Fra Angelico, eredeti nevén Guido di Pietro, a szerzetességben felvett nevén pedig Fra Giovanni da Fiesole 1395 körül született a Firenze melletti Vicchióban. Az olasz reneszánsz egyik kiemelkedő alakja. A művészettörténetben elterjedt nevét a kompozícióin sokszor megjelenő angyalokról kapta. A Domonkos-rendi közösségbe testvérével együtt lépett be. Művészi pályafutását mint miniatúrafestő kezdte el, és ezen a területen hamar elismertté vált aprólékos kidolgozása és élénk színhasználata miatt. Művei közül kiemelkedik élete egyik legfontosabb megbízatása, a vatikáni palota pápai kápolnájának a kifestése. 1982-ben Szent II. János Pál pápa boldoggá avatta az évszázadokon át tisztelt „angyali” festőt.
Jelen írásban egy olyan témát szeretnénk bemutatni, amely Szűz Mária megkoronázását mutatja be. A hitigazság, amelyet a kereszténység már a kezdetektől megünnepelt, végül dogma formájában is rögzült. Alapja az a hit, miszerint Szűz Mária testét nem érte romlás, hanem testestől-lelkestől a mennybe vétetett. Fra Angelico más alkotásaihoz hasonlóan ezen a festményen is a pasztellszínek az uralkodóak. Kiemelkedik a két főalak, Jézus és Mária személye, akik a kompozíció középpontjában helyezkednek el. Fehér ruhájuk nemcsak a tisztaságukat jelképezi, hanem mintegy mennyei fénnyel öleli körül őket.
A festmény alsó részén rendalapítókat láthatunk, akik áhítattal figyelik a fő jelenetet. Köztük felismerhető Szent Ferenc, Szent Domonkos és Szent Benedek is.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelent a Vasárnap 2025/33-as számában.
