A Gyulafehérvári Caritas és Magyarország Belügyminisztériumának Fogyatékosságügyi Államtitkársága szeptember 30-án a csíksomlyói Jakab Antal Házban szervezte meg azt a konferenciát, amely a fogyatékossággal élő gyermekek támogatását és a kora gyermekkori intervenció erősítését állította a középpontba. A rendezvény célja az volt, hogy hidat építsen az erdélyi és magyarországi szakemberek, intézmények és érintett szülők között, teret biztosítva a tapasztalatcserének, a párbeszédnek és a hosszú távú együttműködés kialakításának.
Megnyitó gondolatok
A konferenciát Ludescher László, a Gyulafehérvári Caritas ágazati igazgatója nyitotta meg, aki kiemelte: ezek a találkozási alkalmak nem csupán tudást adnak, hanem erősítik a közösséget, energiát nyújtanak a mindennapi munkához és hozzájárulnak ahhoz, hogy a segítő szakmák megkapják a méltó megbecsülést. Mint mondta, a jövő szempontjából kulcsfontosságú, hogy hidakat építsünk az anyaország és Erdély között.
Radomszki Lászlóné Mónika, a Belügyminisztérium Fogyatékosságügyi Államtitkárságának helyettes államtitkára hangsúlyozta: a találkozó több mint egy egyszerű konferencia – olyan híd, amely összeköti azokat a szakembereket és szolgáltatókat, akik nap mint nap azon dolgoznak, hogy a fogyatékossággal élő gyermekek a lehető legjobb ellátásban és támogatásban részesüljenek.
Sógor Enikő, Csíkszereda alpolgármestere szívből jövő szavakkal üdvözölte a jelenlévőket, kiemelve, hogy a szakemberek összefogásával lehet igazán lefedni egész Erdély területét.
A megnyitó gondolatok sorát Márton András, a Gyulafehérvári Caritas igazgatója zárta, aki felidézte: a szervezet 35 éve tűzte zászlajára, hogy bővítse a lehetőségek tereit és teret adjon a segítségnyújtásnak. Hangsúlyozta, hogy a jó segítség természetesen illeszkedik a rászoruló emberek hétköznapjaiba, és éppen ezért különösen értékes.
Előadások – rendszerek, kihívások, lehetőségek
A délelőtti előadásokban magyarországi és erdélyi szakemberek mutatták be a fogyatékossággal élő gyermekek ellátásának helyzetét, kihívásait és lehetőségeit. Villányiné dr. Bárány Anikó és Faragóné Juhász Andrea főosztályvezetők a magyarországi támogatási rendszert ismertették, kitérve az ápolási díjakra, a fiatalok munkaerőpiaci támogatására, valamint olyan kezdeményezésekre, amelyek a sérült emberek társadalmi részvételét segítik – például a szülősegítő pályázatok vagy a segítőkutyák képzésének támogatása.
A romániai helyzetet Dr. Elekes Zoltán, a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóság vezérigazgatója mutatta be. Előadásában hangsúlyozta: nagy szükség van elérhető rehabilitációs szolgáltatásokra, a családsegítés és nappali központok fejlesztésére, valamint a vidéki térségek szociális ellátásának javítására. Kiemelte, hogy a sérült gyermekek speciális jogainak érvényesítése mellett a korai szolgáltatások bővítése is kiemelt fontosságú.
A további előadások középpontjában a korai intervenció állt. Dr. Kereki Judit, a Gyermekút Módszertani Központ igazgatója elmondta: a gyermek fejlődése szempontjából kulcs, hogy időben érkezzen a segítség, és a szakmai figyelem ne csupán a gyermekre, hanem a teljes családra is irányuljon. Hasonló üzenetet fogalmazott meg Fülöp Orsolya, a Gyulafehérvári Caritas aligazgatója, aki hangsúlyozta: az intervenció csak akkor lehet igazán hatékony, ha a szülők, testvérek és nagyszülők is részesei a folyamatnak.
A konferencia résztvevői kisfilmek segítségével betekintést nyerhettek a budapesti Pető Intézet munkájába. Kiss Anna főigazgató-helyettes a bemutató kapcsán kiemelte: a bizalmi kapcsolat a szülők és a szakemberek között elengedhetetlen, hiszen a mozgásprogramok nemcsak fejlesztést, hanem valódi tanítást jelentenek.
Erdély helyzetét Péterffy Csilla, az 1-es számú Inkluzív Oktatási Központ igazgatója vázolta fel. Rámutatott: Romániában több tízezer sajátos nevelési igényű gyermek él, de megyénként mindössze néhány iskola biztosít számukra megfelelő oktatást. Az oktatási rendszer legnagyobb kihívásai közé tartozik az infrastruktúra hiánya, a kevés gyógypedagógus és pszichológus, valamint az inkluzív módszerekre felkészítő pedagógusképzés elégtelensége.
Műhelymunkák és kerekasztal
A délutáni programban két műhelymunka zajlott párhuzamosan: az egyik a korai fejlesztés témáját, a másik az iskoláskorú gyermekek ellátásával kapcsolatos szülői terheket és kihívásokat dolgozta fel. A résztvevők személyes tapasztalataik és szakmai nézőpontjaik megosztásával közösen kerestek megoldásokat a mindennapi problémákra.
A műhelyek eredményeit plenáris ülésen mutatták be, ahol egyértelműen körvonalazódott: szükség van a szülők hangjának megerősítésére, a szakemberek és intézmények közötti szorosabb együttműködésre, valamint rendszerszintű változtatásokra.
A nap végén megtartott kerekasztal-beszélgetésen a meghívott előadók közösen foglalták össze a tapasztalatokat. Egyetértettek abban, hogy a konferencia hiánypótló volt, ugyanakkor rámutattak: még mindig jelentős távolság van a szülők, szakemberek és intézmények között. Ahhoz, hogy valódi változás jöjjön létre, össze kell fogni, és meg kell erősíteni a szülői hangot. A résztvevők megfogalmazása szerint az egyén – család – szakma – rendszer egysége adhatja meg azt a stabil alapot, amely hosszú távon biztosítja a fogyatékossággal élő gyermekek megfelelő támogatását.
György Mária Angéla / Gyulafehérvári Caritas
