Egres falu Temes és Arad megye határán, a Temesvárról Perjámos felé vezető út mentén található, régészeti szempontból jelentős a település, 2016 óta folytatnak rendszeres feltárásokat ott. Az idei munkálatokról a temesvári egyházmegye sajtóirodája Major Balázs régészt, illetve Bogdan-Marius Petrea nagyszentpéteri polgármestert kérdezte.
Egres régészeti jelentőségét egy középkori ciszterci kolostor romjai adják, amelyet III. Béla király alapított 1179-ben. A kolostor a 13. században II. András király és felesége, Jolánta támogatását élvezte, és itt is temették el őket. A tatárjárás után újjáépítették, de 1551-ben az oszmán hadak lerombolták.
2016 óta a temesvári Banatul Nemzeti Múzeum és a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem szakemberei régészeti feltárást végeznek a helyszínen. Az idei ásatások július végén zárultak, az eredményeket dr. Kopeczny Zsuzsanna, Jámbor Keve Botond, dr. Daniela Tănase és dr. Major Balázs ismertették.
A továbbiakban a temesvári egyházmegye sajtóirodájának Major Balázs régésszel készült beszélgetését közöljük.
Mi a történelmi jelentősége az egresi lelőhelyen talált régészeti felfedezéseknek, illetve mi az egyháztörténeti jelentősége?
Mindenekelőtt azt mondanám, hogy az a kolostor, amit 1179-ben III. Béla alapított Egresen, akkoriban legmodernebb európai szerzetesrendnek volt az egyik kiemelt központja, gyakorlatilag a Kárpát-medence talán legfontosabb ciszterci kolostora. Annyira gazdag és nagy, hogy a kerci kolostort is innen alapították. A korabeli ciszterci regulában előírás, hogy filiát csak olyan kolostor alapíthat, ahol legalább 60 szerzetes van, ami azt jelenti, hogy itt nagy létszámú közösségnek otthont adó, hatalmas kolostor volt, innen irányították a kun missziókat, tehát a Kárpát-medencén túl is érezhető volt a hatása. És ami nagyon fontos és összeurópai jelentőségű, hogy a ciszterci rendnek négy fontos kolostora volt, az egyik ebből Pontigny. Ugyanakkor nem csupán anyakolostor volt Pontigny, hanem szerzeteseket is küldtek ide, itt francia szerzetesekkel indult az élet. Egyébként nem véletlen, hogy II. András király második felesége, Courtenay Jolánta ezt választotta temetkezési helyül, mivel az ő családtagjai Pontigny-be temetkeztek. Maga a kolostor azért is rendkívül izgalmas, mert teljesen rendhagyó az alaprajza. Az építkezéseknek két nagy periódusa van, és a végeredmény egy rendhagyó, nem tipikus ciszterci alaprajz. A feltárások során szintén nem egy ciszterci jellegzetességgel szembesültünk, amikor azt láttuk, hogy egy korábbi falu helyére épült, sőt egy korábbi falu templomát vágja ketté a monostor temploma. A ciszterci szerzetesek általában a világtól távol, feltöretlen földeken, erdőkben telepedtek le, és úgy hoztak létre belőle mintagazdaságot. Itt, a Maros partján más volt a helyzet, ami, azt kell, hogy mondjam, hogy a középkori magyar királyság Eldorádója volt. Itt vezetett a fő sóútvonal, az hatalmas jövedelmeket generált. Tehát emellett épült fel, egy korábbi település helyén. Végezetül nagyon fontos kiemelni, hogy királyi temetkezési hely volt, tehát nemcsak a második feleséget, Jolántát temették ide, hanem a férjet, II. András királyt is, aki az egyik legdicsőbb Árpád-házi uralkodó. A feltárások során úgy tűnik, hogy sikerült megtalálni az eredeti sírok helyét, amit valószínűleg a mongol pusztítás döntött romba. Ennek a mongol pusztításnak a nyomait is sikerült megtalálni egy tömegsír formájában.
Milyen új felfedezések történtek az utóbbi hetek feltárásai során?
