Abban az időszakban, amikor az egyház a Szent Őrzőangyalokat, Lisieux-i Szent Terézt és Assisi Szent Ferencet ünnepli, vagyis október 2. és 4. között, a Világiak, Család és Élet Dikasztériuma a püspöki konferenciákat meghívta az idősek pasztorációjának szentelt második nemzetközi kongresszusra. A Romániai Püspöki Konferencia képviseletében Helena Costescu moderátor vett részt az eseményen. A meghívásnak 150 küldött tett eleget, akik 65 országból érkeztek, és 55 püspöki konferenciát képviseltek. Jelen voltak továbbá egyesületek és szerzetesi közösségek is, akiket az a vágy vezérelt, hogy szinodális szellemben keressenek válaszokat a korunk kihívásaira.
Egy folyamatosan változó világban, ahol még az időskor megélése is mélyreható átalakuláson megy keresztül, a kongresszus egyre sürgetőbb lelkipásztori szükségletre kívánt választ adni: az idősek iránti hiteles gondoskodás kialakítására, amely figyelembe veszi a jelen kor kihívásait. Ahogyan Kevin Farrell bíboros, a Dikasztérium prefektusa hangsúlyozta: „Az idősek nem csupán az egyház múltját jelentik, hanem annak jelenét és jövőjét is. Ez a kongresszus alkalom arra, hogy meghallgassunk, elmélkedjünk, és együtt keressünk új válaszokat korunk kérdéseire.”
A püspöki konferenciák képviselői egyhangúan megerősítették, hogy az idősek legnagyobb nehézségei az egészségi állapottal, a magány érzésével, illetve azzal a társadalmi felfogással kapcsolatosak, amely szerint tehernek számítanak. XIV. Leó pápa egy magánaudiencia keretében hangsúlyozta: „A mai uralkodó szemlélet hajlamos értékesnek tekinteni az emberi létet, ha az gazdagságot vagy sikert termel, hatalmat vagy tekintélyt gyakorol, elfeledve, hogy az emberi lény mindig korlátozott és rászoruló teremtmény. Az időskorban megjelenő törékenység erre a közös valóságra emlékeztet bennünket; ezért elrejtik vagy eltávolítják azok, akik világi illúziókat táplálnak, hogy ne kelljen szembenézniük azzal a képpel, amivé elkerülhetetlenül válunk. Egészségesebb azonban felismerni, hogy az öregedés »része annak a csodának, akik vagyunk«. Ez a törékenység, »ha van bátorságunk felismerni, elfogadni és gondoskodni róla, híd az ég felé«”.
A konferencia során számos tanúságtétel hangzott el:
- Brazília: Itt körülbelül 33 millió idős ember él, és már több mint 21 éve működik egy számukra létrehozott lelkipásztori szolgálat. Ez 20.000 önkéntest fog össze, akik Isten szeretetét és konkrét segítséget nyújtanak, válaszolva az idősek testi és lelki szükségleteire.
- Indonézia: Becslések szerint 2050-re a lakosság 30%-át idősek fogják alkotni. Válaszul országos megelőzési politikákat vezettek be az egészségügy területén, hogy felkészüljenek a demográfiai változásokra.
- Malawi: A családok többgenerációs közösségekben élnek, ahol a tagok gyermekkortól az élet végéig támogatják egymást. Azonban az extrém szegénység miatt a vidéki térségekben drámai helyzetek alakulhatnak ki: ha a közösségben megbetegednek a gyermekek vagy természeti katasztrófa történik, az időseket boszorkánysággal vádolhatják, sőt meg is ölhetik őket.
- Kanada: Ebben a magasan fejlett országban a kormány támogatja az eutanázia elfogadását, miközben nem fektet elegendő energiát a palliatív ellátás fejlesztésébe.
- Argentína: Újrahasznosítási programokat vezettek be, amelyekben fiatalok és idősek egyaránt részt vesznek, lehetőséget teremtve a nemzedékek közötti párbeszédre és együttműködésre.
- Fülöp-szigetek: Olyan ország, ahol a hit elevenen él, és a hálaadás és köszönet kultúrája mélyen gyökerezik. A családok összetartó, többgenerációs közösségekben élnek.
Földrajzi helytől függetlenül az időseknek tudatosítaniuk kell életük mérhetetlen ajándékát. Ők a család összetartó ereje, a szeretet és bölcsesség hordozói az unokák számára, a hit őrzői. Az élet az utolsó pillanatig értékes, még akkor is, ha már nem tudunk kézzelfogható tettekkel hozzájárulni. Az emberiségnek nagy szüksége van az idősek imáira.
Helena Costescu
Forrás: profamilia.ro/hu, gerhardus.ro
