Olvasóink a Vasárnap hasábjain hétről hétre fiatalokról olvashattak, fiatalok gondolatait, útkeresését követhették Major Barna Péter Gólyatükör című sorozatában. Most pedig megismerhetik a sorozat kiötlőjét és az interjúk készítőjét: ki ő, honnan jött, hová tart, mi motiválta, hogy mintegy gyakorlatként ekkora munkát vállaljon is csináljon végig.
Milyen út vezetett Kolozsvárra, a teológiára?
Ennek az interjúnak az lehetne a címe: „hosszú az út Bécsből Kolozsvárig”. 2005 márciusában születtem Ausztriában. Gyermekkoromat az Arad megyei Majláthfalván töltöttem, ez egy párszáz lelkes, többségében magyarok által lakott falu Arad és Temesvár között félúton. 2024-ben érettségiztem a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceumban, társadalomtudományok profilú osztályban. Jóval az érettségi előtt eldöntöttem, hogy teológiát szeretnék tanulni. Egyrészt a hit, az istenkapcsolat nagyon fontos az életemben, és 2022 óta orgonajátékkal szolgálom szülőfalum egyházközségének híveit. Az általános és középiskolai évek alatt a hittan tantárgyversenyeken jobban megismertem a vallás, az istenhit és a keresztény élet ,,tudományosabb oldalát” is. Összesen négy alkalommal vettem részt római katolikus hittan tantárgyversenyen, mind a négy alkalommal eljutottam a rendezvény országos szakaszára. 2019-ben III. helyezést, 2023-ban dicséretet, 2024-ben pedig II. helyezést sikerült elérnem, így a római katolikus teológia karszabályzatának megfelelően tízes átlaggal jutottam be a didaktikai teológia képzésre. Ezzel párhuzamosan a történelem és filozófia karon tanulok.
Mennyire ,,sikerült” azt kapni, amit várt?
Egyáltalán nem bántam meg, hogy a kolozsvári BBTE (Babeș–Bolyai Tudományegyetem – szerk. megj.) Római Katolikus Teológia Karára jelentkeztem. 2024 februárjában döntöttem el véglegesen, hogy Kolozsváron szeretnék tovább tanulni. A kincses város mellett felvetődött Szeged és Budapest neve is. A lehetőségek közül Kolozsvár bizonyult a legmegfelelőbbnek számomra. A teológia kar közösségében nagyszerű emberekre találtam, akikért minden nap hálás vagyok Istennek. Sokan úgy érezzük, mintha egy nagy család tagjai lennénk, mi vagyunk az egyetem egyik legkisebb fakultása. Mindenki ismer mindenkit. A közös kihívások által is közelebb kerültünk egymáshoz, hiszen nagyon sokan kétszakosok vagyunk. Emellett sikerült sok új, hasznos ismerettel bővítenem a tudásomat, például a szentírástudomány területén. Kissé aggódtam, hogyan fogok két szakot párhuzamosan végezni, de Isten most is segített. Lehetséges, összehangolható. A tanárok mindkét karon nagyon megértőek. Az elmúlt év során életre szóló élményekben volt részem.
Hogy sikerült a beilleszkedés Kolozsváron, az egyetemen, a vallásgyakorlás lehetőségeiben?
Nem voltak beilleszkedési gondjaim Kolozsváron. Az elsődleges szocializációs helyem a teológia kar közössége. Ebben a környezetben töltöm időm nagy részét. Szabadidőmben szívesen részt veszek a KEL (Katolikus Egyetemi Lelkészség – szerk. megj.) programjain. A lelkészség Gólyakörének aktív tagja voltam. Nagyon örülök, hogy bekapcsolódtam ennek a közösségnek az életébe, ugyanakkor sajnálom, hogy nem tudtam több időt szakítani a KEL-re a zsúfolt programom miatt. Általában kéthetente járok haza. Amikor Kolozsváron vagyok, a piarista templomban tartott esti hétórás szentmisén veszek részt, oda elsöprő többségben velem egykorú fiatalok járnak. Ott érzem a legközelebb magam a jó Istenhez. Ez eredetileg jezsuita templom volt, a jezsuiták nagyon közel állnak hozzám lelkiségük és a katolikus egyház történetében betöltött kivételes szerepük miatt. Ez Erdély első barokk temploma, itt található a füzesmikolai könnyező Szűz Máriát ábrázoló kegykép is. Mindezek hatalmas lelki erőt adnak. Rengeteg lehetőség van a vallásgyakorlásra Kolozsváron, a különböző templomokben mindenki megtalálhatja azt, amely számára ,,lelki oázis” lehet. ,,Zsonglőrködésként” élem meg az időm beosztását, Kolozsváron rengeteg szabaidős tevékenységre van lehetőség, ezért kihívást jelent az egyensúly megtalálása.