Ez egy nagyon hosszadalmas munka, hatalmas a kolostor. A feltárást a templom esetében az nehezíti, hogy a középkor folyamán folyamatosan temetkeztek ide, tehát nem ritkán négy-öt rétegben fekszenek egymáson a sírok. Ezt nagyon nehéz kibontani itt a nyári kiszáradt földből. Plusz az egészet le kell dokumentálni, rajzdokumentáció, 3D-fotózás, geodézia stb., úgyhogy ezért is haladtunk relatíve lassan. Minden évben visszatérünk, illetve visszatérnek a romániai kollegák, van, amikor nélkülünk.
Idén, úgy tűnik, hogy sikerült megtalálni a templomnak a teljes nyugati falát, a délnyugati részen megvan a templom sarka is, valamint az első pillérsor. Ez azért fontos, mert ez a földradaros felméréseken nem látszott, tehát nem tudtuk, hogy mi van a templom belsejében, ahogy belépünk ott a kapun. Volt több opció, de úgy tűnik, hogy ugyanaz az oszlopsor halad végig a templomon, amilyet már tártunk is fel az épület keleti felében. Ezen kívül úgy tűnik, hogy sikerül majd megtalálnunk a nartex, az előcsarnok lenyomatát, ami a templom előtti teret fedte, illetve, ha itt tényleg az eredeti ciszterci alaprajz állt fönt, akkor a konverzus testvéreknek a dormitóriuma, a gyülekezőhelye kell hogy legyen mellette. Pont egy olyan kereszteződésben vagyunk, ahol ennek a négy falnak kell találkoznia. Szerintem holnapra már mind a négy fal meglesz, ma még csak kettő és fél látszik. Illetve a romániai fél most ássa tovább a kolostornak a templomhoz csatlakozó szakaszát, úgyhogy idénre kirajzolódik a teljes belső udvar felé néző homlokzat. Sajnos egyébként a templomban és körülötte kevés a lelet, tehát nincs nagy tömegben kerámia vagy érmék. A sírokban voltak, de idén ugye a sírokat nem tártunk fel, csak egyet, kettőt.
Ami viszont érdekes: annak ellenére, hogy a templomot sajnos a török pusztítás után is folyamatosan bányászták, és a helyi építőanyagban szegény vidéken évszázadokon keresztül hordták a téglát és a kőanyagot innen, a gondos feltárás során mégis sikerült több olyan kőfaragványt összegyűjteni, amik egy nagyon szép, vörös-fehér márványból inkrusztált kapu töredékei, és még nem adtuk föl a reményt, hogy találunk akkora darabokat is, hogy konkrétan rekonstruálni is tudjuk. Tehát haladunk, csak nagyon apró mozaikokból kell összerakni a nagy képet. Úgy tűnik, hogy ezt a 3D-s rekonstrukciót tovább tudjuk pontosítani és bővíteni. És most már talán a templom belső terére is elkezdhetünk számítógépes rekonstrukciókat megrajzolni.
Melyek voltak azok a tárgyak vagy felfedezések, amelyek különösen lenyűgözték Önt, vagy amire nem számított?
Ami a legfontosabb talán és legérdekesebb, legértékesebb is, a gyönyörű, valószínűleg angyalfej faragványok, amiket az úgynevezett vörös márványból készítették. Ez egyébként a teljesen márvány hatású tardosi vörös mészkő, ami megállt félúton a márvánnyá válás folyamatában. Ezt Esztergom környékéről szállították ide, és nagy mennyiségben található az egész lelőhelyen. Úgy tűnik, hogy már az első pillérek alapozásában is használtak ilyen követ. Ahogy ugyanis folytak az építkezések és a kőfaragó munkák, a faragások törmeléke ment bele az alapozó habarcsba, a pillérek alapozásakor. Tehát ebből az úgynevezett tardosi vörös márványból vannak ezek a fejecskék, amik annyira finoman kidolgozottak és olyan kvalitásúak, hogy művészettörténészethez nálam jobban értő kollegák szerint nagyon valószínű, hogy a királyi sírokat díszíthették, vagyis onnan törtek le ezek a faragványok. Emellett a tumbák alapozása is előkerült, tehát tudjuk, hogy hol voltak eredetileg a királysírok. Nagyon látványos volt továbbá amikor a templom apszisait föltártuk, ami olyan épségben megmaradt, hogy gyakorlatilag az oltár alapozása is látszott. Néhol még a tardosi vörös márványtábláknak a nyomai, sőt, a táblák töredékei is látszottak a lépcsőkön, tehát a lépcsőket is ilyenekkel borították. Sajnos ezeket vissza kell temetnünk egy-egy szezon végén, hogy az itt élők használhassák az utat, illetve, hogy télen ne töltődjön föl esővízzel, aztán ne alakuljon ki ott dzsungel tavaszra.
