Hát nem azt a parancsot adtam neked, hogy légy erős és kitartó? Ne félj és ne aggódj tehát, mert az Úr, a te Istened veled lesz mindenütt, ahova csak mész. (Józsue 1,9)
Manapság sajnos egyre elterjedtebb jelenségnek is nevezhető érzés az aggodalom: aggódunk a ma elvégzendő teendőinkkel kapcsolatban, a holnapért, s nagyon gyakran olyan dolgokért, amelyek meghaladják hatáskörünket, nem tőlünk függnek. A mi dolgunk csupán az lenne, hogy imádkozzunk, megtegyünk minden tőlünk telhetőt, hogy az adott feladatot vagy éppen kihívást a legjobb tudásunk és belátásunk szerint elvégezzük, a többit pedig bízzuk a gondviselő Istenre. Könnyű mondani, de annál nehezebb megtenni.
Az aggodalom általában abból fakad, hogy nem bízunk eléggé önmagunkban, képességeinkben, a körülményekben, de ami mindezeknél is fontosabb: Istenben. Ennek a minket belülről lassan felőrlő szokásnak, amelyet lehetne akár életmódnak is nevezni, van ám ellenszere, ami nem más, mint a bizalom, ami Istentől származó gyógyír. Megbízunk a repülőgép pilótájában, hogy biztonságban elvisz minket a célhoz, de nem bízunk abban, hogy imáink meghallgatást nyernek, s tovább évődünk dolgainkon. Bízunk abban, hogy egy zár megvéd minket és lakásunkat a tolvajtól, de nem bízunk Isten gondviselő szeretetében, s megint úgy teszünk, mintha egyedül lennénk a világon, és nekünk kellene a világ összes keresztjét hordoznunk. Ha azért szállunk fel a repülőgépre, mert bízunk abban, hogy Isten a felhők felett is a tenyerén hordoz valamennyiünket, van hitünk, hogy a zár mögött valaki sokkal hatalmasabb véd bennünket, ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy hiszünk a Teremtőnkben, csak nincs még elég bátorságunk felvállalni, s összezavarodunk sokszor elménk zivatarfelhős, oly gyakran villámként cikázó gondolatainak tömkelegébe, amely éppen a lényegtől foszt meg: a hit szemével való látástól.
A bizalom az Istenbe vetett hit, az önbizalom pedig a saját magunkba vetett hit mértékeként is megfogalmazható. A felnőttkor bonyodalmainak túlnyomó része a gyerekkorból ered, amikor az önbizalom pillérei meginognak, ezért fontos gyermekeinket arra nevelnünk, hogy bízzanak a jó Istenben, aki mindig gondot visel mindenkire, s ezt nemcsak imával, hanem tettekkel, konkrét példákkal is támasszuk alá. Emeljünk ki olyan eseteket, amikor a bizalom fontos szerepet játszott: ilyen helyzet lehet egy sikeres vizsgázás, melynek hátterében nemcsak a gyermek kitartó munkája áll, hanem az Istenbe, valamint önmagába vetett hite. Ha a szilárd alapok letétele sikeres volt, az önbizalom egyre erősödik, s a gyermekből bátor, magabiztos ugyanakkor szelíd és becsületes felnőtt lesz.
Két dolog különösen gyengíti hitünket: az összehasonlítás másokkal, amely vagy elbátortalanít vagy büszkévé tesz. Isten azonban mindenkit egyedinek teremtett, ezért nincs értelme másokhoz mérni magunkat. A másik tényező, mely elrabolja magabiztosságunkat, nem más, mint a múlt kudarcai, amelyek sokszor azt sugallják, hogy Isten nem használhat minket eszközként, így nem érezzük magunkat sem méltónak, sem pedig képesnek küldetésünk teljesítésére. Mindezek ellenére ő mindig tökéletlen, hétköznapi embereket hív el, mert a lényeg nem az, honnan jövünk, hanem hogy most milyen irányba haladunk. Jézus szavaival bátorít minket, hogy bízzunk az Atyában és őbenne, mert csak ez a bizalom képes megnyugtatni szívünket a jövő miatti aggodalmak közepette. Arra emlékeztet, hogy a mennyei otthon már elő van készítve számunkra, ezért nem a földi nehézségeknek kell a középpontban állniuk, hanem az örök ígéreteknek.
Az emberekben való bizalom törékeny, de Isten ígéretei változatlanok. A kisgyermek bizalma édesanyjában példaként áll előttünk: Jézus arra hív, hogy ugyanezzel a gyermeki bizalommal forduljunk hozzá, tudatos döntéseket hozva az ő követésére. Szent Pál apostol a Filippiekhez intézett levelében így gyámolít minket: „Örüljetek az Úrban mindenkor. Még egyszer mondom: örülj! Ismertesse meg szelídségét minden ember. Az Úr kéznél van. Semmiért ne aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben, mindenben hálaadással tudtára adjátok kéréseiteket Istennek; és az Isten békessége, amely minden értelmet felülmúl, megőrzi szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézus által.”
Csákay család
