Szeptemberben a nagycsanádi templom két jelentős eseménynek adott otthont, ami több száz hívőt gyűjtött egybe az oltár köré, ahhoz a kőkoporsóhoz, amelyben egy ideig Szent Gellértnek, az ősi csanádi egyházmegye első vértanú püspökének és a temesvári egyházmegye védőszentjének földi maradványai nyugodtak. Az egyik szeptember 20-án, szombaton az egyházmegyeközi ifjúsági találkozó volt, amelyre 450 résztvevő érkezett a szeged-csanádi, a temesvári és a nagybecskereki egyházmegyéből. Szeptember 24-én, szerdán tartották meg a Szent Gellért ünnepe alkalmából szervezett egyházmegyei zarándoklatot, amelyen szintén papok népes csoportja és több száz hívő vett részt a temesvári és a szeged-csanádi egyházmegyéből.
A hagyomány szerint Szent Gellértről már szeptember 23-án este megemlékeztek egy ünnepélyes püspöki vesperás keretében, amelyet a temesvári Szent György-székesegyházban Pál József Csaba temesvári megyés püspök celebrált a székeskáptalan tagjainak jelenlétében. A zenei szolgálatot Bajkai-Fábián Róbert, a székesegyház orgonistája végezte.
A szeptember 24-i ünnepi szentmisét 11 órakor Német László bíboros, belgrádi metropolita-érsek mutatta be, koncelebrált Pál József Csaba megyés püspök és Roos Márton nyugalmazott temesvári püspök. Német László bíborossal a temesvári püspökség munkatársai interjút is készítettek, ami a cikk második felében olvasható.
Bevezetőjében a temesvári megyés püspök üdvözölte a jelenlévőket: „Számunkra nagy öröm és megtiszteltetés, hogy körünkben köszönthetjük Német László bíborost, belgrádi metropolita-érseket, és hogy vele együtt ünnepelhetjük ezt a szentmisét. Szeretettel üdvözlöm a szeged-csanádi egyházmegye papjait, a teológiai hallgatókat és a híveket, akik nagy számban érkeztek, hiszen Szent Gellért által összetartozunk.”
A szentmisén koncelebrált a szeged-csanádi egyházmegyéből Kovács József általános helynök, szemináriumi rektor, Serfőző Levente oktatási helynök Kondé Lajos pasztorális helynök, továbbá Gál Márton SDS, az Osztrák-Román Szalvatoriánus Rendtartomány elöljárója, valamint számos pap a temesvári és a szeged-csanádi egyházmegyéből. A templom padjait megtöltő zarándokokkal együtt érkezett Nagycsanádra a Magyar Máltai Szeretetszolgálat makói önkénteseinek csoportja is. A szentmise zenei szolgálatát a templomi kórus végezte, Kercsó Béla kántor vezetésével. A liturgián jelen volt egy fiatalokból álló csoport is magyar, német és bolgár népviseletben.
„Szeretném én is kifejezni köszönetemet a meghívásért. Ez nagyon szép hagyomány itt Nagycsanádon, amikor összegyűlnek az utódegyházmegyék képviselői, hogy együtt ünnepeljük Szent Gellértet. Azért fogalmaztam úgy, hogy utódegyházmegyék, mivel tizenhat évig szolgáltam a nagybecskereki egyházmegyében, így továbbra is mondhatom, hogy az egyik utódegyházmegye püspöke voltam” – hangsúlyozta bevezető beszédében Német László bíboros. Az ünnep alkalmával az evangélium üzenetét Gál Márton SDS szerzetes hirdette.
A homíliában, amelyet magyar és német nyelven mondott el, majd románra fordítottak, Német László bíboros kiemelte Szent Gellért életének néhány fontos mozzanatát, akit teológusként, tanítóként és az evangélium állhatatos tanújaként jellemzett. „Gellért püspök emlékeztet bennünket arra, hogy az igazság és a szeretet kéz a kézben járnak. Műve a hit mélységét mutatja, küldetése és halála pedig a hit következményét. Gellért példakép marad számunkra állhatatosságával. Nem menekült el az erőszak és a halál elől. Lelkipásztor maradt a végsőkig. Szent Gellért olyan püspök, aki egyszerre bencés szerzetes, Istennek szentelt pap, teológus és vértanú. Benne láthatjuk, mennyire összekapcsolja hitünk a testet és a lelket, a gondolkodást és a cselekvést, a keresztet és a feltámadást. Kérjük ma az ő közbenjárását: hogy mi is, a saját korunkban, ne fáradjunk bele az evangélium megélésébe, fedezzük fel teológiánk gazdagságát, és tiszteljük az Isten által teremtett világot. Akkor rajtunk keresztül is megtapasztalhatóvá válik az, amit Szent Gellért olyan szépen megfogalmazott: az egész világegyetem arra hivatott, hogy Istent dicsérje” – fogalmazott a bíboros. A szentbeszéd román nyelvű fordítását Branko Duma temesvár-józsefvárosi segédlelkész olvasta fel.
