Minikonferenciára várta a Szent Mihály-plébánia a magyar napozókat augusztus 21-én, csütörtökön délután. Talán a programfüzetben foglalt szűkszavú leírás az oka a nyilvánvalók, azaz a sokféle és színes kínálat mellett, hogy a Szentháromság-templom padjaiban maradtak még üres helyek.
A Szentháromság tiszteletére szentelt, de közhasználatú nevén piarista templomról közismert, hogy Erdély első barokk temploma, a kolozsváriak vagy a városban régebb volt egyetemisták még emlékeznek régi piaristákra is – és néhány éve ismét itt vannak a rend képviselői a városban –, és tudván tudja minden érdeklődő, e szent hajlék valamikor a jezsuitáké volt. Talán meg is elégedhetnénk ennyi ismerettel, ám a nyitott szemmel és füllel járók számára időről időre felmerülnek kérdések, akár a templom építészeti kuriózumai, belső terei, berendezései kapcsán, akár a történeti események kapcsán, és persze, az sem feltétlenül ismeretes, a kissé sötét Mária-kegykép hogyan és honnan került ide.
Számos apró mozzanatra derített fényt a három előadó rövid eszmefuttatása – akik jelen voltak, bizonyára érezték, hogy helyenként lenne még kibontanivaló, érdekesség is, de az időkeret szorítása ezt nem tette lehetővé, ahogy az esetleges kérdések is már csak személyes beszélgetésekben kaphattak helyet.
Gábor Csilla SSS akadémikus, egyetemi tanár eszmetörténeti kontextusba helyezte a jezsuiták Kolozsmonostorra, majd Kolozsvárra érkezését, és a sok apró adat mozaikjából összeállhatott egy szélesebb tabló, hogy a jelenlévők megérthessék, önmagában a templom vagy önmagában a füzesmikolai könnyező kegykép nem értelmezhető teljes mértékben. A kor és az eszme- és vallástörténeti változások (reformáció és hitviták kora pl.) nem hagyhatóak figyelmen kívül akkor, amikor a jezsuiták kolozsvári letelepedésére gondolunk.
Az előadó számos apróságra kitért, például a jezsuiták által 1770-ben kiadott magyar nyelvű mirákulumos könyvecske (a kegyképhez kötődő csodás események, gyógyulások, megmenekülések története) unitárius széljegyzeteinek felvillantása által a kor hangulatába is betekintést engedett, nem csupán a vallási különbözőségekre irányította rá a figyelmet. A könnyező füzesmikolai kegykép kapcsán pedig bemutatott a közönségnek még néhány Kárpát-medencei kortárs példát, illetve a csodás események korabeli értelmezését és mai reflexióját is ismertette.
Kovács Zsolt művészettörténész a gazdag történeti és eszmei kontextualizálás után a templom építéstörténetének ismertetésére vállalkozott, mondván, a címben ígért művészettörténeti értékek elősorolását megtette, illetve megteszi a vezetett séták alatt, és hogy ne ismételje magát, ezért szűkítette előadásának témáját. Mindenekelőtt rövid áttekintését nyújtotta a jezsuita/piarista templom építéstörténetével foglalkozó szakirodalmi tételeknek, hangsúlyozva, Veress Ferenc azonosította körülbelül két évtizede a templom építészét, aki korának legjelentősebb jezsuita szakembere volt, Christoph Tausch.
A gazdagon adatolt előadás nyomán kis képzelőerővel mindenki maga elé gondolhatta a templom elkészültének folyamatát, a csupasz falak felemelését, az oltárok elkészültét, az ereklyék ezüstszobrokban történt elhelyezését, a belső karzatok kialakulását, az ablakok üvegezését, majd legvégül a berendezést. Közben az előadó fel-felvillantotta Tausch SJ más munkáit is, érzékeltetve az építészeti párhuzamokat, illetve megismertetve az építész és festő más jellegű, gazdagabb vagy éppenséggel egyszerűbb díszítésű, barokk alkotásait is. Az építéstörténet tehát nem csupán az évszámok és események egymáshoz rendelése volt, hanem megérthették a jelenlévők, a korabeli kulturális vérkeringésbe hogyan kapcsolódott be Kolozsvár, és hogyan fedezhető fel mindez a Szentháromság-templomot szemlélve.
Végül, de nem utolsósorban Potyó István egyházzenész, karnagy avatta be az érdeklődőket a háromszáz éves templom zenei életébe. Érdekes volt hallani a korabeli híradások és feljegyzések alapján készült beszámolót, és „látni”, ahogy a korábbi előadásban felépült és berendezett templom megtelt élettel és muzsikával. Az előadó egyértelművé tette, a jezsuita rend nagy gondot fordított arra, hogy hangszeres zene szóljon a különböző liturgikus alkalmakon, különösen is a nagy ünnepek, körmenetek idején. Amint elhangzott, a templom a korabeli közösségi élet központjává vált. A rend távozása, illetve a piaristák érkezése ebben némi változást hozott, ám a zenei élet iránti érdeklődés nem lankadt. Majd kitért a méltán híres Ruzitska György zeneszerző és pedagógus életére, kiemelve annak a piarista renddel való kapcsolódási pontjait. Meglepetésként Erich Türk orgonaművész megszólaltatta előbb Ruzitska György Fantesia o prelude, majd B A C H fuga című alkotását.
Potyó István előadása által közelített a hallgatóság fokozatosan a jelenhez. Szó esett egyebek mellett a korabeli orgonajavítás miatt a bicentenáriumi javításokról és restaurálásokról, illetve a Forrai Magdolna Gregoria nővér, a Marianum pedagógusa által kezdeményezett kórusról, amelynek Tiszteletreméltó Márton Áron püspök ajánlotta a Szent Cecília nevének felvételét. Denderle József piarista vezette Cantate Domino kórus emlékének felidézése után pedig máris a jelen felé terelte a jelenlévők gondolatait az előadó, szó esett e most működő kórusokról, illetve a KlausenMusik nyári koncertsorozatról is.
A minikonferencia zárógondolataiból megtudhattuk, a háromszáz éves piarista templom átfogó felújítási munkálatok előtt áll, az első lépéseket már megtették e hosszú és költséges úton.
Természetesen e helyen pusztán csak felvillantani igyekeztünk néhány elhangzott adatot, érdekességet, hogy érzékeltessük, a minikonferencia három előadója, Gábor Csilla SSS, Kovács Zsolt és Potyó István a rendelkezésükre álló, mindössze kétórányi idő alatt a Szentháromság-templom háromszáz éves történetét nem csupán felelevenítették a hallgatóság számára, hanem segítettek is a mélyebb megértés elnyerésében, azaz hogy tágabb perspektívából tekinthessen mindenki a templomra, a kegyképre, és végül, de nem utolsósorban a falak között kibontakozó (zenei) életre.
