Egy közülünk – Látogatás a püspöki lakosztályban

Az utóbbi másfél évben volt szerencsém több híres ember egykori rezidenciáján járni, legimpozánsabb talán a betléri Andrássy-kastély volt, korhű bútorzattal. Az ember – ha nem csoporttal járna ott – el tudná képzelni könnyedén, hogy egy úri kisasszony vagy akár egy páncélos lovag fordulhatna be akármelyik sarkon. Egerben a Gárdonyi Géza-emlékház viszont nagy csalódás volt, meg kell hagyni. Valahogy porlepte – nem fizikai értelemben! – és unott volt a hangulat, nem „élt” a kiállítás, csak egymás mellett sorakozó tárgyakként fogtuk fel a szekrényeket, írógépet és a többit. Így amikor tegnap szóba került, hogy ha már Gyulafehérváron járunk, nézzük meg Márton Áron püspök rezidenciáját, némi hezitálást éreztem, mert… ki tudja, milyen lesz.

Elöljáróban elárulhatom, hogy Eger éles kontrasztként lebegett ott mindvégig, és örömmel tapasztaltam, hogy Erdély egykori püspökének egykori rezidenciáján, az érseki palotában – ha mondhatom így – eleven emlékek fogadnak.

A három helyiségből álló kiállítótér mindenike másként és másért ragadja meg az oda látogatót. A legsötétebb részen, a dolgozó- és hálószoba előtereként funkcionáló szobában kapott helyet az a makett, amely az egykori Márton-bennvalót formázza. Még emlékszünk hasonló életekre (ahogy Székelyföldön a lakóházat és annak közvetlen környezetét nevezték), ám az egykori szülőház már nem áll, így a makett segítségével ismerkedhetünk meg azzal a szűk környezettel, ahonnan Tiszteletreméltó Márton Áron elindult.

Mint afféle könyvszerető emberek, innen rögtön a dolgozószobába fordultunk be, ahol a könyvespolcok előtt igen sokat tátottuk a szánkat, nicsak, a Puszták népe! Nahát, az Önismeret útján Venczel Józseftől! Nocsak, a Faust! Itt egy dedikált példány, ott egy családi bejegyzéseket őrző kalendárium. Aztán a könyvespolcról hamar magára a dolgozószobára fordítottuk tekintetünket. Itt dolgozott tehát egykori püspökünk. Az egyszerű, és mai mércével szerény, de mégis reprezentatív berendezés tulajdonképpen lenyűgöző.

Ami engem külön megfogott, a két karosszék, ami a vendégek számára volt fenntartva. Nem újrakárpitozott, felújított és „olyan, mintha” ülőalkalmatosság, hanem olyan, amelyről rögtön megállapítottuk: ezek bizony mesélhetnének. Szívemnek külön kedves volt a széki hívektől kapott két hímzett párnahéj, egyiken egy kis szépséghibával; a hímző kifelejtette a két évszám közül a kötőjelet, és utólag egy függőleges vonallal pótolta azt. Valahogy mintha ráerősítene ez is arra, végtelenül emberi a történet, ami a használati tárgyak között és azok alapján kibontakozott szemünk előtt. A fali és padlószőnyegek, szekreterek, az írógép, a szülők fotója elhelyezve az íróasztalon… mintha mindjárt belépne az, akit e szerény, de mégis praktikus berendezés szolgál mindennapi munkájában.

Lépteinket a hálószoba felé irányítjuk, ahol talán az ágy egyszerűsége késztet megállásra először, majd a falon elhelyezett Madonna-kép tereli el a figyelmünk. Ha a dolgozószobát úgy jellemeztem, egyszerű és reprezentatív, a hálószobára azt mondhatnám, puritán és célszerű berendezéssel bír. Azt hiszem, hogy pont ez az egyszerűség és célratörő berendezés volt, ami azt is főhajtásra készteti, aki számára Márton Áron csupán egy valaha élt püspök neve, és nem tud róla, életéről semmit.

Kifele haladtunkban még hallhatunk a folyton bekészített bőröndről, arra az esetre, hogyha gyorsan menni kell valahová, meglegyen, benne a legegyszerűbb, leghétköznapibb használati tárgyakkal – megint nagyon emberivé teszi a néhai püspököt szemünkben, egy közülünk – még ha a használati tárgyak márkája, külalakja és a korszellem már más is.

Végezetül az érseki palota kertjében megnéztük a nyári lakot, amely évekig Tiszteletreméltó Márton Áron egyetlen kimozdulási lehetősége volt. A látogatáson bennünket kalauzoló Veres Stelian gazdasági igazgató mutatja a helyet is, amely irányból rálőttek a néhai püspökre, illetve felidézzük az utolsó fotót is, amely éppen a nyári lak előtt készült.

Lassan búcsúzni készülünk Márton Áron lakosztályától, „nyári menedékházától”… Úgy nézünk az ösvényen végig, hogy lássuk lelki szemeinkkel, amint a nagy püspök épp ott sétál és beszélget valakivel, hogy az eszmecserét a hatalom éles füle ne hallja…

Távozóban még tanakodunk: láttad, Márton Áronnak volt könyve az ateizmusról is, felkészült arra és abból, amivel szembe kellett néznie.