Szent Ferenc tranzitusának előestéjén a ferences szerzetesek szerte a világban, így Erdélyben is megemlékeztek Assisi Szent Ferenc 799 évvel ezelőtti „átkeléséről”, amikor lelke e világból az Atya dicsőségébe tért. Az erdélyi rendtartomány tagjai szentmisén kérték a Szeráfi Szent közbenjárását, majd a hagyományos tranzitus-szertartással folytatták az ünnepet.
A szerzetesek a szentmise végén égő gyertyákkal vonultak a Szent Ferenc-oltárhoz, miközben ünnephez kapcsolódó éneket énekeltek. A megemlékezés kiemelkedő mozzanata a 141. zsoltár – „Börtönéből szabadítsd ki lelkem, szent nevedet, Uram, hadd dicsérjem. Örömmel várnak az igazak már, tudom, hogy énrám jutalom vár. Velem együtt szentek mondják ott fenn: dicsőség néked, Istenem” – eléneklése volt. A testvérek a zsoltár éneklése közben térdre borultak, hiszen az idézett sorok imádkozása után Szent Ferenc ajka örökre elnémult. Az ima végén a halál jelképeként leoltották a villanyt, közben a szerzetesek csendben imádkoztak, ahogyan azt Szent Ferenc is tette. Néhány perc múlva visszakapcsolták a lámpákat, ezáltal is megjelenítve a feltámadás örömét.
Assisi Szent Ferenc az idén 800 éves Naphimnuszban a halált testvérként köszönti. Ez csak szép kép – vagy valós tapasztalat is lehet? Ha igen, hogyan? A kérdésre Kakucs Szilveszter, székelyudvarhelyi ferences szerzetes válaszolt.
A „testvérként köszönteni a halált” kép valóban költői, de a ferences lelkiségben és a hitben élő ember számára valós tapasztalattá is válhat. Ha az ember elfogadja az élet végességét, ha ráhangolódik Isten szeretetére és bizalommal éli mindennapjait, akkor a halál nem ellenség, hanem a Teremtőhöz vezető út része lehet. Ez a szemlélet békét, nyugalmat és mély szeretetet ad, miközben tiszteletben tartja az élet értékét. Így bár mindenki vágyik még hosszú évekre, a halál „nővérként” való fogadása a hit és szeretet gyakorlati tapasztalata lehet számára – mondta Szilveszter testvér.
Albert Leander, a csíksomlyói ferences szerzetes az emléknap üzenetét fogalmazta meg.
Szeretem a sportot, mostanában inkább nézni. Az atlétikai versenyeken a nézők a befutóvonal közelébe gyűlnek, hogy jól lássák a beérkező atléták győzelmét. Így tekintek Szent Ferenc tranzitusára is. A befutó versenyzőn látni lehet a felkészülési útját, a pályán legyőzött akadályokat, mindazt, ami mögötte van ahhoz, hogy a célba elérjen. Szent Pál apostol ezt így írja le magáról: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Most készen vár az igaz élet koronája, melyet az Úr megad nekem az igaz Bíró.” (2Tim4:7-8) Azt gondolom, Assisi Szent Ferenc tranzitusa nekem és mások számára is azt az üzenetet hordozza, hogy van egy célunk és az életünknek van egy Ura, Jézus Krisztus. Szent Ferenc elindul ezt az Urat szolgálni: az embertársain keresztül, amikor a leprást átöleli, az elcsendesedésekben, amikor a kereszt előtt térdel és figyel arra, hogy mit mond neki az Úr, amikor az evangéliumot hallgatja, és azonnal el is kezdi tettekre váltani. A tranzitus ünnepe – amikor a „győztest” szemlélem – megerősít abban, hogy Jézust helyezzem első helyre az életemben, legyen Ő a legnagyobb Úr, akit szolgálok – hangsúlyozta Albert Leander.
Biró István ferences sajtóreferens
