„Dicsértessék a Jézus Krisztus! Erős vár a mi Istenünk! Békesség Istentől, Isten áldja!” – így köszöntötte a jelenlévőket László Attila főesperes, a Szent Mihály-plébánia plébánosa a kincses város születésnapján, augusztus 19-én este tartott ökumenikus imán, amelyen három püspök és több mint harminc lelkipásztor vett részt. A főtéri Szent Mihály-templom falai között a történelmi egyházak lelkipásztorai és hívek együtt imádkozták el a vesperást Kolozsvárért, közösségeikért és a magyar nemzetért.
László Attila köszöntő imájában hálát adott az alkalomért: „Papságom 10649. napján ez az igazi ajándék, hogy ezt veletek együtt imában ünnepelhetem… Nagy hálával köszönöm, és azt is külön, hogy nagy lelkesedéssel fogadták a főpásztorok ezt a kezdeményezést és továbbították, hogy együtt lehessünk az imádságban.” Megköszönte munkatársának is, aki az ötlet megálmodója volt: „Köszönöm Csongor tisztinek az ötletet, hogy a Kolozsvári Magyar Napokon találkozzunk mi, Kolozsvár magyar lelkipásztorai imádkozva a közösségeinkért és e városért.”
A vesperás elimádkozása után Boldizsár Beáta evangélikus lelkész szólalt meg, aki arra emlékeztetett, hogy bár különböző felekezetekben szolgálnak, ugyanaz a küldetésük: „A történelem külön útra választott minket. Mások a szokásaink, más a járásunk, más a tempónk, mások a rigolyáink, de tulajdonképpen mind vándorok vagyunk. Vándorok, akik a te nevedben igyekszünk járni, s terelni a keskeny úton a ránk bízott közösségeket.” Hangsúlyozta, hogy az ökumenikus együttlét a kölcsönös támogatás és baráti kézfogás erejét adhatja: „Add, hogy tudjunk hálát adni azért, ami összeköt, amit egymástól tanulhatunk, és ne azt lássuk meg elsőre, ami elválaszt.”
Kolumbán Vilmos református püspök imájában a város és a nemzet megtartó erejéért adott hálát: „Örökkévaló és mindenható Isten… hálát adunk neked, hogy itt Kolozsváron a sokféle nép és nyelv között megőrizted magyar nyelvünket és közösségeinket. Ahogyan hálásak vagyunk azért is, hogy a sokféle felekezetiségben túllépve a hitviták korán megértettük, hogy egymásnak testvérei és nem ellenségei vagyunk.” Hozzátette: „Imádkozunk tehozzád keresztény egyházainkért, azért, hogy a sokszínű városban egymást erősítve és ne egymással versengve hirdessük Krisztust, a feltámadottat.”
Az imákat Kovács István unitárius püspök zárta, aki a Máté evangéliumából olvasott fel, majd közös felelősségünket hangsúlyozta: „Nem csak épületeivel, nem csak falaival, intézményeivel, de lelkületével, szellemi kincseivel maradhatott meg ez a város… Megtanultuk, hogy egymást erősítjük, egymást kiegészítjük, és együtt vagyunk egészek és teljesek.” Imájában így könyörgött: „Add, hogy ebben a nehéz időben, amikor a közvetlen szomszédságunkban is háború dúl… a mi imádságunk is hozzájáruljon ahhoz, hogy végre valahára önmagára találjon gyermeked, az ember ezen a földön.”
Az alkalmat a Szent Mihály-plébánián kötetlen, testvéri beszélgetés követte. Az est tanúsította, hogy a város lelkipásztorai a felekezeti különbségeken túl közösen is tudnak hálát adni, egymásért imádkozni és a jövőbe tekinteni. Mindannyian egyetértettek abban, hogy ezt a kezdeményezést – amelyet a Szent Mihály-plébánia hívott életre, és amelyhez több mint harminc lelkipásztor csatlakozott – mindenképpen folytatni kell.
Fotók: Cziple Hanna
