Budapesti kutatómunkámhoz bónuszként szolgáltak az Ars Sacra Fesztivál szeptember 16–20 között általam látogatott programjai. A napi több órás elfoglaltság már eleve behatárolta, melyeken vehetek részt és melyeken nem, de öt nap alatt mégis eljutottam nyolc különféle programra, amelyek ebben a válogatásban is szép keresztmetszetet adnak erről a rendkívül értékes programsorról. Ozsváth Judit megosztását olvashatják.
Azt gondolom, hogy az ingyenesség is (mert a programok nagyrésze ingyenes látogatható) mindenkinek csábító tud lenni. Nem biztos, hogy éppen nem kerülne ki a rávaló, talán sokaknak kikerülne, de idő, fáradtság és egyebek is megszólalhatnak ilyenkor a „nem” javára. Viszont „ha már ingyenes, csak nem hagyom ki” – sokan vannak így ezzel, és mégis csak alámerülnek a szépbe.
Művészeti körutam a budavári Nagyboldogasszony-templom, közismert nevén, a Mátyás-templom látogatásával kezdődött. A program ingyenes, de regisztrációhoz kötött volt. Ez fontosnak látszott, hiszen a templom tele volt turistákkal és nagy csoportot nem tudott volna átfogni az idegenvezető és a személyes kérdések megválaszolása is nehézkesebb lett volna. A hagyomány szerint 1010 évvel ezelőtt Szent István által alapított templom helyére a tatárjárás után IV. Béla építettet háromhajós bazilikát, amihez már a kezdeti időben is nagy események kötődtek, de a XIV. századtól ott kiáltották ki a királyokat. Aztán volt, aki nemzeti zsinatot tartott ott (Ladomér esztergomi érsek), aki esküt tett ott (IV. László), volt, akit ott ravataloztak fel (I. Károly) és akik harci győzelmükért ott adtak hálát (I. Ulászló, Hunyadi Mátyás). Elődei után Mátyás király is tovább építtette, majd ott tartotta esküvőjét Podjebrád Katalin cseh királylánnyal, később Beatrixszal. 1541. augusztus 29-től 145 éven át a törökök dzsámjaként funkcionált, majd a jezsuitáké lett, akik stílust változtatva körbeépítették. A templomhoz kötődik I. Ferenc József és felesége, Erzsébet 1867-es esküvője is, majd az utolsó magyar király, IV. Károly és Zita királyné megkoronázása (1916). 1893-tól áll fenn a mai formájában, a II. világháború utáni rongálódásokat 1970-re állították helyre.
A bemutató az oldalsó bejárat melletti Mátyás-címer részletes magyarázatával indult, majd a jezsuiták által kialakított, a Szűzanya szobrát és jelentős életeseményeit ábrázoló képeket tartalmazó loretói kápolna, a menyasszony-kapu és a főkapu, a keresztelőkút, a Schulek Frigyes által épített optikai illúziót keltő Jézus, az Isten Báránya üvegablak, a Zichy család által kialakíttatott, Szent Imre életének eseményeit megjelenítő oltárképeket és a ferences rend alapítóját ábrázoló freskót tartalmazó Assisi Szent Ferenc-kápolna, III. Béla és felesége, Antiochiai Anna szarkofágjait befogadó Szentháromság (vagy III. Béla)-kápolna, a Magyar Korona másával „megkoronázott”, dicsfényben ábrázolt Boldogasszony-oltárszobor, a díszes üvegablakok, a több mint hétezer sípjával Budapest legnagyobb orgonájának számító hangszer és a baloldali emeleti részen berendezett egyházművészeti kiállítás megtekintése következett.
