Idén harmadik alkalommal rendezték a gyergyószentmiklósi Szent István Ereklyéinek Átvitele Plébánián a Szentek legyetek! elnevezésű evangelizációs napokat. Kiemelt főszereplője a városba 100 éve érkező Tiszteletreméltó Márton Áron püspök volt.
A három napban – mely a nagy püspök egyik gondolatának parafrazálására épített –, a hit, a bizalom és a szeretet emberformáló pilléreire alapozott.
Hiszen a jövő azoké, akik…
Az önkéntes pedagógusok, fiatalok és idősek közös munkájának eredményeként, kis lépésekben „zarándokoltunk” a püspök gyermekkorától kezdődően, a kihívásokkal és küzdelmekkel telített életút nyomvonalán. A mindennapos tanítások mélyítették jelenünk kapcsolatát krisztusi meghívásunk alapgondolatával: hogyan válhatunk szentté a hétköznapok kihívásaiban? Hogyan épít egymásra a hit-bizalom-szeretet hármasa; mit tehetünk, ha nem sikerül ezen a munkával tarkított útvonalon akadálytalanul végighaladnunk, ha megbotlunk? A csoportmunkák során konkréttá formáltunk életutat, püspöki jelvényeket, elveket és eszméket, megbeszéltünk kihívásokat, utakat, összevetettük családjaink és társadalmunk helyzetét a püspök korabeli életútjával.
A gyermekek hamar megértették e felelősségteljes és nehéz életút üzenetét: mit jelent megalkuvás nélkül helytállni.
Harmadnap „mini-zarándoklatként” megtekintettük Márton Áron gyergyószentmiklósi szolgálati helyét, a Szent Miklós-plébániát és templomot. Itt Fejér László mesélt – igencsak személyes hangvételen – a püspökkel történt találkozásairól, egy gyönyörű történelmi spektrumba helyezve a püspök életét és küldetését. Hiszen nincsenek véletlenek: születése és élete áldássá vált mindannyiunk számára.
A Kolping-közösség vendégei is voltunk, ahol Pál Ildikó nyugalmazott vallástanár mesélt e közösség születéséről, a társadalomban betöltött szerepéről, a püspök úr legényegyletet alapító tevékenységéről, és az ott kifejtett munkájáról. Ezt követően énekeltünk a Szent Miklós-templomban, és imádkoztunk a püspök úrról készült festmény előtt.
Táborzáró hálaadásunk szentmiséjének különleges színfoltja volt a gyermekek éneke, imája és arcainak ragyogása. Van valami felejthetetlen és megfoghatatlan abban, ahogyan egy gyerek őszintén tud örülni: ha nem is a felnőtt fokmérővel mért, tudásmennyiségen alapuló felismerések sokaságán, hanem annak, hogy élhet. Hogy boldog lehet, mert szeretik, óvják, tanítják.
Egy tábor mindig a felismerésekről szól, nekünk felnőtteknek: jó lenne egyszerűbben élnünk, örülve a jelennek. Útravalóul mindannyian csokoládéba csomagolt Márton Áron különlegességekkel távoztunk, jelezve, hogy igenis van kihez fordulnunk, ha nehezebbre fordulnak napjaink…
Ne a mulandókra, hanem az örökkévalókra figyelve…
Köszönet a szervező pedagógus-csapat, névszerint Dániel Margit, Gál Judit Mária, Angi Magdolna, Toriay Szende, Sándor Piroska, Szőcs-Márton Nóra, Antal Kinga, Hadnagy Kinga, Miklós Julianna munkájáért. Hála Benedek Henrietta, Coteț-Bakos Eszter és Tober Dávid fiatalosan kitartó lendületéért; a Biró Alpár kántor vezette zenetanulásért; az Őszirózsák idősek csoportja menedzselte étkeztetésért. Köszönet támogatóinkért, munkatársainkért és családjainkért. Köszönet az imádságokért, az ötletért, a kivitelezésért, az önkéntességért, a kitartásért. Legyen áldás mindannyiunk életén!
