Dr. Keresztes Szilárd nyugalmazott hajdúdorogi görögkatolikus megyés püspök 2025. augusztus 13-án, az Istenszülő mennybemenetelének előünnepén, életének 94. évében megtért Teremtőjéhez – adta hírül a hajdúdorogi főegyházmegye. Portálunkon Pallai Béla emlékezik a partiumi és erdélyi magyar görögkatolikusok jótevőjére.
Keresztes Szilárd nyugalmazott hajdúdorogi főpásztor földi életének befejezése és eltávozásának híre megrendüléssel töltötte el a szatmárnémeti és a környékbeli híveket. Elsősorban azért, mert a gyászhír olyan időszakban érkezett, amikor erről a vidékről is számosan készülnek Máriapócsra, az Istenszülő elszenderedése és mennybevétele búcsúünnepre. Miért olyan különleges ez most? Jusson eszükbe az a történelmi esemény, amikor 1991-ben Szent II. János Pállal imádkozhattak együtt a könnyező Szűz ikonja előtt a környező, szomszédos országok magyar görögkatolikusai. Ugyanis azelőtt oly sokáig zárva volt a határ, de akkor a Romániában élő görögkatolikusok is meghívást kaptak erre az történelmi eseményre, amelynek fő előmozdítója Keresztes Szilárd püspök volt.
A kommunizmus bukása után a pápa által celebrált görögkatolikus magyar nyelvű szent liturgiát bizánci rítus szerint imádkozhatták közössen, akik sokáig csak titokban végezhették, hallgathatták azt.
Alig 18 éves kamaszként éltem meg ezt. Egyszer csak három daliás szeminarista görögkatolikus papnövendék csöngetett hozzánk, és édesapámat kereste. Magyarországi rendszámú autóval érkeztek. Meg se várták, hogy a csengetésre kinézzen valaki az ablakon, vagy kinyissa az utcaajtót, már pakolták is ki a nagy dobozokat, benne meghívók, jegyek, szektorokra beosztott belépőkártyák, szentképek, kitűzők, reklámanyagok, plakátok, szórólapok, imakönyvek, énekesfüzetek. Majd kezdődött a szervezés a pápalátogatásra. Nemcsak a külföldre utazás élménye, de a pápával való találkozás reménye is benne volt a levegőben. Nem kell Rómába menni, a pápa látogat meg bennünket. Már akkor érezhető volt, hogy minket, határon túli magyar görögkatolikusokat is számon tartanak, hívnak és várnak is. Később ez a tudatosság egyre erősebb nyilvánosságot kapott. Keresztes Szilárd püspök egy interjúban így szólalt meg: „Nekünk az a kötelességünk, hogy ezeknek az Erdélyben élő magyaroknak a saját magyarságukhoz, magyar kultúrájukhoz való ragaszkodást megerősítsük és tartalommal töltsük meg.” Ez a kötődés és törődés fontos volt számunkra, és bátorítást adott, érezve, hogy számítanak ránk.
Egy másik felejthetetlen élmény sem maradhat ki a megemlékezésből, amikor az akkori szatmárnémeti római katolikus megyés püspök, mára már megboldogult Reizer Pál meghívására Keresztes Szilárd a városba érkezett Jézus Szíve-búcsút tartani. Éjnek idején szörnyű balesetet szenvedett, autója teljesen tönkre ment. Hajnalban csörgött a telefon, a családban mindenki felriadt. Édesapám autóba ült, és reggelre már Szilárd püspök atyával együtt reggeliztünk. Volt még bőven idő a búcsúi szentmise kezdetéig – baleset ide, fáradság oda –, Szilárd püspök a következőt kérdezte: „gyóntassak vagy misézzek?” Tágra nyílt szemekkel, ugyanakkor kitörő örömmel summázta édesapám a tényeket, a magyarországi püspök meggyóntatta és szent liturgiát is celebrált a Szent Miklós-templomban, a szatmári görögkatolikusoknak, majd hangzatos és hitben, identitásban való bátor magatartásra buzdítva, szónoklatával belopta magát a szatmáriak szívébe. Csak mellékesen megjegyzendő, kevesen tudnak egy másik görögkatolikus vonásról, nevezetesen arról, hogy a jelenlegi Jézus Szíve-búcsún használt szabadtéri oltár a máriapócsi pápalátogatás oltárának mintájára készült.
