A történelemben először történt meg, hogy egy ember vagyona meghaladta a félbillió, vagyis az ötszázmilliárd dollárt(!) október elején, amikor Elon Musk vagyona a számítások szerint átlépte az „álomhatárt”. A szegénység felszámolása ellen küzdő Oxfam idei jelentése szerint ugyanakkor 3,6 milliárd ember (az emberiség mintegy 44%- a Világbank által meghatározott napi 6,85 dolláros szegénységi küszöb alatt él. Az egyenlőtlenség ezen végletességei között jelent meg XIV. Leó pápa Dilexi te kezdetű apostoli buzdítása, amely Ferenc pápa tanítását továbbvíve és -gondolva a szegénységet helyezi a kereszténység szívébe. Október 17-e a szegénység elleni küzdelem világnapja, ezt járjuk körbe a fentiek fényében.
Lakást mindenkinek?
Miközben a környezetünkben élők többsége száz és ezer lejekben tud maximum gondolkodni, mert életében nem birtokolt egyszerre ennél több pénzt, addig magyarázni kell, hogy mit jelent az a mérhetetlen gazdagság, amivel a világ leggazdagabb emberei bírnak. A cikk írásakor az öt leggazdagabb ember több, mint másfél billió (milliószor millió!) dollár vagyon fölött rendelkezik (Elon Musk 448 milliárd dollár, Larry Ellison 372 milliárd dollár, Mark Zuckerberg 251 milliárd dollár, Jeff Bezos 238 milliárd dollár, Larry Page 220 milliárd dollár, összesen 1529 milliárd dollár). Ha a világ mintegy nyolcmilliárd embere között szétosztanák ennek az öt embernek a vagyonát, akkor ez az összeg a világ összes embere számára megközelítőleg egy hónapig biztosítaná az imént idézett szegénységi küszöb határaként meghatározott 6,85 dollárt (összesen kb. 190 dollárt).
Amikor a hónap elején Elon Musk vagyona meghaladta az 500 milliárd dollárt, akkor ha azt szétosztotta volna Románia lakosai között (az egyszerűség kedvéért húszmillióval számolok, de ez durva fölfele kerekítés), akkor minden egyes romániai ember kapott volna ebből 25 000 dollárt. Ha átlagosan négy fős családokra vetítjük ezt, akkor családonként százezer dollár jut: az ország többségében ebből már lakást vehetne az illető család. A világ leggazdagabb emberének tehát akkora a vagyona, hogy abból minden romániai család számára vehetne egy lakást!
Miközben az emberiség mintegy 44%-a él a szegénységi küszöb alatt, addig a leggazdagabb 1% a világ teljes vagyonának 45%-át birtokolja, taglalja a 2025-ös Oxfam-jelentés. Az egy évvel korábbi jelentés szerint az az öt ember, aki akkor a világ leggazdagabb embere volt, 2020 óta megduplázta addig a vagyonát, míg ugyanebben az időben ötmilliárd ember lett szegényebb, a nélkülözés és éhezés pedig sokak számára mindennapi valóság. A 2024 januárjában keltezett jelentés szerint akkor az öt leggazdagabb ember vagyona még „csak” 800 milliárd dollárt tett ki, de ahogy az imént láttuk, a jelentés óta szinte megduplázták ezt (1529 milliárd a mai állás szerint).
Küzdelem a szegénység ellen
A szegénység elleni küzdelem világnapjának gondolata Joseph Wresinski (1917–1988), egy mélyszegénységben felnövő francia katolikus papban fogalmazódott meg. Az ENSZ Közgyűlése 1992-ben nyilvánította október 17-ét a szegénység elleni küzdelem világnapjává. Ez alkalmat kínál arra, hogy a világ szembenézzen önmagával, tudatosítsa a struktúráiban, szerkezetében rejlő igazságtalanságokat: mondhatjuk, bűnöket.
Az Oxfam, ami egy olyan globális segélyszervezet, amely a szegénység és az igazságtalanság elleni küzdelemre törekszik, évről évre közzéteszi a szegénységgel és az egyenlőtlenség mértékével kapcsolatos sokkoló jelentéseit. Ezekből az rajzolódik ki, hogy alapvetően egyre nagyobb és nagyobb a szegények és gazdagok közötti szakadék, csak az idézett néhány példa is érzékletesen bemutatja, hogy mennyire durva és igazságtalan a jelenlegi helyzet. Hogy értsük, egy másik szemléletes számítás: ha az öt leggazdagabb ember közösen naponta egymillió dollárt költene el, több mint négyezer évig kitartana a jelenlegi vagyonuk.
Egy ilyen világban mint sivatagban a friss forrásvíz, annyira szükséges és üdítő az egyházi megnyilatkozás. XIV. Leó pápa Dilexi te kezdetű apostoli buzdításával, amelyet október 9-én, csütörtökön mutattak be a Szentszék Sajtóközpontjában, a szegénységet helyezte a keresztény kinyilatkoztatás szívébe. A szegények iránti szeretet a dokumentum tanúsága szerint nem csak erkölcsi kötelesség, hanem a kereszténység központi eleme: a szegények iránti szeretet egy az Úr iránti szeretettel (Vö. Dilexi te, 5). A szegényekkel való kapcsolat alapvető módja annak, hogy találkozhassunk a történelem Urával (5).
A jászolba fektetett gyermek kicsinységében jött közénk Krisztus, és a kereszt rendkívüli megaláztatásában megosztotta velünk radikális szegénységünket, a halált. Isten tehát amikor emberré lett, a szegénységet választotta, hogy megszabadítson bennünket a rabszolgaságtól, a félelemtől, a bűntől és a halál hatalmától. Isten cselekedeteit az emberiség szegénysége és gyengesége iránti együttérzése motiválja (16).
A pápa apostoli buzdításában hangsúlyozza az egyház elkötelezettségét a legkisebbek és legkiszolgáltatottabbak mellett. A szegények melletti kiállás nem merülhet ki vallási formalizmusban, meddő találkozásokban és üres szólamókban (vö. 126). Az egyháznak nem csak a szegények szolgálata a küldetése, hanem azonosulás velük, hiszen „ők az egyház kincsei” (38).
A Dilexi te pápai apostoli buzdítás rámutat arra, hogy az anyagi javak tekintetében végletesen igazságtalan és aránytalan elosztás alkalmat kínál arra, hogy a szegényekben magával Istennel találkozzunk. Az igazságtalanság felszámolására sürget, miközben rámutat arra, hogy Isten maga mutatta meg a példát, hogy miként kell viszonyuljunk a szegényekhez, amikor eggyé vált velünk szegénységünkben.