Mi jó Kolozsváron és mi nehéz? Ha tanácsot, eligazítást kellene adni egy gólyának, mik lennének a legfontosabb tanácsok?
2019 tavaszán jártam először Kolozsváron. Nagyon megszerettem. Általános és középiskolai tanulmányaimat Temesváron végeztem, nem volt számomra ismeretlen a nagyvárosi élet. Nagyon szeretem a város ,,fiatalbarát” jellegét. Megragadott az itt lakó emberek nyugodt, csendes természete. Kimagasló a város sokszínűsége. Ez nagyon fontos számomra. Bánságban sok nemzetiség és felekezet él egymás mellett, ehhez hasonló sokszínűséget figyeltem meg Kolozsváron. Erdély és Románia szinte minden pontjáról érkeznek ide magyar anyanyelvű fiatalok (Székelyföld, Gyimesek, Partium, Barcaság). Bár mindannyiunknak magyar az anyanyelve és egy országból származunk, mégis nagyon változatos kulturális hátérrel érkeztünk. Ez egyedülálló tapasztalat. Az egyetemi éveknek kiemelkedő szerepük van minden fiatal életében, az egyetemi képzések felkészítenek a szakmai életutunkra. Ez az önállósodás, felnőtté válás korszaka is. Úgy gondolom, a legfőbb kihívás egy gólya számára az, hogy megtalálja a helyét ebben az új élethelyzetben. Három főbb tanácsot emelnék ki: önismeret, kapaszkodók, újrakezdés. Az egyetemista élet során rengeteg új kihívással szembesülünk, nekünk kell döntenünk a sorsunkról, a megfontolt döntések alapja minden esetben a helyes önismeret. Az életünk, a kapcsolataink, az értékrendünk, hitünk, istenkapcsolatunk is változik. Ahhoz, hogy keretet tudjunk adni az életünknek, lényeges, hogy legyenek kapaszkodóink. Ez lehet egy hobbi, imádság, közösség. Kivételesen fontos a közösség. Minden gólyának ajánlom, hogy keressen magának itt, Kolozsváron egy közösséget, ahol ő jól érzi magát. Kiss Endre spirituális tanácsa alapján javaslom, hogy minden hónapban tartsanak maguknak egy „lelki napot”, amikor csak önmagukra és a jó Istenre figyelnek. Ez sokszor nehézség a nagy sietség, a sok rohanás közepette. Amikor ballagtam, akkor Szilvágyi Zsolt (püspöki helynök, temesvári egyházmegye – szerk. megj.) azzal indított útra minket, hogy ,,az élet újrakezdhető”.Erről mindig eszembe jutnak Winston Churchill szavai: „a siker nem végleges, a kudarc nem végzetes, egy dolog számít: a bátorság a továbblépéshez”.
Milyen jövőt, pályaképet rajzolt ki magának, mi a terv? Hazamenni? Kolozsváron maradni? Külföldön (is) szerencsét próbálni?
Nagyon kedvelem Kolozsvárt és a kolozsvári életet, ezért szívesen itt maradnék az egyetem elvégzése után. A mesteri tanulmányok befejezése után el szeretném kezdeni a doktori tanulmányokat, hogy utána taníthassak a felsőoktatásban. Többször kipróbáltam magam a tudományos világban. Rájöttem, hogy ez nekem fekszik. Érthetően tudok magyarázni másoknak. Teológiából szeretnék doktorálni, kérdés, melyik szakterületre specializálódjak. Különösen vonz az egyháztörténelem és a pasztorálpszichológia. Többször felvetődött bennem, hogy szerencsét próbáljak-e külföldön. Gondolkodtam, mi lenne ha Rómában vagy a Leuveni Katolikus Egyetemen, Belgiumban tudnék hosszabb-rövidebb időt eltölteni. Erről mindig eszembe jutnak Szent Ágoston gondolatai: „ A világ olyan mint egy könyv, aki nem utazik, olyan, mintha csak egy lapot olvasna belőle”. A többi még a jövő titka.
Hogy sikerült a Verbumhoz kerülni szakgyakorlatra? Mit talált itt? Mi mindennel találkozott, mi hogy tetszik? Mit emelne ki egy átlag katolikus hívőnek a katolikus szerkesztőség kívülről láthatatlan világáról?
