Májusban második alkalommal rendezték meg a Pongrácz Szent István vetélkedőt, amelynek témája Martinuzzi György élete és kora volt. A versenyen V-VIII., illetve IX-XII. osztályos diákokok vettek részt, mindkét korosztályban pedig az első három helyezett csapat nyereménye egy lengyelországi zarándoklat volt, melyre augusztus 18-22. között utazott el szám szerint 33 fő (16 diák, öt kísérő, valamint 12 szervező és önkéntes). A zarándoklatról Szilágyi Gabriella írt útinaplót.
1. hely: Kereszthordozók – Szent György Gimnázium, Marosszentgyörgy
2. hely: Kalandorok – Báthory István Elméleti Líceum, Kolozsvár
3. hely: Gemeni – Alexandru Ceușianu Általános Iskola, Szászrégen
A IX-XII. osztályos korcsoport győztesei:
1. hely: Szemlélődők – Apáczai Csere János Elméleti Líceum, Kolozsvár
2. hely: SZEGTeam – Árpád-házi Szent Erzsébet Líceum, Gyímesfelsőlok
3. hely: Pálos háromság – Báthory István Elméleti Líceum, Kolozsvár
Az első állomáshely Częstochowa volt, amely nemcsak a Fekete Madonna ikonnak ad otthont, hanem egyben a pálos rend központja is. Zarándoklatunkhoz csatlakozott a verseny egyik zsűritagja, Bátor Botond pálos szerzetes is, akinek közbenjárására betekintést kaptunk a pálosok mindennapjaiba, láthattuk az ott található könyvtárat, ereklyéket, múzeumot, illetve a kolostor belső folyosóin Martinuzzi György freskóit is felleltük, aki néhány forrás szerint maga is tartózkodott Częstochowában egy ideig mint akkori házfőnök.
Ezt követően magyar szentmisén vettünk részt a Fekete Madonnát őrző kápolnában. Nem mindennapi élmény egy naponta többezer embert megmozgató kegyhelyen szentmisét hallgatni az anyanyelveden, éppen ezért hatalmas kegyelemnek éltük meg mindannyian.
A nap további része keresztúttal, illetve szabad programmal zárult, hiszen másnap kora reggel továbbindultunk, utunkat Auschwitz felé vettük.
Zarándoklatunk harmadik napját az auschwitzi koncentrációs tábor emlékhelyénél kezdtük, ahol idegenvezetés keretein belül saját szemünkkel láthattuk az egykori haláltábor néhány épületét, barakkjait, illetve az áldozatok személyes tárgyait. Megrázó volt látni és hallani mindazt, amin a meghurcolt zsidók keresztülmentek, embertelen módszereknek, körülményeknek és bánásmódnak lettek áldozatai. A látottakat, hallottakat tarisznyánkba pakoltuk, majd ebédeltünk és újra útnak indultunk.
Napunk második felében Krakkó városa került fókuszba. Małkiewicz Aranka idegenvezetésével bejártuk a vár fontosabb pontjait, mint például a Wawel székesegyházat, a Jagelló Egyetemet, a gótikus stílusú Mária-templomot. Utóbbi esetében két különlegességnek is tanúi lehettünk, ugyanis a templom főoltárát szárnyasoltár ékesíti, melynek két oldalszárnyát minden este behajtják. Ennek lehettünk mi is tanúi, a templomból kilépve pedig rövidesen elkezdődött az óránként ismétlődő trombitaszó a templom tornyából, amely az 1241-es tatárjárást idézi.
Krakkó kapcsán külön is érdemes felidézni a közös magyar–lengyel történelmet, amelyben kiemelkedő szerepet játszottak olyan szent és nagy személyek, mint Szent Hedvig és Báthory István. Az ő hitük és példájuk évszázadokon át erősítette a két nép barátságát és közös keresztény örökségét, amelyet a jól ismert közmondás is kifejez: „Lengyel, magyar – két jó barát, együtt harcol, s issza borát.” Ez a testvéri kapcsolat ma is élő valóság, amely a hitben és az imádságban újra és újra megerősít bennünket.
Utolsó előtti napunkat szentmisével indítottuk, majd röviden ellátogattunk az Isteni Irgalmasság bazilikájába, ahol közösen imádkozhattunk. Az altemplomban különös meghatottsággal fedeztük fel a magyar kápolnát, amely lengyel földön is tanúságot tesz népünk hitének jelenlétéről. A kápolna falait díszítő mozaikokon magyar szentek és boldogok tekintenek ránk, mintegy összekötve múltat és jelent, hazát és zarándokhelyet.
Következő állomáshelyünk Szent II. János Pál pápa szülővárosa (Wadowice) volt, ahol láthattuk az ő tiszteletére létrehozott múzeumot, amelynek a szülőháza ad otthont. A múzeumban berendezett szobák, illetve személyes tárgyak sokaknak a zarándoklat fénypontját jelentették, mint az később az élménybeszámolókból kiderült.
A múzeum, illetve ebéd után hazafelé vettük az irányt, hiszen következő szálláshelyünk Nyíregyházán volt. Elérkezett a zarándoklat utolsó napja is, amely javarészt utazással telt, bár egy rövid szünet erejéig meglátogattuk a Debrecen-Nyíregyházi Római Katolikus Püspökséget is Németh István püspöki titkár vezetésével. A gyulafehérvári főegyházmegyéhez viszonyítva kicsiny, de annál lelkesebb egyházmegye, amely minden lehetőséget igyekszik megragadni a katolikus értékek építésére és erősítésére.
A püspökség szomszédságában található Szent Anna-székesegyházat is megtekintettük, amelynek falán szintén fellelhető a Martinuzzi Györgyöt ábrázoló freskó. Az interaktív bemutatást szentmisével zártuk, majd ebédeltünk és folytattuk utunkat haza.
Ez a néhány nap lehetőséget adott élmények gyűjtésére, lelki töltekezésre, valamint kapcsolatok, barátságok építésére. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy zarándoklatunk – csakúgy, mint az azt megelőző verseny – a mindenható Atya támogatása nélkül nem valósulhatott volna meg. Az ő keze meghosszabbításaként dolgozott az Amerikai Püspökkari Konferencia és a Gyulafehérvári Érsekség, akik támogatásukkal lehetővé tették mind a verseny megszervezését, mind pedig annak nyereményét: a közös zarándoklatot.
Mindkét esemény több ember szorgos háttérmunkáját tükrözi. Ők azok, akik időt és energiát nem sajnálva törekedtek valami maradandót alkotni: Veres Stelian, Kovács Mihai, Vass Tímea, Zsebe Márta, Dicu Adrian, Hurgoi János, Szilágyi Bernadett, Demeter Andrea, valamint jómagam. Sokszoros köszönet Bátor Botond pálos atyának is, aki utunkat végigkísérte, olyan helyekre kalauzolt el bennünket, ahová magunktól talán soha nem jutottunk volna el. Reméljük, hogy a nyertes diákok és kísérőik is éppoly áldásként élték meg az elmúlt napokat, mint mi, a verseny szervezői és önkéntesei.
Szilágyi Gabriella
Fotó: Dicu Adrian, Veres Stelian
