyomai megmaradtak ezen a földön, és Krisztushoz vezetnek bennünket, ha követjük e nyomokat.”
Gondolatát a szónok azzal zárta, hogy merjünk kilépni mi is az önmagunk körüli forgásunkból, úgy, ahogyan azt Boldog Rupert Mayer is tette, és hagyjuk, hogy a szeretet az emberi kapcsolatainkon keresztül meg tudjon valósulni. A jezsuita szerzetes „lábnyoma megmaradt köztünk és megelevenedik, valahányszor az irgalom szelídségével tekintünk a mellettünk élő emberre”.
A szentmise áldása és a himnuszok eléneklése után a hívekkel közösen átvonultak az emlékműhöz és a közösség nevében elhelyezték a kegyelet virágait a háborúkban elesett hősök iránti tisztelet jeléül. Befejezésül pedig Kaitár Arnold kántor elénekelte a Boldog Rupert Mayer tiszteletére a Theo Schmidkonz SJ által 1987-ben írt himnusz magyar változatát.
Málnási Demeter
