Piero della Francesca Toszkána területén, Borgo San Sepolcróban született, amelyet ma Sansepolcro néven ismerünk. 1420 körül látta meg a napvilágot, és 1492-ben ért véget földi élete. A korai reneszánsz képviselőjeként és az itáliai quattrocento festészetének mestereként vált híressé, emellett matematikusként is emlékezik rá az utókor. Festményeit az egyszerűség és a reneszánsz humanizmus jellemzi. Emellett felismerhetőek alkotásai a geometrikus formák gyakori megjelenítéséről is. Életéről kevés adat áll a rendelkezésünkre. Korai éveiben feltehetőleg a San Sepolcróban dolgozó sienai művészcsoportok segítették szakmai fejlődését. 1439 körül Piero Domenico Venezianóval a Santa Maria Nuova-kórház freskóin dolgozott Firenzében. Több jelentős munkája, amellyel kivívta a kortársak elismerését, mára nyomtalanul eltűnt vagy tönkrement. A következőkben egy fennmaradt alkotását szeretnénk bemutatni, az Arezzói Szent Keresztet.
Az alkotás a halott Krisztust ábrázoló fára festett ikonszerű kereszt, amely a bizánci festészet elemeit idézi. A középpontban a kontraposztot lerajzoló Krisztus megfeszített teste látható, aki már kilehelte lelkét. Feje lehajtva, jobb oldalra fordulva, édesanyja, a Szűzanya felé. Jézus jobbján Szűz Mária tűnik fel, aki kendővel törli könnyeit. A balján János apostol, aki elkísérte egészen a keresztig. Mindkettejüket csak deréktól felfele, kezes portréként jelenítette meg az alkotó, így jól megfigyelhetőek gesztusaik, amelyek a megrendülésről és a hódolatról árulkodnak. A kereszt tövében Assisi Szent Ferenc jelenik meg, aki mint „második Krisztus” a szent sebhelyekkel együtt hódol Krisztusa előtt, és aki a történelemben elsőként viselte magán a stigmákat. A kompozíció felső részén szintén a Szűzanya jelenik meg két angyal kíséretében, de itt már mint mennybe felvett Királyné. Az Arezzói Szent Kereszt egyszerű kompozíciója azt a megfeszített Krisztust tárja elénk, aki előtt hódolattal borulhatunk le.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelenik a Vasárnap 2025/37-es számában.
