Nyugalmazott kántorok találkoztak a Szentegyháza határában fekvő Majzosban. A tizenkettedik alkalommal megszervezett hálaadó szentmisével egybekötött összejövetelt minden évben Geréd Vilmos kántor-karnagy hívja életre. Az idei szentmise főcelebránsa Kovács Gergely érsek volt.
A résztvevők számára ez az alkalom különösen értékes, hiszen évről évre kevesebben vannak, akik személyesen is el tudnak jönni. Kovács Gergely érsek bevezető gondolatként örömét fejezte ki, hogy idén először ő is részt vehet. A találkozót zarándoklathoz hasonlította, mely így a remény szent évében jubileumi eseményként lehet jelen a nyugdíjas kántorok életében.
Szentbeszédében az idő múlását és a szolgálatot hozta párhuzamba, hálát adva azokért a kántorokért, akik szolgálatukat, munkájukat elvégezve át tudják adni helyüket, feladatukat a fiatalabbaknak. Hangsúlyozta, hogyha teljes odaadással, egész lényünkkel végezzük a szolgálatot, sose érezzük azt, hogy feszülten dolgozunk, hanem mindig készen állunk.
Prédikációja végén így fogalmazott: „Életünk végéig az Úr szőlőjében vagyunk, és ott munkálkodunk. Ha életünkön látszik, hogy neki szolgálunk, az bizonyítja, hogy jó tanítványai vagyunk. Maradjatok mindannyian hűséges tanítványok, akik nyugodt lelkiismerettel várják az Úr eljövetelét.”
A kántorok mellett Balázs Imre nyugdíjas plébános is jelen volt a találkozón. A kántoroknak ez az alkalom nemcsak az együtt éneklés örömét jelenti, hanem hálaadást a hosszú éveken át végzett kántori szolgálatért, valamint tiszteletteljes megemlékezés elhunyt pályatársaikról.
Az ebédet követően a résztvevők közösen dalra fakadtak, miközben felidézték pályafutásuk emlékezetes pillanatait.
