A mezőbándi plébánia közössége nagyszabású felújításba kezdett, hogy megóvja és megújítsa templomát. Szénégető István, a mezőbándi közösséget is ellátó plébános szerint a munkálatok már nem korlátozódhatnak kisebb javításokra, hanem az épület egészét érintő beavatkozásokra van szükség. A közösség elhatározta, hogy megpróbálnak mindenhonnan erőforrásokat megmozgatni, adományokat gyűjteni.
A főegyházmegye egyik legnagyobb kiterjedésű szórványa, a mezőségi szórvány templomának felújításához egy szélesebb összefogást szeretnének elindítani, mozgósítani mindenkit, aki hallott róluk vagy a szívén viseli a templom sorsát. Aki teheti, kérik, hogy adományaival támogassa a kezdeményezést. A torony és a toronysisak rendbetétele, a külső meszelés, a belső festés és a nyílászárók cseréje mind-mind sürgető feladat, tudtuk meg a plébánostól. A főbejárati ajtót elégséges volt felújítani, de az ablakok teljes cserére szorulnak, ami a legnagyobb költségek egyikét jelenti.
A felújítás költségeit megközelítőleg 90 ezer lejre becsülik. A helyi önkormányzat eddig 20 ezer lejjel támogatta a kezdeményezést, illetve további támogatásra is ígéretet kaptak, a fennmaradó összeget pedig adományokból szeretnék előteremteni. A hívek – köztük sok nyugdíjas – már most is példás nagylelkűséggel segítenek, gyakran szerény lehetőségeik ellenére is. Szénégető István megkeresésünkre elmondta, megható, hogy amikor össze kell fogni, akkor a kevesebb keresettel rendelkezők, a kisnyugdíjasok, a szívükben megérintett emberek azok, akik az első vonalban megjelennek és adományt ajánlanak fel. A plébános konkrét példaként említett egy nagycsaládos embert és egy fiatal papot is, akik adományaikkal támogatják a munkálatokat.
Szénégető István, aki a főegyházmegyei családpasztorációs iroda vezetője, illetve a Marosvásárhely VI., a Remete Szent Antal-plébánia és közösség plébánosa, elmondta, hogy 22 település tartozik a plébánia közösségéhez. Négy templomuk van, amelyek közül egyet a nulláról építettek fel, másik kettőt – a mezősámsondi és a marosszentkirályi templomot – pedig állagmegóvással vagy újabb és újabb felújítási munkálatokkal az eredeti szépségükbe sikerült visszaállítani. A mezőbándi templom eddig csak aktuális és gyors felújításokban részesült, mostanra viszont már annyira tönkrement az állapota, hogy egy általános nagy felújításra van szükség.
A szórvány szíve: az akolitusok
Mezőbándon a plébánia már a nyolcvanas évek elején plébános nélkül maradt, új plébánost nem kapott. A plébánia létrejöttével, azaz 1996 óta a plébánián akolitusok vagy lelkipásztori munkatársak laknak, akik szórványgondozói minőségben tevékenykednek a közösség érdekében. Az első ilyen a Pál házaspár volt, Zsolt és Erika. Utánuk Vetési Zoltán és családja lakott a mezőbándi plébánia épületében, akik mint közösségszervezők gondozták a szórványt. Hosszú évek óta pedig Sinkó András, Izolda és családjuk lakik itt. „A szórványbeliek úgy ismerik őket, mint a szórvány szívvel-lélekkel, szenvedélyesen és elkötelezetten dolgozó emberei, nélkülük a szórványmunkát nem lehetne megvalósítani” – hangsúlyozza a plébános.
Ez a szórványplébánia talán már előre magában hordozza annak a valóságát, ami a nagy egyházmegyében talán csak ezek után, az elkövetkező időszakban fog tudatosulni akár a papokban is, hogy a világi keresztény hívek a keresztségben nemcsak az örök életet kapták meg, hanem a küldetést is, hogy építsék Isten országát, hogy a helyi egyházat gondozzák. Fontos látni a plébános szerint, hogy ezek az emberek mennyire lelkesek tudnak lenni, akik összegyűlnek, és a kevés pappal vagy pap nélkül is jól működő közösséget építenek fel ott, ahol a pap csak nagyon ritkán tud jelen lenni. Egy akolitus, egy katekéta sokat tud tenni a közösségért, így az összefogásból született közösség nagyon sok olyan szolgálatot ellát, ahol közvetlenül nincs szükség papi felszenteltségre. A közösségszervezést, az összetartozást, az egymásra figyelést közösen meg tudják valósítani, és még az épített örökség megóvásában is aktív szerepet vállalnak. Szénégető István szerint nélkülük a szórványban élő hívek ellátása elképzelhetetlen lenne.
A mezőbándi templom története és a szórvány hitélete azt mutatja: a közösség nemcsak megőrizni akarja múltját, hanem építeni a jövőjét is – hitből, összefogásból és sok-sok önzetlen gesztusból. A templom védőszentje Szent István király, akinek ünnepén nemrégiben megtartották a templom búcsúünnepét, ahol reformátusokkal és más felekezetűekkel összefogva, együtt ünnepeltek. „Szent István király közbenjárását kérjük a szórvány magyarságáért” – összegezte gondolatait Szénégető István plébános.
Mezőbánd a székely Mezőség központja, egykor járási székhelye volt. A Komlódtól Radnótig húzódó völgyben, a Komlód vagy Kapuspatak bal partján, a 2 km hosszú Bándi tó mellett fekszik, Marosvásárhelytől 24 km távolságra. Határában bronzkori emlékek kerültek elő. 1332-ben Band néven említik először.
A középkorban tiszta székely falu, némelyek szerint ez volt Cigla mezeje a székelyek ősi letelepedési helye, ahová a hunok maradékai húzódtak vissza. Már 1332-ben plébániatemploma volt. Az Omlás déli csúcsán a középkorban vár állott. A régi katolikus templom a 16. században a reformátusoké lett, később lebontásra került és 1884-ben más helyen újat építettek helyette (régi helyére 1905-ben görögkatolikus templom épült). A 17. században több nemesi udvarházat említenek itt, köztük I. Rákóczi György özvegyének, Lorántffy Zsuzsannának udvarházát. A katolikusok 1725-ben fakápolnát kaptak, amely helyett 1743-ban kőkápolnát építettek. Ortodox temploma 1787-ből való.
1857-ben a falu majdnem teljesen leégett. A mai Szent Istvánnak szentelt római katolikus templom 1896-ban épült, ma Mezősámsond filiája. 2011-ben Mezőbánd 3950 lakosából 1863 magyar, 2024-ben 6446-ból 2161 volt magyar.
További részletek és támogatási lehetőség a Remete Szent Antal-plébánia weboldalán található.
