Az iskolások nevelésével megbízottak, iskolalelkészek, hitoktatók és keresztény pedagógusok jubileumát ünnepelték Csíksomlyón szeptember utolsó szombatján. Az alkalomról az egyik résztvevő, Kalamár Mária tanár személyes hangvételű beszámolóját olvashatják.
Különleges alkalomra gyűltünk össze Csíksomlyón, a Jakab Antal Házban szeptember 27-én: az iskolalelkészek, a hitoktatók és a keresztény pedagógusok jubileumi találkozójára, amely a 2025-ös jubileumi szentév programsorozatának jegyében zajlott. A program regisztrációval indult, majd P. Bátor Botond OSPPE előadása következett Emberség ára címmel. Az előadás mély gondolatokat ébresztett bennem arról, hogy a mindennapi életben milyen kihívásokkal kell szembenéznünk, ha valóban emberségesek akarunk maradni. Botond atya szavai arra ösztönöztek, hogy ne csak magunkban, hanem egymásban is keressük az isteni képmást, és hogy a hit nem csupán elméleti tudás, hanem cselekvő szeretet is.
Az előadást kiscsoportos beszélgetések követték, ahol lehetőségünk nyílt megosztani gondolatainkat, tapasztalatainkat, és közösen keresni a válaszokat a felmerülő kérdésekre. Ezek a beszélgetések különösen értékesek voltak, hiszen a főegyházmegyéből érkező hitoktatók és tanfelügyelők megosztották a személyes történeteiket, szakmai kihívásaikat és örömeiket.
A nap egyik legmeghatározóbb lelki élménye számomra a keresztút volt. Külön öröm és megtiszteltetés volt, hogy mi tarthattuk az elmélkedéseket az egyes stációknál. Így nemcsak résztvevői, hanem aktív alakítói is lehettünk ennek a közös imádságnak. A stációk végigjárása során mélyen átéreztem Krisztus szenvedését, és újra tudatosult bennem, hogy a keresztút a saját életünk útja is, tele nehézségekkel, de mindig reménnyel. Ezekért a pillanatokért különösen hálás vagyok.
A jubileumi esemény csúcspontja a Salvator-kápolnában bemutatott szentmise volt, amelyet Kerekes László segédpüspök celebrált. Számomra ez a találkozás különösen megható volt, hiszen Kerekes László egykor tanárom volt, még 1997-ben. Most, sok év elteltével, ismét személyesen találkozhattam vele, amiért nagyon hálás vagyok.
A szentmise után ebéd következett, amely nem csupán testi, hanem lelki táplálék is volt: a beszélgetések, a közös nevetés, a tervezések és az egymás iránti figyelem mind hozzájárultak ahhoz, hogy valóban ünnep legyen ez a nap.
Nagyon jó volt, hogy újra találkozhattunk a tanfelügyelőkkel és a hitoktató kollégákkal a remény zarándokaiként a 2025-ös jubileumi szentévben. Hálás vagyok a szervezőknek és a támogatóknak ezért a napért is.
Kalamár Mária, Márton Áron Általános Iskola, Csíkszentdomokos
Fotó: Dicu Adrian