Szilárd püspök lendületes és erős kezű vezetése rányomta bélyegét a jelenlegi határon túli –, s egyben a romániai magyar görögkatolikusok életére egyaránt. Támogatta őket hittankönyvekkel, didaktikai anyagokkal, szentírással, imakönyvekkel, s ha meghívást kapott, soha sem utasította el, hogy szentbeszédeivel oktassa is őket egy-egy templombúcsú alkalmával. Diplomáciai tehetségével nemcsak tudatosan gondot fordított a papi utánpótlásra, számon tartotta, irányította és térítésmentesen biztosította is azt, figyelembe véve, hogy az itteni magyar hívek megfelelő képzésben részesült papi vezetőket kapjanak.
Adj, Urunk, tőlünk elköltözött Szilárd főpásztor szolgádnak boldog nyugalmat, és készíts neki örök emléket! Boldog nyugalmat és örök emléket!
Pallai Béla
Keresztes Szilárd nyugalmazott hajdúdorogi megyés püspök életének 94. évében megtért Teremtőjéhez. Keresztes Szilárd 1932. július 19-én született Nyíracsádon, nyolcgyermekes család első gyermekeként. Édesapja zeneileg magasan képzett volt, a zenei vénát örökölte ő is. Minden gyerek zongorázott a családban, de ő különösen is kitűnt tehetségével. A meleg családi fészek, a ház körüli munka, a zene szeretete és a templom formálta az évek során személyiségét.
A sátoraljaújhelyi piarista gimnáziumot (Kegyes-Tanítórendi Római Katholikus Reálgimnázium) színjelesre végezte. A gazdag hitélmények hatására jelentkezett az 1950-ben, Dudás Miklós püspök bátorságának köszönhetően induló Görögkatolikus Hittudományi Főiskola első évfolyamára. Dudás Miklós püspök 1955. augusztus 7-én szentelte pappá Nyíregyházán. Tanulmányait a budapesti Hittudományi Akadémián folytatta, ahol 1957-ben teológiai doktorátust szerzett. A következő három évben Kispesten volt szervezőlelkész. Zeneileg folyamatosan képezte magát, tagja volt a Budapesti Vegyeskarnak, és ekkor tanult meg önszorgalomból orgonálni is. Dudás Miklós püspök 1960-ban Nyíregyházára helyezte segédlelkésznek és kántornak. Ha nem ő vezette a szertartást, kántorként szolgált.
1961-ben a hittudományi főiskola tanára lett: dogmatikát, filozófiát, szónoklattant és liturgikus éneket tanított. 1964 és 1969 között ösztöndíjasként tanult Rómában, a Pápai Keleti Intézetben. A Keleti Tudományok Fakultásán licenciát szerzett. Egyik legnagyobb érdeme, hogy a II. Vatikáni Zsinat utolsó ülésszakán, november 19-én a Szent Péter-bazilikában 2500 zsinati atya jelenlétében a Dudás Miklós püspök által bemutatott teljesen magyar nyelvű szent liturgiát ő szervezte.
