A Gólyatükör interjúsorozat célja, hogy bemutassa azokat a kolozsvári egyetemistákat, akik nem is olyan régen még a továbbtanulás előtt álltak, ma pedig már egy új városban, új közegben alakítják jövőjüket. Ez alkalommal PRINCZ MÁTÉ osztja meg velünk, milyen gondolatokkal, érzésekkel és tervekkel vágott neki elsőévesként az egyetemi életnek Kolozsváron.
Kérlek, mutatkozz be röviden!
Princz Máté vagyok, Szatmárnémetiből származom. Pontosabban Szatmárnémeti mellett, Sárközön lakom, de mindenkinek egyszerűbb, ha azt mondom, hogy Szatmáron lakom. Ebben a kisvárosban nevelkedtem, aminek megvolt a maga hangulata. Középiskolába a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumba jártam. Mikor elkezdtem a líceumot, nagy változás történt az életemben, ugyanis ez nagyon különbözött a kisvárosi élettől. Itt sokkal intenzívebben részt vettem a társasági életben. Ez nagyon tetszett. Nagyon szeretek utazni, olvasni és túrázni. Ha utazom, akkor mindig olyan célpontokat választok, ahol lehetőségem van például sportolni és túrázni, nem csak egyszerűen kiülni a tengerpartra, kifeküdni a nyugágyra. Legtöbbször, amikor nyaralok, akkor vallási motivációk is vezérelnek. Sikerült eljutnom például Rómába. Ezen utazások során érzem, hogy egyre közelebb kerülök Istenhez.
A Babeș–Bolyai Tudományegyetemen tanulsz. A római katolikus didaktikai teológia mellett a másik szakod az informatika. Miért esett a választásod pont erre a szakpárosításra?
Azért választottam mindkét szakot, mivel a két szakterület közel áll hozzám és érdekel. A teológia és azon belül a vallástudomány nagyon vonzott. Általános iskolás korom óta jártam évente megrendezett hittan tantárgyversenyekre. Nagyon megszerettem ezen időszak alatt ezt a tantárgyat. A versenyekre való felkészülés élvezetes volt számomra, ugyanis mindig tanulhattam valami újat. Úgy gondolom, hogy ezek közel vittek engem Istenhez és a hithez, valláshoz. Az informatikát azért választottam, mert érdekeltek a reál tantárgyak. Ezek vittek abba az irányba, hogy az informatikát is felvegyem. Úgy érzem, hogy alkotni is szeretnék az informatika területén. Így mindenképpen segítségemre lesz.
Említetted a nagyváros és kisváros közötti különbségeket. Hogyan élted meg a változást?
Amíg otthon voltam, a középiskola évei alatt, egy féléven át bentlakó voltam, azután ingáztam. Sárköz csak húsz percre van Szatmártól. Könnyebb volt így megoldani. Háromszor jártam Kolozsváron az egyetemi tanulmányok megkezdése előtt. Ezen alkalmak során azonban nem volt lehetőségem behatóan megismerni a várost. A mozgásterünk mindig csak Kolozsvár egy bizonyos körzetére korlátozódott. Nem tudtam rendesen átélni a nagyvárosi életet. Amikor felköltöztem Kolozsvárra, egyedül éreztem magam. Szerintem ezzel minden egyetemista így van. Ezért melankolikus és szomorú voltam. Akkor tudatosult bennem igazán, hogy megváltozott az életem, hogy három éven keresztül itt fogok lakni. Bizonyos idő után befogadott a város, megszoktam. Meggyőződésem, hogy ez az egy év nemcsak arra való, hogy tanuljunk, hanem arra is, hogy felnőttekké váljunk. Fontos, hogy a saját döntéseimet kézben tudjam tartani (pl. mikor kelek fel, mikor megyek le a buszhoz, honnan szerzem be az ennivalót, stb.). Ezek hozzásegítenek ahhoz, hogy a felnőtt életemben milyen döntéseket hozzak.
Említetted, hogy befogadott a város. Melyik a kedvenc helyed Kolozsváron?