A szentmise végén minden jelenlévőt szeretetvendégségre hívtak a nagycsanádi plébánia udvarára, ahol Bene Tamás helyi plébános és a közösség tagjainak jóvoltából négy bográcsban főtt az ízletes gulyás. A nagycsanádi hívek azonban nem csupán szakértelmükkel, főzőtudásukkal és munkájukkal járultak hozzá az étel elkészítéséhez, hanem a hozzávalók nagy részét is saját kertjükből biztosították.
Az ünnep alkalmával a temesvári egyházmegye sajtóirodája néhány kérdést intézett Német László bíboroshoz.
Német László bíboros: olyan egyházzá kell válnunk, ahol mindenki megtalálja a helyét
Bíboros úr, ahogyan a szentmisén is említette, tizenhat évig volt a nagybecskereki egyházmegye püspöke – egy olyan püspökségé, amely a mi egyházmegyénk szomszédja és testvéregyházmegyéje, és amely sok tekintetben hasonló: többnemzetiségű, ahol a katolikus hívek kisebbséget alkotnak. Hogyan látja az egyház jövőjét ebben a két egyházmegyében?
Abban reménykedem, hogy az elvándorlási hullámok – mert több hullám is volt, nem csak egy – megállnak, ugyanis a mi országaink is kezdenek felzárkózni. Romániáról statisztikai adatok alapján állíthatom, hogy jól fejlődik. Szerbiában ez a folyamat lassabban halad, és nem is tagja még az Európai Uniónak. De visszatérve Romániára, az ország most már belépett a schengeni övezetbe, tehát az emberek szabadon utazhatnak a schengeni tagállamokban, anélkül, hogy határellenőrzésen kellene átesniük. Az is tény, hogy sok külföldön dolgozó romániai állampolgár segíti az itthon maradottakat, ami nagyon fontos. Reménykedem, hogy a felzárkózás olyan mértékű lesz, hogy sokkal egyszerűbb lesz itthon maradni és itthon boldogulni. A másik fontos dolog és egyben nagy kihívás, hogy a mai keresztény nemzedékek sokkal tudatosabban kell, hogy vállalják a hitüket, mert a népi vallásosság ideje elmúlt. Nem olyan értelemben, hogy teljesen megszűnik, hanem abban az értelemben, hogy a hívek tudatosan szeretnének az egyházhoz tartozni, és gyakorolni a vallásukat. Ezt látom a szerbiai és a romániai Bánságban egyaránt. A romániai Bánság területileg nagyobb, de úgy tűnik, hogy innen többen is vándoroltak el, tehát sokkal több az üresen álló templom és plébánia. Nagyon bölcs döntést kell hozni arra vonatkozóan, hogy mi történjen ezekkel az ingatlanokkal. Mert ez gond. Nem lehet mindet felújítani, mert egyszerűen lehetetlen annyi pénzt befektetni, és utána fent is kell tartani. Az egyház vezetése tehát nagy döntések előtt áll. A szinódusi folyamat szerint az egyház életében felelősséget kell vállaljanak a világiak is, ami azt jelenti, hogy a döntéshozatalban a problémák megoldásában egyaránt. Sajnos egyre kevesebb papunk van, és a püspök nem tud csak a papokkal dolgozni, mert egyszerűen nincs elég munkatársa. Fontos tehát, hogy a munkába bevonjuk a világiakat, hiszen rengeteg képzett, művelt hívő van, és jól jön a segítségük.
Hogyan látja az európai katolikus egyház, és benne a helyi egyházak helyzetét?
Az európai katolikus egyház megújulási folyamaton megy keresztül, ami néhány esetben nem mentes a válságoktól sem. Ugyanez vonatkozik a protestáns egyházakra is. Az egyedüli egyház, amely fejlődik, az ortodox. Szerintem az európai katolikus kereszténység még mindig abban a tudatban él, hogy hatalmi faktornak számít a társadalomban. És közben ez már nincs így, és nem is a mi feladatunk, hogy hatalmi faktor legyünk. Nekünk az a fontos, hogy olyan teret nyújtsunk az embereknek, ahol jól érzik magukat, tudnak imádkozni, és közösségre találnak. Kissé népiesebb egyházzá kellene válnunk ilyen értelemben, ahová mindenki be tud térni, ahol mindenki megtalálja a helyét. Amikor sikerül egy ilyen közösséget kialakítani, könnyebb lesz a szentségek kiszolgáltatása is. A szentségek vétele ugyanis nem csak a keresztséget és utána a házasságot, jobb esetben a bérmálást jelenti, és utána nincs folytatás, hanem az a folyamat, amely megváltoztatja az emberek életét.
Forrás: A temesvári püspökség sajtóirodája
