Augusztus 2-án, szombaton tartották a kassai görögkatolikus egyházmegye magyar esperesi kerületének „elsőszombati” zarándoklatát Klokocsón (szlovákul: Klokočov), az egyházmegye zarándokhelyén. E zarándoklatok történetében először került sor magyar nyelvű szent liturgiára, melyet Orosz Atanáz miskolci megyés püspök vezetett.
A Klokocsói Istenszülő, a Zemplén pártfogója tiszteletére a magyar anyanyelvű hívek a határ menti településekről, Mikóházáról és Alsóregmecről érkeztek.
Orosz Atanáz püspökkel együtt szolgált Cyril Vasiľ érsek, kassai megyés püspök; Milan Chautur kassai nyugalmazott megyés püspök, valamint a magyar esperesi kerület papsága.
Orosz Atanáz szentbeszédében kiemelte Szent István főszerpap, első vértanú példáját, akinek ereklyéi átviteléről ezen a napon megemlékeztek. Ő a nehézségek és az üldöztetés közepette is bölcsen, szelíden és szeretettel hirdette Isten igazságait, akárcsak boldog Gojdics Péter Pál püspök vagy a boldoggá avatás előtt álló Orosz Péter kárpátaljai magyar nemzetiségű pap, aki szintén a kommunista diktatúra áldozata lett.
Szentbeszéde végén a miskolci egyházmegye főpásztora rámutatott a Legszentebb Istenszülőre, akinek klokocsói ikonját jöttek megtisztelni az egyházmegye magyar hívei.
Az ő mennybevétele előtti böjti időszakba léptünk be, amikor önmagunkba nézve felkészülünk arra, hogy vele együtt mi is az igazság védelmére kelve kiálljunk az élet védelme mellett annak minden pillanatában – hangsúlyozta Orosz Atanáz püspök. – Amikor ugyanis az ideológiák „megölik” Istent, már nincs az ember számára semmilyen törvény vagy mérce, ő maga válik önmaga „istenévé”, és rendelkezni kezd élet és halál felett.
A szent liturgia végén ájtatosság következett a Legszentebb Istenszülőhöz, majd Bohács Béla, a kassai egyházmegye magyar helynöke felolvasta Soltész Miklós magyarországi államtitkár köszöntőlevelét.
Végezetül Cyril Vasiľ érsek elbúcsúztatta Rastislav Višňovskýt, az eddigi klokocsói segédlelkészt, és köszöntötte az új káplánt, Marek Bogdaňt.
Klokocsó, a Könnyező Szűzanya búcsújáróhelye
A görögkatolikusok legismertebb búcsújáróhelye a Zemplénben.
A 17. században apró szegény falu volt 150 lakossal. Az egyházközséghez tartozott két falu: Kaluža és Kusín. Klokocsó a Stárai, Semerija, Dravecky és Nick földesurak tulajdonában volt. A templomban a Mária-tisztelet az Istenanyja-ikonhoz kapcsolódik.
A történet magyarul olvasható a kegyképen, amely másolata az eredetinek. Eszerint 1670-ben a kurucok elfoglalták Nagymihályt. Az emberek félelmükben a fatemplomba menekültek, ahol az Istenanyja-kegykép volt. Amikor a hadsereg közeledett, a kegykép arca elsötétült, majd könnyezett. A katonák felgyújtották a templomot, de az ikon sértetlen maradt.
A kegyképet Eperjesre, a városi kincstárba vitték. Itt kezdődött el kalandos útja. Báthory Zsófia, Rákóczi György felesége a saját várába, Munkácsra vitette az ikont; onnan került Bécsbe 1688-ban. 1692-ben Törökországba került, majd 1705-ben újra a munkácsi várba. A vár elfoglalása után 1711-ben a kegykép újra Bécsbe került, ahol a császári kápolnában helyezték el. Eperjes városának vezetői csaknem egy évszázadon át követelték az ikon visszaadását. Mária Terézia császárné másolatot készíttetett a képről, amelyet 1769-ben Eperjesre hoztak. A másolatot egy bécsi festő készítette, majd 1802-ben Boda Jenő restaurálta.
A jelenlegi ikon a második másolat. A klokocsói hívek kérésére a híres festő, Roskovics Ignác készítette. 1948-ban ezt a másolatot koronázta meg Vasiľ Hopko segédpüspük. Ma sem tudni, hogy az eredeti kegykép 1670-ből hol található.
A klokocsói Szűzanya képe ugyanakkor megtalálható a bécsi Szent István-dóm alatti kápolnában. Manapság évente búcsújárók ezrei teszik tiszteletüket a kegykép előtt. A tízéves lelki megújulás keretében 1991 és 1997 között bemutatták az ikont az eperjesi és a kassai egyházkörzetekben is
Forrás és fotó: bucsujaras.hu
Fotók és szöveg forrása: Magyar Kurír