Szeretem a Hașdeut (BBTE Kőkert utcai bentlakásai – szerk. megj.). Itt nem csak a bentlakásra gondolok, hanem mindenre, ami körülveszi azt. A park, a kis Profi, a Mega Image. A baráti körömben szlenggé vált például a ,,pad” szó. Ha bárki kérdi kimegyünk-e a padhoz, akkor mindannyian egy bizonyos padra gondolunk. Más embernek ez nem ugyanazt jelenti. Az a mi padunk.
A hobbijaid között említetted a sportot, túrázást, keresed a mozgást. Hogy érzed magad, amikor sportolsz?
Amikor elmegyek edzőterembe, akkor folyamatosan megvan a ritmus, amit tartanom kell. Eközben nem gondolok másra. Próbálom a figyelmemet arra az egy dologra összpontosítani, és megtartani a nyugalmamat. Úgy gondolom, ez nagyon jól ki tudja kapcsolni az elménket. Itt kiemelem a futást. Minden edzés után szaunázni szoktam, és eközben mindig úgy érzem, hogy tudok beszélgetni Istennel. Miután ott vagyok a sok ember között, bemegyek egy zárt, kis helyre, ahol magam lehetek. Ekkor bár előjönnek bennem a hét és a nap problémái, azt érzem, hogy Istennel őszintén tudok beszélgetni.
Mondtad, hogy nagyon szeretsz olvasni. Melyik a kedvenc könyved és miért?
Legtöbbször Rick Riordan Percy Jakcson és az olimposziak című regénysorozatát olvastam el. Már általános iskolás koromban nagyon szerettem olvasni, egy könyvolvasó vetélkedőre való készülés közben szerettem meg igazán olvasást. A regényben is hatalmas fejlődésen megy keresztül a főszereplő. Percynek önmagát kell fejlesztenie, hogy elérje céljait. Az életben nekünk is erre van szükségünk. Kiváltképpen fontos, hogy megtaláljuk önmagunkat. Ez szükséges ahhoz, hogy előrelépjünk, amint Percy Jackson is megtalálta önmagát. Azért szeretem ezt a könyvet, mert úgy érzem, hogy nekem is keresnem kell még önmagamat.
Említetted az utazást – ezeket nálad vallásos motivációk is befolyásolják. Milyen élményeket hordozol magadban ezekkel kapcsolatban?
Egy római zarándoklat jutott eszembe. Amikor Rómába tartottunk, megálltunk La Vernán (Assisi Szent Ferenc stigmatizációjának helyszíne – szerk. megj.), ez egy sokkal elhagyatottabb terület volt, nem volt olyan sok látogató, turista. Itt sokkal jobban átéltem a hely szentségét, imádkozhattam. A Vatikán nem adott elég imádkozási lehetőséget számomra a sok turista miatt. Nem tudtam lassan felfogni a város szentségét.
Miért érdemes valakinek napjainkban teológiát tanulnia?
Voltam egy előadáson, amelyet egy teológus tartott. Az alapvető téma a programszervezés volt. Kitért arra, hogy bár teológusi végzettsége van, programszervezőként helyezkedett el. Kiemelte, hogy a teológia segít neki az élet dolgaiban való elmélyülésben. Én is ezt érzem. Amikor hazamegyek, sokkal jobban el tudok mélyülni a dolgokban. Fontos, hogy megismerjük Istent. Nekem személyesen is nagyon fontos. Továbbá annak a történetnek a megismerése is lényeges, hogy hogyan érkezett ő a világba.
A teológia teljesen más világszemléletet ad. Ez a más világszemlélet vezet rá arra, hogy más szemszögből nézzük az életet.
Már általános iskolás korodban jártál hittan tantárgyversenyekre. Ezek mit adtak neked?
Kovács Blanka tanárnő volt a hittantanárom. Ő volt az, aki rávezetett erre az útra. Utána már erősen ragaszkodtam a versenyekhez. Ezek az események segítettek abban, hogy olyan dolgokat tanuljak, amik érdekelnek. Mindig kíváncsi voltam, hogy ezeket hogyan lehet felhasználni a mindennapok során. Például hogyan lehet a szentírási példabeszédeket a saját életemre vonatkozóan értelmezni, párhuzamokat állítani. A verseny harmadik tételének mindig volt egy olyan alpontja, amelyben aktualizálni kellett az adott témát. Emlékszem, ennél a kérdésnél időztem a legtöbbet, nem tudtam sehogy rájönni, hogyan kellene egy-egy témát aktualizálni. De egy kis gondolkodás után mindig rájöttem a megoldásra. Minden teszt során vártam, hogy eljussak az aktualitásig, és kifejthessem a saját véleményemet.