Az Ars Sacra Fesztivál programfüzete szeptember 16-án estére a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karára is jelzett programot. A kar hallgatói részére meghirdetett fotópályázat résztvevőinek képeiből összeállított kiállítás megnyitására és a díjkiosztásra került sor a panorámás Salkaházi Sára imateremben, ezeket követően pedig Fábry Kornél esztergom-budapesti segédpüspökkel találkoztak a hallgatók. Ferenc pápa az egyetemen tett látogatása alkalmával azt kérte, hogy az intézmény legyen „a remény laboratóriuma”. Fábry püspökkel ennek a „reményintézetnek” a lehetőségeiről beszélgettek, majd személyes kérdéseiket tehették fel neki az egyetemisták. A jó hangulatú együttlét során a főpásztortól nemcsak vélemény, tanács, de nagyon erős tanúságtétel is elhangzott. „Az ELTE-re jártam és minden reggel szentmise után mentem az órákra. Az egyik lány megkérdezte tőlem, hogy ezt hogy csinálom. Mondtam, hogy szerelmes vagyok a jó Istenbe. Aztán kétkedően tovább kérdezett, hogy ezt nem valaminek a pótlására csinálom-e. Aztán a Szentlélek sugallatára azt válaszoltam neki, hogy minden más ennek a pótlására van. Éppen hogy az Isten elfogadó, feltétel nélküli szeretetének a befogadását próbáljuk minden mással pótolni, alkohollal, droggal, szexszel, játékkal, bármilyen függéssel, hatalommal, pedig azt nem lehet pótolni. Ami után én ezt így megéreztem, azt is éreztem, hogy a jó Isten papnak hív. Egy kalanddal kezdődött és azóta egy, a jó Istennel közös kaland az életem” – mondta Fábry püspök.
A következő napra is két Ars Sacra-esemény jutott: egy, a budai várnegyed szakrális helyeit felkereső várséta és egy költői est. A Budapesti Történeti Múzeum munkatársa által vezetett séta a Budavári Sikló előtti Szent György térről indult, a középkorban a tér közepére épített Szent Zsigmond-templom, a középkori ferences templom (ma Sándor Palota és Várszínház) és a ferencesbeginák kolostora, a Pasa dzsámi (ma Várszínház), a 18. századi karmelita kolostor (ma Várszínház, Várgondnokság) és a 19. századi evangélikus templom (a mai Honvéd főparancsnokság) helyén folytatódott. Aztán a Dísz térre vonulva a középkori Szent György-templomról (a Honvéd emlékmű helyén) és az Orta (középső) dzsámiról, az átalakított Szent György-templomról hallottunk. A Szentháromság téren a Nagyboldogasszony-templom és a Szent Mihály- és Szent László-temetőkápolna ismertetése következett, ahonnan a Hess András térre vonultunk, hogy a Hilton szálló mögött meghagyott, egykori domonkos kolostor romjait megtekintsük. A Fortuna úton a Szent Pál-kápolnáig és a szentlőrinci pálosok nagy házáig (ma Szent György hotel) gyalogoltunk, onnan pedig a Fortuna közön és a Dárda közön át az Uri utcába, ahol a Mindenszentek-kápolnával és a 18. századi klarissza kolostorral (ma MTA épület) ismerkedtünk. A túra a Kapisztrán téren, a Helyőrségi templom változatos múltjának felelevenítésével zárult.
A séta helyszíneitől nem messze, a Várkert Bazár rendezvénytermében este Lackfi János költő új kötetéből olvasott fel a helyszínt zsúfolásig megtöltő közönségnek. Zenével közreműködött Gyárfás István gitárművész. Zene és szó jól talált egymáshoz, könnyed és vicces, de komoly és súlyos is tudott lenni mindkettő. Az pedig egyértelmű volt, hogy a versekhez nagyon jól jön a szerzői előadás. Lackfi János nemcsak megírni, de a legigazibb módon elő is tudja adni költeményeit.
