Miután felbontotta a Rómával kötött konkordátumot (1948) és kiutasította az apostoli nunciust (1950), a bukaresti kommunista rezsim megkezdte a katolikus egyház felső vezetésének megsemmisítését azzal, hogy „hazaárulás” és „kémkedés” vádjával eljárást indított püspökök, papok és hívők ellen. 1951. szeptember 10-én Bukarestben megkezdődött a temesvári egyházmegye püspökének, Augustin Pachának a kirakatpere. A kommunista rezsim őt tartotta a „romániai vatikáni kémek” vezetőjének.
A csoport tíz egyházi és polgári személyiséget foglalt magában: Augustin Pacha temesvári római katolikus püspök, Iosif Schubert titkos püspök, a bukaresti Szent József-székesegyház plébánosa, Boros Adalbert titkos püspök, a temesvári római katolikus teológiai szeminárium rektora, Clemente Gatti ferences szerzetes, a bukaresti olasz templom lelkipásztora, Ioan Heber, Pacha temesvári püspök titkára, Iosif Waltner, a temesvári püspöki kancellária igazgatója, Eraldo Pintori, a bukaresti olasz követség tisztviselője, Lazăr Ştefănescu és Gheorghe Săndulescu, az Illegális Keresztény Szocialista Párt elnöke, illetve alelnöke, valamint dr. Petre Ţopa, aki a két világháború közötti időszakban volt államtitkár. Árulással és összeesküvéssel vádolták őket, amelyet „a Vatikán és az olasz kémközpont szolgálatában” követtek el. „Példás” büntetést kaptak: öt vádlottat életfogytiglani kényszermunkára, a másik ötöt pedig 10–18 év közötti börtönbüntetésre ítéltek. Augustin Pacha püspököt csak 1954-ben engedték szabadon, amikor már súlyosan beteg volt, és a rezsim tudta, hogy nem sok ideje van hátra. Ugyanezen év november 4-én meg is halt.
A titkos görögkatolikus püspök, Alexandru Todea, valamint más görögkatolikus papok és hívők (George Guţiu, Emil Ritti, Valerica Munteanu, Nuţi Macarie, Ieronima Moldovan stb.), akik megpróbálták fenntartani a kapcsolatot a Vatikánnal, és titokban terjesztették a külföldről érkező különböző segélyeket, szintén „hazaárulás” vádjával álltak bíróság elé 1952. február 7-én a bukaresti katonai törvényszéken. Alexandru Todea „hazaárulásért” életfogytiglani kényszermunkára, „bűnrészességért” pedig 25 évre ítélték, ugyanilyen ítéletet kapott a leendő George Guţiu püspök is.
1952 szeptemberében Scheffler János szatmári püspököt (akit 1950 óta házi őrizetben tartottak) más római katolikus papokkal együtt állították bíróság elé árulás és a Vatikán javára végzett kémkedés vádjával. 1952 decemberében Scheffler püspök a jilavai börtönben meghalt.
Ki volt Augustin Pacha?
„1870. november 26-án született a mai Krassó-Szörény megyéhez tartozó Móricföldön, bánáti sváb családban. A gyermekkora óta jó tanulmányi eredményekkel rendelkező fiatal Augustin Pachát, miután szülőfalujában elvégezte az általános iskolát, az akkori legjobb iskolákba küldték Kecskemétre, Temesvárra és Szegedre. A szülők, Marian és Elisabeth Pacha tizenhárom gyermeke közül ő volt a tizenkettedik. Apai ágon a család a csehországi Petersdorfból származott, ahonnan a 19. században érkeztek a Bánságba; anyai ágon az ősök Trier környékéről származtak, és a 18. század végén vándoroltak ide. A házaspár tizenhárom gyermeke közül kilenc nagyon fiatalon halt meg, két fiú és két lány maradt életben. Az idősebb fiú, Stefan Pacha (1859–1924) szintén pap lett és 1904–1924 között a temesvár-gyárvárosi templom apát-plébánosa volt. (…) Az 1923. március 12-én apostoli kormányzóvá kinevezett és 1927. május 27-én – a korábbi címek és kötelezettségek megtartása mellett – lebedói címzetes püspökké szentelt Augustin Pacha lett 1930. október 16-án az első klerikus, aki a temesvári püspöki címet viselhette. A rábízott nép főpásztoraként Pacha bejárta az egész egyházmegyét, és a hívek mellett különösen a gyermekek és a fiatalok közelségét kereste. Népmissziókat szervezett, a plébániákon és a filiákban kiszolgáltatta a bérmálás szentségét, felszentelt számos templomot, részt vett templombúcsúkon és egyéb plébániai ünnepeken, a Szent Lioba bencés nővérek segítségével megszervezte a katolikus ifjúsági pasztorációt, továbbá jelentősen hozzájárult a német katolikusok képzéséhez. A II. világháború és az oroszországi deportálás éveiben a püspök mindent megtett annak érdekében, hogy elviselhetőbbé tegye a háború és az üldöztetés okozta nehézségeket és sebeket, ugyanakkor következetesen ellenezte az egyre hevesebb egyházellenes ideológiákat.” (Forrás: temesvári egyházmegye)
Forrás: temesvári egyházmegye Facebook-oldala, https://www.memorialsighet.ro/ (Fordította: G. K.)