Vannak olyan felfedezések, amelyek az egresi monostort nemzetközi jelentőségű hellyé teszik?
Egy ilyen kiemelt uralkodó királyi temetkezési helye mindenképpen olyan. Ne felejtsük el, hogy II. András maga is erősen nemzetközi származású volt, lévén maga is félig francia. Része volt a nemzetközi vérkeringésnek, mivel ő volt a magyar királyság egyetlen keresztes hadvezére, aki saját sereggel jelenik meg a Szentföldön ezerkétszáztizenhét-tizennyolc folyamán. Európából önálló országként, saját királya vezetésével, önálló hadsereget az angolok, a franciák és a németek küldtek, plusz a Magyar Királyság. Továbbá, amikor II. András a Szentföldre megy, akkor tulajdonképpen hazamegy, mert az édesanyja, Châtillon Ágnes antiókhiai hercegnő volt. Nagyapja a legendás Chatillon Rajnáld a korszak leghíresebb keresztes lovagja volt, Tehát amikor az ő egyetlen utóda megjelent a Szentföldön, akkor mindenki várta. Hazafele jövet pedig ő volt az egyedüli keresztes uralkodó a kétszáz év alatt, aki nem tengeren hozta haza a hadseregét, hanem a szárazföldön. Szíriából jött vissza Magyarországra, az utat pedig arra használta, hogy távolra tekintő nemzetközi diplomáciai szövetségi hálózatot építsen. Egyik fiát a kilíkiai örmény király egyetlen lányához adta hozzá, a későbbi IV. Bélának a bizánci ortodox ellencsászár udvarából hozott feleséget, egyik lányát pedig a bolgár cárhoz adta hozzá feleségül. A témával foglalkozó kutatók többségének véleménye szerint András a szentföldi útja során a Latin Császári címet is meg szerette volna szerezni, amire jó esélye volt, többek közt második felesége Courtenay Jolánta a latin császári családból származott, András nővére, Margit pedig a latin császárság legnagyobb hűbérének a thesszalonikéi hercegségnek volt az úrnője. Nemzetközi jelentőségű még, hogy II. András Európa egyik védőszentjének, Szent Erzsébetnek volt az apja.
Milyen szakemberek érkeztek most Magyarországról?
A román fél a temesvári Banatul Nemzeti Múzeum, a magyar fél pedig a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Régészettudományi Intézete, több tucat szakemberünk és hallgatónk fordult már meg itt. A hallgatók közül van aki a mester, és van aki a doktori disszertációját írja az itt feltárt anyagból. Nagyon hangulatosak szoktak lenni az itt töltött hetek, ennyi hallgató között, és jönnek más kollégák is, például Buzás Gergely, a Magyar Nemzeti Múzeum visegrádi múzeumának igazgatója, régi jó barátunk, aki tanárom is volt. Ő készítette ezt a makettet is meg a 3D-s rekonstrukciókat. Jönnek továbbá más egyetemekről is barátok, ismerősök megtekinteni a lelőhelyet. Éppen most kezdődött az úgynevezett Szászbogácsi Tábor, ahol a Műegyetem, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem régész és művészettörténész képzése, a Képzőművészeti Egyetem és az ELTE művészettörténeti szaka küld tanárokat és diákokat, ők szombaton jártak itt és tekintették meg a helyszínt. Ami még érdekesség és nemzetközivé teszi a projektet, hogy vannak külföldi hallgatóink is. Volt, hogy spanyol hallgatókat hoztunk ide, akik cserediák programmal érkeztek hozzánk az intézetbe. Az utóbbi években a feltárás állandó tagjai az intézetünk szíriai hallgatói. Érdekes, hogy a magyar keresztes király temetkezési helyét szíriai hallgatók ássák, muszlimok és keresztények együtt.
Milyen jövőbeni terveik vannak az egresi ásatásokkal kapcsolatban?