Hogy néznek ki egy kétszakos hallgató mindennapjai? Mik azok, amik feltöltenek?
Infósként úgy gondolom, hogy romániai szinten nagyon sok óránk van. Ahhoz képest, hogy nekem hat tantárgyam van, ez hatszor három órát jelent, vagyis tizennyolcat egy héten. Ez nagyon megterhelő. Szinte már egy iskolai órarendet is kitenne. Úgy érzem, hogy ad egy olyan vágyat, hogy megmutassam, meg tudom csinálni. Nyáron döntöttem. Felvettem mindkét szakot. Ez megmutatta, hogy a saját döntéseimnek mekkora súlya van. Visszagondolva jobban jártam, mert megismertem rengeteg teológia és infó szakos hallgatót, s ezzel számos látásmódot is. Színesebb képet tudok kapni ezáltal a világról. Mindennapjaim során a kötelező órákra próbáltam bejárni. Emellett minden másra is igyekeztem időt szakítani. Tagja vagyok a Kockának (A Kocka Másik Oldala, a BBTE Matematika–Informatika Karának magyar tagozatán működő diákszervezet – szerk. megj.). Ezen kívül év elején jártam a KEL-be. Sokat voltam szabadidőmben a barátaimmal. Örülök, hogy erre időt tudtam szakítani. Feltöltött, amikor társaságban voltam, mindig megbeszéltük a hét problémáit.
Mik jelentenek kihívást a mindennapjaid során?
Maguk az egyetemi tanulmányok. Az ismerkedés, beilleszkedés nem okozott nehézséget. Nagyon sok új tantárgyam volt, mindkét szakomon, amiket eddig nem ismertem. Nagyon hamar fel kellett venni a tempót. Új programozási nyelveket és teljesen új fogalmakat kellett megtanulnom, amikről eddig soha nem hallottam. Nem voltam felkészülve arra, hogy például egy nyolcoldalas dolgozatot megírjak. Középiskolában erre nem volt szükség. Az élet nagyon sok területén kellett tapasztalatot szereznem.
Hogyan jellemzed az istenkapcsolatodat? Kicsoda számodra Isten?
Úgy érzem, hogy Isten ott van nekem, ha szükségem van rá. Ez egy nagyon bevált mondás. Az elmúlt hetekben voltak nehéz pillanataim (szesszió). Sokszor éreztem, hogy lehetetlen lesz jól teljesítenem a vizsgaidőszak alatt, egy hét alatt öt vizsgám volt. A hét elején azt éreztem, hogy egyik sem fog sikerülni. Előző vasárnap viszont elmentem a templomba, gyóntam is. Elcsendesedtem önmagam és Isten jelenlétében. Miután vége lett a szentmisének, olyan érzésem volt, mintha a vállamon lévő terhek már nem lennének olyan nehezek. Éreztem, hogy Isten ott van mellettem. Úgy gondolom, ő tudja, hogy szükségem van rá. Értékeli, hogy próbálkozom. Nagyon szeretem Istenben, hogy ő nemcsak a cselekedeteket értékeli, hanem a próbálkozást is. Az emberekből ez nagyon sokszor hiányzik. Legjobban talán egy maratonfutókról szóló példával tudnám a legjobban elmagyarázni.
Például ha egy maratonfutó úgy dönt, hogy a verseny felénél feladja a futást, akkor ez nem jelenti teljesen azt, hogy feladta, hanem hogy lefutotta a felét, értékeli önmagában azt, ameddig el tudott jutni. Valamennyire úgy érzem, hogy Isten is ilyen, hogy ő értékeli azt a célt, ameddig el tudtam jutni önmagamtól.
Otthonról milyen vallási hagyományokat hozol?
Most és kiskoromban is ministráltam itthon. Ez nekem mindig is szolgálat volt, azt éreztem, ezzel mindig Istent szolgálom. Nekem otthon azt tanították, hogy fontos a hit, mert máskülönben az élet értelmetlenné válik. Az egész családunk vallásos. Ha elmegyünk nyaralni, akkor a szentmise soha nem marad el. Annak ellenére is, ha szombat este bulizok, vasárnap mindig ott vagyok a templomban. Ez értékelendő dolog.