Februárban értesített minket András Szabolcs tanár úr, hogy gondolkodjunk, ki hol szeretne szakgyakorlatozni. Említett több olyan intézményt, amelyek együttműködnek a teológia karral. Ilyen például a Szent Mihály Római Katolikus Plébánia, a KEL és a Verbum Egyesület is. Szerettem volna kipróbálni a katolikus sajtóban való munkát, már a liciben szerkesztettem iskolaújságot, amit rendkívül kedveltem. Az írás, anyanyelven való alkotás nagyban meghatároz, nagyon szeretek olvasni, kedvelem az irodalmat. Úgy éreztem, szabadon alkothatok, gyakorlatba ültethetem a tanév során szerzett tudásomat. Nem bántam meg, hogy itt gyakorlatoztam. Szerető, segítőkész munkaközösség fogadott. Kiemelendő a szerkesztőség tagjainak a közvetlensége. Sok mindent kipróbáltam lapterjesztéstől újságíráson át az idegenvezetésig. A szerkesztés mögött hatalmas munka van, amit sokan nem látnak. Egy cikk megírása is időigényes, a tördelés, a terjesztés szintén hosszú folyamat. Mindig figyelmesen követni kell a világban a környékünkön zajló eseményeket. Emellett kreativitást is igényel az újságírói munka, hiszen egy lapnak, hogy fennmaradhasson, szükséges az állandó megújulás.
Másik szakja szakgyakorlatát is nálunk tölti. Miért?
Először a teológia karon kellett elvégezni a szakgyakorlatot. Még a vizsgaidőszak kezdete előtt teljesíteni kellett a kötelező óraszámot. A történelem karon csak a szesszió lejárta után kezdődik a szakgyakorlat, kilencven órát foglal magába. Amint lehetőség volt rá, megkérdeztem a gyakorlatért felelős tanért, lehetséges volna, hogy a Verbumnál folytassam a gyakorlatomat, igent mondott rá. Nem volt számomra kérdés.
A temesvári egyházmegyéből jött, most a gyulafehérvári főegyházmegye területén él. Érzékel különbséget?
Természetesen érzékelek több különbséget is. A temesvári egyházmegyében a katolikusok szórványban élnek. A Bánság területén a hitélet hét nyelven zajlik. Otthon két plébániával volt szoros kapcsolatom, az egyik a szülőfalum, Majláthfalva, a másik pedig Temesvár-Józsefváros. Megismertem egy falusi és egy nagyvárosi plébánia működését. A török uralom alóli felszabadítás után az egykori csanádi egyházmegye területére elsősorban német anyanyelvű katolikus lakosságot telepítettek. Más történelmi, kulturális hatások érték ezt a régiót, mint Erdélyt. Meglátásom szerint a gyulafehérvári főegyházmegye területén jobban élnek a valláshoz kapcsolódó hagyományok, ezeknek nagyobb szerepük van egy átlagos hívő életében. Az istenhit és a néphagyományok szorosabb kapcsolatban állnak, a hívek elsöprő többsége magyar anyanyelvű. Számomra természetes volt Temesváron, hogy egy főpásztori szentmise során hallhattam a magyaron kívül román, német sőt akár horvát vagy bolgár szavakat, imádságokat is.
Egy gólyasorozatot kezdeményezett és csinált végig. Mi motiválta? Mit tanult belőle? Milyen a tipikus mai, erdélyi, katolikus fiatal?
Hálás vagyok, hogy a szakgyakorlatom keretében megvalósíthattam a Gólyatükör című interjúsorozatot. Sok biztatást és segítséget kaptam a Verbumtól. Segíteni szerettem volna azoknak, akik most állnak döntés előtt. Ez az időszak nagyon fontos minden fiatal életében. Úgy gondolom, segítség lehet mások számára, ha látják, mik azok a kihívások, amikkel egy elsőéves szembetalálja magát. Fontosnak tartottam kiemelni, hogy mindannyian szembesülünk nehézségekkel az istenkapcsolatunk során. Ezt is fontos megmutatni, hogy amint bármilyen más kapcsolatnál, úgy itt is lehetnek akadályok, nehézségek. A sorozat, az interjúzás jó lehetőségnek bizonyult mások megismerésére. Nagyon örültem minden egyes válaszadónak. A munka során rengeteg tanultam. Fejlesztettem a nyelvi, írásbeli képességeimet. A tanultak alapján gyakorlatba ültettem az interjúkészítés módszereit. Sikerült több ember teljesen új oldalát megismernem. Amikor valaki interjút ad, olyan, mintha belerakná a lelke egy darabját a betűk, szavak mögé. A tipikus mai, erdélyi, katolikus fiatal kereső, vágyik a lelke mélyén Istenre. Sokan a mindennapok akadályai, nehézségei ellenére törekednek a személyes kapcsolat megélésére a jó Istennel.
Mit mondana Jézusnak, ha találkoznának?
Nem tudnék megszólalni. Azt hiszem, megölelném és hálát adnék neki.
Az interjú megjelent a Vasárnap hetilap 2025/36. számában