Mindenképpen szeretnénk folytatni, mert maga a lelőhely is fantasztikus. Nagyon jó munkakapcsolat alakult ki a magyar és román kollégák között, megbeszélünk mindent, nagyon jól együtt tudunk gondolkodni, közösen publikálunk. Továbbá ez a jövő generáció képzése szempontjából is fontos helyszín, szoktak ide romániai diákok is jönni. Aki itt áshat, speciális tapasztalatra tesz szert. Fontos lenne, hogy meghatározzuk az elkövetkező években a kolostor pontos kiterjedését is, mert a templomét most már nagyjából ismerjük. A kolostor jóval nagyobb volt, mint amire először számítottunk. Betekinteni a belső legfontosabb helyiségekbe egy-egy szelvénnyel, megnézni, hogy mi van ott, tényleg ott volt-e a refektórium, a dormitórium, a könyvtár, vannak-e látható maradványai ezeknek az objektumoknak? Nem lenne elvetélt gondolat bemutatni ezt az egészet itt a helyszínen, Csanád szomszédságában, vagyis itt lenne egy másik olyan fontos korai egyházi hely, amit érdemes lenne láthatóbbá tenni.
Amivel tudom, támogatom a régészek munkáját
A továbbiakban a Bogdan-Marius Petrea nagyszentpéteri polgármesterrel készült interjút közöljük.
Polgármester úr, meg tudná mondani, hogyan tükröződnek ezek a felfedezések vagy az ősi kolostorról szóló információk a helyi közösségben? Esetleg vannak jövőbeli tervei a projekt kapcsán?
Mióta átvettem a mandátumomat, találkoztam azokkal a régészekkel, akik már évek óta kutatnak itt. Tavaly nyáron meglepett az a részletes beszámoló, amit a lelőhelyről, a munkálatokról és az itt történt felfedezésekről hallottam. Elmondhatom, hogy hatalmas lehetőséget látok községünk számára a turizmus fejlesztésében. Ez egy igen jelentős lelőhely a régióban, és turisztikai célokra is kiváló. Beszéltem is a megyei tanáccsal arról, hogyan lehetne a jövőben hasznosítani, és hogyan lehetne itt egy múzeumi központot létrehozni, amely vonzaná a turistákat Romániából és Magyarországról egyaránt, tekintve, hogy ez egy magyar király nyughelye, ráadásul közel van a román–magyar határhoz. Úgy gondolom, mindezekben nagy turisztikai potenciál rejlik.
Sajnos azt kell mondanom, hogy a községben nem nagyon ismert ez a lelőhely. Talán eddig nem ismertették eléggé, vagy nem megfelelően magyarázták el az embereknek. Már múlt héten is megosztottunk néhány információt a lelőhelyről és annak jelentőségéről. Tervezzük a temesvári Mária Terézia-bástyában lévő múzeum megtekintését is, ahol sok itt talált lelet van kiállítva, hogy népszerűsítsük és tudatosítsuk az emberekben: valami igazán értékeset találtak itt, Egresen.
Temes megye egyéb településein is folynak ásatások. Velük közösen létre lehet hozni olyan érdekes helyszínekből álló hálózatot, amely vonzó a turisták számára?
A közelmúltban szó esett az úgynevezett Velo-projektről is, ami egy kerékpáros turisztikai kezdeményezés, négy megyét érint, és ha jól tudom, körülbelül 3000 km kerékpárutat foglal magában. A határátkelő Arad és Temes megyék között pontosan Egresnél található, Nagylaktól Egresig. Ez újabb ok arra, hogy turisztikai útvonalat alakítsunk ki, ami látogatható, és ami arra ösztönözheti az embereket, hogy ide látogassanak, hiszen van mit megnézniük. Örülök, hogy ez egy olyan lelőhely, ahol folyamatosan dolgoznak, évről évre, és még dolgozni is fognak, mert a projekt befejezése még hátravan. Tudjuk, hogy a források korlátozottak, és nem minden régészeti lelőhely kap ilyen lehetőséget.
A község, az önkormányzat részéről nyújtott támogatást örömmel nyugtázzuk.
Ez fel sem merült kérdésként – ahogy már mondtam, amivel csak tudom, támogatom a régészek munkáját, hiszen ez a projekt végső soron a községünket képviseli, és nekünk is jobban bele kell kapcsolódnunk.
A temesvári püspökség sajtóirodájának anyagai alapján