Volt a vizsgaidőszakban egy gyónás, ami után azt érezted, könnyebbek lesznek a válladon lévő terhek. Mi történt ott egészen pontosan?
Rengeteg ,,különleges” gyónásom volt már. A legtöbb ember úgy képzeli el a gyónást, hogy csak bemész egy kis, sötét fülkébe, ahol felsorolod a bűneidet. Mikor elkezdtem beszélni, azt éreztem, hogy olyan helyre jöttem, ahol megnyílhatok, ahol biztonságban vagyok. Bármit elmondhattam. A mindennapi életben, bár nem sokszor ismerjük el, nem mondhatunk el mindent. Akkor abban a pillanatban azt éreztem, hogy van, aki meghallgat, nem ítél el, befogad azzal a teherrel, amivel érkeztem. A gyónás után kimentem, és felnéztem a Szent Mihály-templom oltárára. Gyönyörű volt látni a pap bácsit és a szentélyt az üvegablakokon átszűrődő fény ragyogásában. Úgy éreztem, más létszintre emelt. Ezen kívül volt egy nagyon jó gyónásom három vagy négy évvel ezelőtt. Cserkész vagyok. Egyszer álltunk az erdő közepén, és csak a semmibe bámultunk. Ott volt velünk a pap bácsink is. Ahogy jöttek az emberek vissza gyónásról, nem értettem, hogy miért sírnak, mitől vannak annyira meghatódva. Nem értettem, mi történhet egy gyónásban, ami ilyen érzelmeket vált ki. Mikor gyónni voltam, nem kérdezte meg, mik a bűneim, hanem egy történetet kezdett el mesélni. A természet szépségére irányította rá a figyelmemet. Nagyon meghatódtam, sikerült teljesen átélnem azt az istenélményt. Másnak nem is tudok szebbet kívánni, csak hogy legyen egy legalább ilyen csodálatos gyónása élete során.
Az eddigi egyetemista életedből melyik az az élmény, amire a legszívesebben emlékszel vissza?
Ez is nagyon jó kérdés. A Gólyák éjszakája, amit minden gólyának megszerveznek (Kolozsvári Magyar Diákszövetség rendezvénye – szerk. megj.). Ez volt az a beavatási szertartás, amire nekem év elején szükségem volt ahhoz, hogy úgy érezzem, most már idetartozom. Nagyban meghatározta az egész évemet. Ott találtam meg azt a közösséget, akikre nekem szükségem volt. Barátságokat kötöttem, nagyon jól éreztem magam.
Mióta teológiát tanulsz és egyetemista vagy, miben változott az istenkapcsolatod?
Rengeteg dolgot tanulunk, amelyek teljes mértékben a valóságot tükrözik. Sokszor volt az, hogy hazamentem, és megkérdőjeleztem a Bibliát. A teológia egy olyan tantárgy, ahol feltétlenül szükség van a hitre. Ahhoz, hogy ez a hit meg is maradjon, még erősebb hitre van szükség. Úgy gondolom, hogy nagyon jó volt ez az egy év arra, hogy kicsit megpróbálja a hitemet. Nem tűnt el a hitem, hanem megerősödött.
Hol képzeled el magad tíz év múlva?
Elsősorban azt mondanám el, hogy bár szeretem Kolozsvárt, de nem annyira, hogy otthonomnak tekintsem. Nem Kolozsváron képzelem el magam tíz év múlva. Túlságosan zsúfolt nekem. Olyan városra van szükségem, amely megnyugvást tud nekem nyújtani. Szeretnék tanár lenni, informatikát és teológiát tanítani. Líceumban szeretnék tanítani.
Szerinted milyen a jó tanár? Mi tesz jó tanárrá valakit?
