Kisboldogasszony napjára a tordai templomot szorgos kezek ünneplőbe öltöztették, s lelkes hívek töltötték meg a padokat. A bevonuló papság és az asszisztencia helyet foglalt a szentélyben: Horváth István borbándi plébános, a gyulafehérvári panevelő intézet egykori magyartanára; Ráduly István-Zsolt, a templom plébánosa; Szőcs Csaba szászfenesi és gyalui plébános, aki oldallagosan ellátja az alsójárai közösség lelki szolgálatát is; Székely Dénes egyetemi tanár, kolozsmonostori és tordatúri plébános; György Ferenc-Elemér jelenleg aranyosgyéresi, de sok évig Tordán szolgálatot teljesítő plébános; valamint a főcelebráns, Portik-Hegyi Kelemen marosludasi plébános az Aranyos-Tordai kerület főesperese. A gyóntatószékben pedig szinte egész szentmise alatt a tisztulásra vágyó lelkek rendelkezésére, Jézust közvetítve teljesített áldott szolgálatot ifj. Bíró Károly marosújvári lelkész.
A bevezetőben a főcelebráns köszöntötte a jelenlevőket a Boldogságos Szűzanya születése napján. Általa Istentől a legnagyobb ajándékot kaptuk: Jézus, megváltónk édesanyját. Kérdésével gondolkodásra késztette a jelenlevőket, hogy e születésnapra ki milyen ajándékot hozott az ünnepeltnek, Szűz Máriának? A legnagyobb ajándék az lenne, ha az ő Fiának, Jézusnak szót fogadunk, és megtesszük, amit kér tőlünk.
Az olvasmányt (Mik5, 1–4a) román nyelven és a szentleckét (Róm 8, 28–30) magyarul olvasták fel a közösség tagjai, majd az evangéliumot (Mt1, 18–23) György Ferenc-Elemér ismertette mindkét nyelven. A szentbeszédben Horváth István paptanár Szűz Máriát üdvösségünk hajnalának nevezte, mivel ő volt az, aki a világra hozta Jézust, akit az ősatyák üdvösségünk napjának neveztek. Az angyali üdvözletben Isten Gábriel arkangyalon keresztül Máriát kegyelemmel teljesnek szólítja. A beszélő megfogalmazta, hogy ,,ahol túlárad a kegyelem, ott nincs helye a bűnnek”. Mária önmagát az 1858. március 25-i lourdes-i jelenésekor ,,Szeplőtelen Fogantatásnak” nevezte. A dogmát IX. Piusz pápa 1854-ben fogalmazta meg. E szerint Szűz Mária Isten olyan teremtménye, aki bűn nélkül fogantatott édesanyja, Szent Anna méhében, de életében is mentes maradt a személyes bűntől. Ő a mi legnagyobb, leghathatósabb közbenjárónk, de ettől függetlenül Isten nagyobb nála. Máriának, mint szentnek tisztelet jár, melyet nem szabad összetévesztenünk az Istennek kijáró imádattal. Szűz Mária szelíden és alázatosan vállalta, hogy Isten Fiának emberi testet adjon. Később a keresztnél is együtt szenved Jézussal. Az igehirdető összegezte az elmodottakat és levonta a következtetéseket a jelen tanügyi helyzetre, a rendhagyó tanévnyitóra. A Bermuda-háromszög hasonlatával élt, mert a szülők, az iskola és az egyház is egy ilyen háromszöget alkot. Ezért az egymásra való mutogatás helyett tanácsolta, hogy Szűz Mária plédájára inkább imádkozzunk, és ki-ki vállalja fel és tegye meg a maga helyén a reá háruló feladatokat. Hangsúlyozta, hogy a nevelésből nem maradhat ki a szórványtelepüléseken sem a gyermekek nemzeti öntudatra való nevelése, mert őseink hagyományát és anyanyelvünket ápolnunk, megtartanunk és továbbadnunk szükséges. A szentbeszédet a román ajkú hívekhez szólva folytatta, kiemelve benne románul is Szűz Mária követendő értékeit.
A búcsús szentmisét felemelővé tette és a hívek mélyebb bekapcsolódását elősegítette Palocsay György kolozsvár-monostori kántor orgonajátékával és énekvezetésével.
A befejező részben Ráduly István-Zsolt helyi plébános megköszönte a szentbeszédből kapott, lélekhez szóló, megszívlelendő lelki táplálékot, a búcsút előkészítők munkáját, a paptestvérek és hívek jelenlétét. Portik-Hegyi Kelemen aranyos-tordai főesperes Isten áldását közvetítve kérte az egybegyűltekre a Boldogságos Szűz Mária segítő oltalmát, hogy a szentmise kegyelmi ajándékai árasszák el a lelkeket.
A búcsúról testi-lelki táplálékkal feltarisznyázva és a vendégszeretet szívet melengető tapasztalásával indulhatott útnak, a hétnek az, aki betért a szórvány e történelmi vitákat, országgyűléseket is megtűrő templomába, melynek falát díszítő egyedi festett és egyben domborműves keresztútja, valamint az 1714-ből való felirata hirdeti az itt élők Szentháromságos hitét és tanuságát: ,,Omnia ad gloriam unius veri Dei Patris, per dominum nostrum Jesum Christum, in Spiritu Sancto”, ami annyit jelent, mint: ,,Minden dicsőség az egy igaz Istennek, Jézus Krisztus által a Szentlélekben.”
A Rákos-patak és az Aranyos folyó találkozásánál, Kolozsvártól délkelet irányban 32 kilométerre fekszik Torda. Itt található Erdély egyik legnagyobb középkori templomai közé sorolható, késő gótikus stílusban a 15. század végén és a 16. század elején épült, Kisboldogasszony tiszteletére szentelt Isten háza. A történelem során sok országgyűlésnek otthont adó épület sok viszontagságon keresztül gazdát cserélt egykor. A 18. században került újra vissza a római katolikusok tulajdonába. 1721-től a hitélet virágzásak indult. A templom visszakapta eredeti rendeltetését és a plébánia köré szerveződött közösség megerősödött. A szentély boltozatát 1820-ból való Szűz Mária-freskók díszítik, mely Vitkay János festőművésztől származnak. A templom az Aranyos-Tordai főesperesi kerülethez tartozik. Híveinek közös a hitük, de anyanyelvükben megoszlanak a román és magyar ajkúak között.
Bíró Jolán Ilona
Fotó: Bíró Ernő