Egy másik este csupán egy programra sikerült elérni: a csepeli Sekrestye Színpad Tékozló fiú című előadására a belvárosi Nagyboldogasszony-plébániatemplomba. A szentmise után a maroknyi társulat színészei pillanatok alatt felállították az általuk épített hátteret, hangosítást és mikroportokat szereltek és próbáltak, hogy majd egészen jó hangzással és mélyen átélt játékkal elevenítsék fel és aktualizálják a vagyonát eltékozló fiú bibliai történetét. A Sztancsikné Losonci Tímea által vezetett társulatnak fiatal és nem annyira fiatal, s még annyira sem fiatal tagjai vannak, akik mindnyájan az evangelizáció eszközeként tekintenek a színjátszásra. Közönségük megérintődve és hálával is vette az előadást, amit hosszú tapssal jutalmazott. A társulatvezetővel interjú készült, ezt külön lesz lehetőség elolvasni.
Következő délelőttre egy teljesen más műfajú programot választottam. A több egyházi személy (köztük Mindszenty bíboros és Oloffson Placid atya) fogvatartási helyéül szolgáló, volt Conti utcai börtön látogatására szintén online lehetett jelentkezni, s akiknek ez sikerült, nagyon jól dokumentált ismertetést hallhattak egy – sajnos – rendkívül nyomasztó környezetben. A tereket végigjárva szinte megszólalt a szigorú múlt, és fülünkbe „ordította” az igazságtalanul meghurcoltak és elítéltek keserves kiáltásait. Az itt-ott égő gyertyák fénye annak reményét is „ragyogta”, hogy az igazságért sokat szenvedtek már valóban a jó Isten boldog színelátását élvezik.
A fesztivál utolsó napjának délutánján/estéjén két programra is sikerült eljutni: egy ikonról szóló előadásra és egy színvonalas koncertre. Az Aranyszájú Szent János Görögkatolikus Kulturális Központ gyönyörűen felújított épületének első szintjén Lackó Anita művészettörténész-ikonfestőtől az ikonról és ikonfestésről hallottunk nagyon átfogó, szép előadást A te szent képed előtt meghajlunk, jóságos címmel. „Az ikon nem pusztán ábrázolás, hanem önmagán túlmutató alkotás. Egy olyan élmény elindítója, amelyben föld és ég összekapcsolódik, beemelve minket a végtelen isteni perspektívába” – vallja az előadó, aki beszédes képekkel illusztrálta mondandóját.
A Kossuth-díjas Szabó Dénes karnagy által vezetett, idén éppen fennállásának 50. évfordulóját ünneplő nyíregyházi Pro Musica Leánykar Magyar Tudományos Akadémia dísztermében megtartott koncertjére szintén hamar elfogytak az ingyenjegyek. A Kodály-módszer sikerét hirdető kórus megalakulása évétől kezdve a világ egyik vezető énekkarának számít: a világ legjelentősebb kórusversenyein szereztek első helyezéseket és nagydíjakat. Fennállásuk 10. évében elnyerték az Európa Nagydíjat, majd a 2002-ben, Dél–Koreában, Busanban megrendezett 2. Kórusolimpián a három aranyérem mellé két olimpiai bajnoki címet is szereztek, aztán a Londonban megrendezett „Let the Peoples Sing” Kórusverseny vándordíját is megkapták, a Silver Rose Bowl-t (az Ezüst Rózsa Serleget). Hazájukban a Cantemus Gyermekkarral közösen két rangos díjjal is elismerték munkáját: 1993-ban Bartók–Pásztory Díjat, majd 2004-ben Magyar Örökségért Díjat kaptak. A szeptember 20-án a 200 éves MTA patinás dísztermében tartott hangversenyen több stílust és korszakot felölelő művekből hallhatott válogatást a közönség. A sajátos zenei élményt csak fokozta a különleges koncerthelyszín.
Nyolcállomásos budapesti kultúrturném nemcsak gyönyörű élményekhez juttatott, de megszentelődésemet is érzékenyen segítette.
Ozsváth Judit
