Habsburg–Lotaringiai László főhercegnek állít emléket az ágyai erdőben épült kápolna. Itt gyűltek össze az elmúlt szombaton, szeptember 13-án mindazok, akik László főhercegre emlékeztek születésének 150., és halálának 130. évfordulóján.
Az ágyai erdőben emelt szerény méretű kápolna tragikus esemény emlékeztetője: fiatal férfi veszítette életét egy vadászat közben elszenvedett baleset következtében. A család a jó Istentől kért erőt a veszteség elviseléséhez, amire a kápolna bejárata fölött olvasható felirat is utal: „Fiat voluntas tua, sicut in coelo, et in terra – MDCCCXCV II IX” vagyis a Miatyánk szavai: „Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is”, és az évszám: 1895. szeptember 2. Ezen a napon történt ugyanis a szerencsétlenség: Habsburg–Lotaringiai László főherceget, aki az uralkodóház magyarországi ágához tartozott, az ágyai erdőben vadászat közben saját, véletlenül elsült fegyvere sebesítette meg. Néhány nap múlva a húszéves főherceg vérmérgezésben elhunyt. A baleset helyén a fiatalember halálának első évfordulójára az ágyai erdőben felépült az emlékének szentelt kápolna, amelyet Oltványi Pál prépost szentelt fel.




A hétvégi ünnepi szentmisét Dirschl Johann általános helynök mutatta be, koncelebrált Kapor János kisjenői és simonyifalvi plébános, aki az ágyai kis katolikus közösség pasztorálását is ellátja, Mihai Blăjuț OFMConv a kisjenői görögkatolikus plébániáról és Tiberiu Iosif Szabo szentei görögkatolikus pap. A liturgián jelen volt Ciprian Ban szintei polgármester, valamint a Magyar Család- és Nővédelmi Tudományos Társaság (MCSNTT) képviseletében Szabó Istvánné Nagy Magdolna főtitkár, mester pedagógus, továbbá a MCSNTT Családbarát Ifjúsági Szervezete részéről Szokolyai Zsolt Szabolcs, a tanácsadó testület tagja, Scholtz Endre tanár, festőművész, Erdős Márta, az Ágyai Olosz Lajos Általános Iskola igazgatója, az Ars Sana Művészettel az Egészségért Egyesület több képviselője.
Bevezetőjében Kapor János plébános üdvözölte a jelenlévőket, a meghívottakat, továbbá a helyi, valamint a környék településeiről – Kisjenő, Vadász, Gyulavarsánd, Székudvar, Szinte, Simonyifalva – érkezett híveket, akik, mint azt a plébános kiemelte, „indíttatást éreztek arra, hogy egy ilyen nagy családdá kovácsolódjanak”.
Szentbeszédében Dirschl Johann általános helynök átnyújtotta az egybegyűlteknek Pál József Csaba megyés püspök üdvözletét, és kiemelte: „Ma, a Szent Kereszt felmagasztalása ünnepét megelőző napon minden bizonnyal sokan gondolunk arra, milyen nagy fájdalmat, keresztet jelentett a családjának a fiatal főherceg elvesztése. Ugyanakkor Jézus keresztje a megváltást jelenti a számunkra, az üdvözülés felé vezet bennünket.”



A szentmisét követően Szabó Istvánné Nagy Magdolna főtitkár osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel: „Ma a gyász helyett a reménység, a hit és a közösség épülését ünnepelhetjük. Ez a kápolna arról tanúskodik, hogy az emberi élet mulandó, de az Istenbe vetett hit és a nemzet közössége, emlékezetünk és tiszteletünk örök. Imádkozzunk most együtt azért, hogy ez a kápolna legyen a béke, a közös hitvallás és a nemzeti összetartozás szent helye. Őrizze bennünk az emlékezés lángját, erősítse hitünket, és legyen bizonyosság arra, hogy népünk élő közösség, amely mindig Istenre támaszkodik.”
Az ünnepség keretében Scholtz Endre festőművész ajándékként egyik saját alkotását nyújtotta át Kapor János plébánosnak.
Ciprian Ban szintei polgármester beszédében kitért arra, milyen nagy szeretettel vették körül az elhunyt László főherceget az itt élő lakosok, magyarok és románok egyaránt, és mennyire lesújtotta őket a fiatalember halála. „Isten áldása legyen ezen a kápolnán, és mindenkin, akik itt imádkoznak. Köszönöm mindazoknak, akik bekapcsolódtak e megemlékezés megszervezésébe.”
Mint azt Kapor János az ünnepségen kiemelte, a szintei polgármestert illeti az egyik legnagyobb köszönet és elismerés, hiszen ő gondoskodott a kápolna körüli tér gyomtalanításáról, az épület belső festéséről, kitakarításáról. Rengeteg munkába, fáradságba került, mire a kápolna belső tere és környéke megtisztult – méltatta a polgármester áldozatkész és tevékeny hozzáállását Kapor plébános.


A folytatásban Szokolyai Zsolt Szabolcs lépett mikrofon elé, aki elmondta: „Ez a kápolna elsősorban a hűségről beszél: a szülők elhunyt fiuk iránti hűségéről, és az Isten iránti hűségükről, aki a legnagyobb fájdalmukban is a reményük forrása maradt.”
Végezetül a megemlékezés fő szervezője, Szabó Hunor, a MCSNTT Családbarát Ifjúsági Szervezetének titkára idézte meg a múltat és az elhunyt Habsburg-Lotharingiai László alakját, és úgy fogalmazott: a történelem viharai nem kímélték a Habsburg családot. „Ez a hely emlékeztet minket arra, hogy a keresztény hit nem csupán elmélet, hanem cselekvés. A hit szeretetből épít és a reményből táplálkozik” – zárta beszédét Szabó Hunor.
A megemlékezés pillanatait szeretetvendégség követte, a bográcsosról a Székely Attila és Éva házaspár gondoskodott. Az ágyai Szent László-kápolna köré gyűlt közösség tanúságot tett arról, hogy az emlékezés nem csupán múltidézés, hanem élő kapcsolat — Istennel, egymással, és azokkal, akik hagyatékukkal a mai embereket is formálják.