Hazatérése után, 1970-től nyíregyházi parókus, székesegyházi kanonok, 1973-tól a szeminárium rektorhelyettese. Dudás püspök 1972-es halálát követően az egyházmegyét és az exarchátust káptalani helynökként Timkó Imre irányította. VI. Pál pápa 1975. január 10-én Keresztes Szilárdot és Timkó Imrét egyaránt püspökké nevezte ki. Egy hónap múlva, 1975. február 8-án délelőtt Timkó Imrét szentelték megyés püspökké, délután pedig már ő szentelte segédpüspökké Keresztes Szilárdot. Timkó püspök rövidesen Budapestre helyezte, és budapesti helynöknek és a Miskolci Apostoli Exarchátus helynökének nevezte ki. 1984-től 88-ig a Keleti Kódexrevíziós Pápai Bizottság konzultora, 1987–88 között a római Pápai Magyar Intézet rektora volt. Timkó Imre püspök 1988. március 30-án, nagyszerdán elhunyt. Június 30-án II. János Pál pápa Keresztes Szilárdot nevezte ki megyés püspökké és az exarchátus kormányzójává.
Megyés püspöki működésének elejére esett a rendszerváltás, mely új utakat nyitott meg az egyház számára. Megyés püspöki kinevezésétől kezdve szinte azonnal kapcsolatot épített ki a környező országok görögkatolikus püspökeivel, bátorította a még illegalitásban élő kárpátaljai és az újjáéledő román görögkatolikus egyházat.
Ha az 1965-ös vatikáni liturgia az egyik, akkor az 1991-es pápalátogatás megszervezése a másik legnagyobb érdeme. A Magyar Katolikus Püspöki Kar őt jelölte ki az esemény magyarországi szervezőjének 1990-ben. Az ő érdeme, hogy a pápai programba Máriapócs is bekerült. A pápalátogatás olyan jól sikerült, hogy Szilárd püspök elérte: az európai kegyhelyek vezetőinek első kongresszusát Róma helyett Máriapócson tartották. Az 1996-os találkozónak akkora sikere volt, hogy a résztvevők még évtizedekkel később is emlegették. Talán e találkozó sikerének volt köszönhető, hogy a következő évben Achille Silvestrini bíboros, a Keleti Egyházak Kongregációjának prefektusa Szilárd püspököt kérte fel, hogy szervezze meg az európai keleti katolikus püspökök első összejövetelét
A kommunizmusban elkobzott egyházi javak visszaszerzése hosszadalmas procedúra volt, és Szilárd püspök ennek is élére állt. Szilárd püspök 149 papot és egy püspököt szentelt. Első és utolsó szentelése között napra pontosan 30 év telt el.
Megyés püspökségének 19 éve alatt 27 szervezőlelkészséget és egyházközséget alapított. Közel negyven templom ikonosztázionja, festése, ablakai készültek el püspöksége alatt, és ugyanennyi kápolna, parókia, közösségi ház épült. Püspöksége alatt új lendületet vett a fiatalok lelki gondozása. Intézményi keretet kapott a cigánypasztoráció, melynek eredményeit a Szentszék és a magyarországi cigányság szervezetei is elismerték. A jelentős görögkatolikus népességgel rendelkező településeken óvodák és általános iskolák, valamint szociális intézmények létesültek. Újjáéledt és a korszerű technológiák mentén folyamatosan megújult a görögkatolikus sajtó. A lelkipásztori igényeknek megfelelően a szórványban új egyházközségek egész sora szerveződött, új területeken indult lelkigondozás.
75 évesen, 2008-ban vonult nyugdíjba, ám azután is hosszú éveken át aktívan szolgált a Rózsák terén. Romló egészségi állapota miatt 2025-ben a nyíregyházi Seregély István Papi Szociális Otthonba költözött.A legrégebben püspökké szentelt élő magyar főpásztor volt.
Szilárd püspök határozott, karakteres, gyors reagálású, szigorú vezető volt. Püspöksége egybeesett a rendszerváltással és az azt követő kibontakozással. Építő püspökként fog bevonulni a történelembe, hiszen a mostanra kiteljesedő görögkatolikus egyház virágzásának alapjait ő rakta le. Keresztes Szilárd püspök temetése 2025. augusztus 22-én, pénteken lesz Máriapócson.
Életének további mozzanatairól itt olvashatnak: Hajdúdorogi Főegyházmegye
