Pár hete sajtóközleményt kapott szerkesztőségünk egy Csíkszeredában létesülő szociális varrodáról. „Az Oldy pizsama egy body-típusú, oldalt zárható felső, ami egyik oldalán patentekkel zárható, ezáltal könnyen levehető és feladható egy ágyban fekvő, mozgásában korlátozott ember számára. Csíkszeredában, (Hargita megye) a Brassói út 4. szám alatt nyitotta meg az Oldy varrodát a Right Egyesület.”
„A szociális varroda által a civil szervezet három célt szeretne megvalósítani: lehetőséget nyújtani a CséBé csapat tagjai számára, hogy megismerjenek és elsajátítsanak egy szakmát, hogy munkát biztosítson kezdetben egy-két, később több Somlyó 33. szám alatt élő ember számára, végül, hogy stabil anyagi hátteret képezzen az egyesület által szervezett programokhoz (uszodai belépők, fagyi, táncfellépésekhez ruhák, koncertre belépők és mások). A CséBé csapat 2021-ben alakult a csíksomlyói roma telepen kiütött tűz nyomán otthon nélkül maradt fiatalokból, az egyesületet 2023-ban jegyezték be. Jelenleg több projektben dolgoznak a fiatalokkal, ezek közt van úszásoktatás, salsaoktatás, PhotoVoice program, fórum színház. Emellett rendszeresen járnak színházba, koncertre, moziba, kiállításokra és más kulturális eseményekre. Tucatnyi önkéntes segíti a munkát, együttműködnek három fogorvossal, akik rendszeresen kezelik a gyermekeket. Tevékenységeiket pályázatokból és magánszemélyek támogatásából finanszírozzák. (Az egyesület munkáját ITT ismerhetik meg.) A szociális varrodában Oldy pizsamákat készítenek, ezek saját tapasztalat alapján kifejlesztett modellek, melyek ágyban fekvő, magatehetetlen betegek ápolását könnyítik meg. Mivel a mozgásában korlátozott beteget nagyon nehéz felültetni, ezt a pizsamát az oldalán patentekkel látták el, így felvételéhez, levetéséhez nem szükséges az ápolt személyt felültetni. Ugyanakkor a lába közötti patentes rész megakadályozza, hogy a pizsama a beteg hátán meggyűrődjön és felfekvést okozzon. Jelenleg drapp és világos kék színben készülnek, nyári változatban, rövid ujjal. Később több színben, többféle változat is fog készülni.”
A Right Egyesület elnöke Csata Orsolya újságíró. Amikor megismertem, Csíkszeredában, a városházán dolgozott sajtósként, hivatali megbízásait valami nem látható forrásból származó elkötelezettséggel, lelkesedéssel végezte, ez áradt tovább, amikor néhány éve „a véletlen” a tűz martalékává vált csíki romaházak ügye szociális térre sodorta. Mintegy új élet kezdődött, azóta is kitartóan építkezik. Mert Csata Orsolya nem egy szezonra, nem alkalmilag, fellángolás nyomán foglalkozik ezzel a mindannyiunkat érintő szociális kérdéssel. Belelátott egy életlehetőség kulisszái mögé és változtatni próbál, valódi lehetőségeket nyitni. Gyermekeknek, fiataloknak, akiket sose biztattak, esetleg inkább félrelöktek, szidtak. Most olyan projektbe kezdtek, ami hasznos lehet a rászorulóknak és munkát ad, munkára nevel.
Néhány hét teltével Csata Orsolyát arról kérdeztem, hol tart most, hogy áll a kezdeményezés. „Épp hat hete nyitottunk. Azóta kidolgoztuk az Oldy minden méretét, elkezdődött a gyártás. Jelenleg egy alkalmazott profi varrónő és egy Somlyó 33-ból járó nő van, aki nagyon gyorsan és nagyon ügyesen megtanult varrni. Naponta 8–14-ig az Oldykat varrják, 14–16 óra között oktatnak ők is. 16 órától minden nap önkéntesekkel dolgozunk a gyerekekkel. Olyan nagy az érdeklődés, hogy nem győzzük. Mindenki akar varrni. Kézi varrással, tűbefűzéssel kezdjük, majd gombvarrás, kisebb munkák, szívalakú tűpárnát készítünk, utána mehetnek a varrógépre. Öt önkéntes jelentkezett, aki varrni tanítaná őket, igazi kihívás most az, hogy rendszert alakítsunk ki, programot állítsunk össze. Azt is kitaláltuk, hogy megyünk majd karácsonyi vásárokba, igyekszünk olyan termékeket is készíteni, amit el is tudunk készíteni, szép is lesz és el is lehet adni.”