Nagyon fontos a tanár szempontjából, hogy minden nap, amikor hazamegy, feltegye magának a kérdést: jó tanár vagyok-e? Fontos megkérdőjeleznie a saját módszereit, kritikusan gondolkodnia a saját hibáiról. Az alapképzéssel párhuzamosan pedagógia modult is végzünk, sokszor fejtegetjük pedagógiaórán ezt a kérdéskört. Rengeteg tulajdonságot kiemelünk. Bár elvégezzük a peda modult, mégsem tisztul ez a kérdés, alapképzés végére sem. A legtöbbet a példákból tanulunk. Fontos, hogy az életünk során tapasztalt rossz tanári példákat ne vigyük tovább. Nagyon jó önismerete kell legyen egy tanárnak, hiszen példaképként szolgál a gyermekek számára. Leginkább egy olyan tanár, aki főtantárgyat tanít. A legjobb tanár Jézus volt, mert odalépett az emberek mellé, és igazi példaképpé vált számukra.
Melyik a kedvenc bibliai idézeted? Miért?
Nagyon régóta olvasok a templomban, soha nem tűnt fel, ha ugyanazt a szöveget kellett olvasnom. Kiemelem a teremtéstörténetet (a Teremtés könyvéből), az viszont többször is feltűnt, amikor olvastam. Nagyon szeretem ezt a szentírási részt. Leírja, hogy Isten igenis akarta az embert. Megmutatja, hogy Isten szabadon gondolkodik.
Az életemnek súlya van, mert valakinek a döntése vagyok. Ez nagyon megfogott.
Ha azt mondom, hogy keresztény család, mi jut eszedbe erről?
Elsősorban a saját családom, akikkel most élek. Tíz év múlva kell elgondolkodnom a családalapításon. Ezért is mondtam, hogy nem Kolozsváron képzelem el a jövőmet, mert szerintem Kolozsvár nem alkalmas a családalapításra. De egy olyan város, mint Nagyvárad vagy Szatmár viszont alkalmas. Fontos, hogy én milyen neveltetést kaptam, és én is ezt szeretném majd továbbadni.
Mit mondanál az egy évvel ezelőtti önmagadnak? Azoknak, akik most állnak döntés előtt?
Talán azt mondanám az egy évvel ezelőtti önmagamnak, hogy jól cselekszik. Ezen kívül megjegyezném, hogy kicsivel jobban tegye oda magát. Sokat gondolkodom azon, ha visszamennék az időben, akkor elmondanám-e magamnak, hogy ezt vagy azt ne csináld. Ezek viszont mind megpróbáltatások. Ha nem lennének megpróbáltatások, akkor az élet egyáltalán nem lenne olyan, mint amilyennek most ismerjük. Ez segít abban, hogy a hited növekedjen. Egy közösségimédia-oldalon láttam egy videót, amelyen egy idős néni beszélget a fiával. A néni már haldoklott. A fia megkérdezte, miért imádkozott egész életében, ha most így kell meghalnia. Erre az idős néni azt mondta, hogy nem azért imádkozott, hogy itt minden csodálatos legyen, hanem hogy ezután minden csodálatos legyen.
Melyik a kedvenc keresztény témájú filmed?
A két pápa. Ez az alkotás újra felkapottá vált Ferenc pápa halála kapcsán. Ezt a filmet rengeteg alkalommal láttam. Megnéztem a pápa halála után is. Közel éreztem magam Ferenc pápához, négyszer ,,találkoztam” vele életem folyamán. Egyszer Csíksomlyón, háromszor pedig Budapesten. Három találkozás alkalmával kevesebb mint tíz méter választott el tőle. Főleg a Papp László Sportarénában megrendezett Forrásponton (2023-as magyarországi pápalátogatás alkalmával megrendezett ifjúsági est – szerk. megj.) éreztem magam a legközelebb hozzá. Úgy éreztem, hogy valóban hozzám szólt. Olyan problémákat emelt ki, amik az én életemre vonatkoztathatóak. Amikor meghalt, úgy éreztem, az egyház egy darabja eltűnt, megszoktam a pápaságát. Azért szerettem A két pápa című filmet, mert kitűnt belőle Ferenc pápa hivatása, hogy őt kiválasztotta Isten a pápaságra. Szentnek gondolom őt.
Mit mondanál Jézusnak, ha találkoznátok?
Nincs olyan kijelentés, ami most eszembe jut. Vagy köszönetet mondanék, vagy megkérdezném, hogy jól cselekszem-e.
Kérdezett: Major Barna Péter
Az interjú megjelent a Vasárnap hetilap 2025/31. és 2025/32. számában.
