Pierre-Cécile Puvis de Chavannes Lyonban látta meg a napvilágot. Apja mint bányamérnök fiát is ezen a pályán szerette volna látni, de egy betegség miatt fiának más utat kellett keresnie. Egy Itáliában tett utazás alkalmával határozta el magát Pierre, hogy festői pályára lép, így 1846-tól kezdődően Henri Scheffer, Thomas Couture, majd Eugène Delacroix irányításával sajátította el a művészet alapjait.
1850-ben egyetlen munkáját állíthatta ki, ezt követően nem örvendhetett népszerűségnek. Bár kezdeti munkásságán felfedezhetőek Delacroix és Daumier hatásai, nem kötődött egyetlen irányzathoz sem szorosan. Festészeti stílusa Gaugin figyelmét is felkeltette, és folyamatosan érdeklődött művészete iránt. Táblaképein gyakran dolgozott fel vallásos, mitologikus és allegorikus témákat.
A következőkben egy ilyen vallásos téma feldolgozását szemlélhetjük részleteiben. A Keresztelő Szent János lefejezése egy egyszerű kompozíció. A történet három főalakja látható. Jobbról Heródiás lánya, aki bár táncával elbűvölte a közönséget, mégsem a maga számára kért valamit, hanem anyja kívánságát akarta teljesíteni. Keresztelő János fejére várva áll a háttérben, a tálcával a kezében. Nem őszinte, így nem léphet a világosságra. Balra szintén egy háttérszereplő áll előttünk, aki parancsot teljesít. A katona öl, bár semmi oka rá. Dinamikus, lesújtani kész testtartása, ahol a jobb karját teljesen balra feszíti, még arcát is eltakarja. Ő egy névtelen alak a Szentírásban is. Az alkotás közepén belső fénytől megvilágítva térdel Keresztelő János. Kezei nyitottak, alakja nyugodt. Teljes őszinteségében néz szembe jövőjével. Ő az egyetlen az alkotáson, aki tisztában van saját helyzetével, de mégis önként adja át magát hóhérjának. Lelki tisztasága és egyenessége bevilágítja a történet értelmetlenségét és sötétségét.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