„A cél itt is az leginkább, hogy jól érezzük magunkat, jó hangulatban dolgozzon mindenki, emellett tanuljon is meg valamit. Aztán ha még egy közös pizzázás árát is meg tudjuk keresni ezzel, hát az már teljesen jó lesz.”
És hogy van-e igény ezekre a termékekre, vannak-e megrendelők, Csata Orsolya ezt válaszolja: „Eddig leginkább öregotthonok és otthoni beteggondozásban dolgozók kértek mintapéldányt. Megrendelésünk is van már, hiszem, hogy szép lassan kialakul a vásárlói kör is. Nyilván nagyon sok a munka, hiszen ezt a terméket nem ismerik az emberek, meg kell mutatni, el kell magyarázni. És csak az fogja érteni, mennyire hasznos, aki már gondozott magatehetetlen beteget. De tudod, apró cseppekből lesz a zápor.”
Csata Orsolya így gondolja el az „építkezést”: „Gombvarrással kezdődik és a gombvarrással lehet kibillenteni később a világot ebből a sodrából egy jobb irányba. Ma láttam több gyönyörű dolgot, éltünk meg több elképesztően szép pillanatot. Ahogy először azt mondja egy kicsi lány, hogy ő nem tudja betenni a cérnát a tűbe és nem is akarja, mert úgysem sikerül, majd felvarr egy gombot és csak nézi, simogatja, csodálja és nem hiszi, hogy ő csinálta, az ő munkája. Szóval ezt találtam ki. Ezt az érzést kell megismertetni minél több gyermekkel, kislánnyal és fiúval. Hogy meg tudom csinálni, sikerülni fog, én is meg tudom tanulni. Mert ebben az érzésben hihetetlen erő és motiváció van a folytatáshoz. És ha ezt megtanulta, akkor értékelni fogja azt, amiért megküzdött, amit ő csinált meg a saját kezével. Otthon is meg akarja majd mutatni, otthon is fel akar varrni egy gombot, meg akar varrni egy szakadt blúzot. Meg akarja majd tanítani a testvérét, a barátját. És szép lassan a lányok (és fiúk is persze) igényei beszivárognak a mindennapokba, a családokba és normalitássá válik.”
„Persze, tudom én, hogy most is van igény a szépre. Nem erről beszélek. Hanem arról, hogy lesz ennek a kiharcolásához erő. Az az erő, amit abból kapott, hogy felvarrt egyedül egy gombot, megvarrta az első ruháját, elkészítette az első süteményét. Igen, ezt az erőt önbizalomnak, önértékelésnek hívják. És ez, a gombvarrás (persze jelképesen) egy jó út abba az irányba. A segítők, önkéntesek öröme meg csak hatványozza a felismeréssel járó örömömet.”
Amin a folytatást és fenntartást, kitartást illetően töpreng: mivel lehetne még vonzóbbá tenni a gyerekek, a fiatalok számára a varrodát, mivel lehetne megtartani az érdeklődésüket. Mert nem az a cél, hogy egy projektet kipipáljanak s elkészüljön egy elszámolás, azzal vége. Nem egy-két érdekes alkalmat akarnak teremteni. Hanem igényt, majd ebből remélhetőleg életformát. Akarjanak jönni és legyenek kíváncsiak továbblépni, megtanulni minden újdonságot a gombvarrástól a szabásig. Manapság még iskolában is nehéz annyira érdekes feladatot ajánlani, hogy a gyerekektől ne elvenni kelljen a telefont, hanem felejtsék el elővenni azt.
A hosszútávú terv is készen, talán álom, de minden nagy dolog egy álommal kezdődik, amiben az álmodó annyira hisz, hogy nem fárad el tenni érte.
„Szerintem ezek a leginkább járható utak. Azaz ha egy kislány megtanul varrni, megtanulja megvarrni a ruháját és azt még élvezettel is végzi, akkor előbb-utóbb kívánni fogja, hogy legyen neki egy kis varródoboza otthon színes cérnákkal, gombokkal, tűpárnával. Ennek a doboznak értéke lesz, helyet kell neki találni. És nem szabad majd másnak beleturkálni, az a kislány területe lesz. Így, ezáltal szép lassan kialakul egy igény arra, hogy az én varródobozom értékes, az enyém és másnak is meg kell azt becsülnie. Ha meg majd a gyerekének is varr egy-két ruhadarabot, azzal nemcsak elismerést fog szerezni, hanem önbecsülést is. Itt tartunk most.”
