A csíkszentmártoni Mária-szobor nemcsak a település vallási és művészettörténeti kincse, hanem azért is értékes, mert azon kevés erdélyi középkori oltárszobrok egyike, amelyek napjainkig fennmaradtak. A Hargita Népe munkatársa, Péter Ágnes írásában olvashatnak minderről, a szerző megkérdezte a helyi plébánost, Czikó Lászlót, valamint Hegedűs Enikő művészettörténészt és Pál Zoltán történelemtanár-helytörténészt.
Czikó László helyi plébános szerint kiemelkedő vallási és művészettörténeti kincse a településnek az idén ötszáz éves csíkszentmártoni Mária-szobor: a talapzattal együtt 190 centiméter magas, faragott és festett, hársfából készült alkotás talapzatán az ANNO DOMINI 1525 felirat olvasható. Az, hogy a szobor készítésének évszáma ennyire biztosan ismert, rendkívül ritka a középkori szobrok esetében, hangsúlyozta Hegedűs Enikő művészettörténész, amikor előadást tartott a szoborról a csíkszentmártoni római katolikus templomban, érdekes részleteket osztva meg a szoborral kapcsolatban.
A Napba öltözött asszony
A csíkszentmártoni szobor – amelyet Mihály Ferenc farestaurátor 2006-ban restaurált – Szűz Mária álló alakját mutatja, jobb karján a gyermek Jézust, bal kezében pedig egy aranyalmát, glóbuszt tartva, amire Jézus ráteszi a kezét, és Mária kibontott haja a vállára omlik. Mária bíborszínű ruhát visel, és aranypalást borítja be, amelynek bélése kék színű, és csillagokhoz hasonló fehér pontocskák vannak ráfestve. A palást alól kilátszik bal lábfeje, amelyen piros lábbelit visel. A művészettörténész szerint a színezés és aranyozás eredeti, a korabeli festésnek megfelelő technikával készült, az eredeti színeket hordozza, és a bal oldalon látható egy kis tanú-ablak, amely jelzi, hogy egy mély kékesszürke átfestést eltávolítva tűnt elő az eredeti festékréteg és aranyozás. Ez a Napba öltözött asszony sajátos ábrázolása, közölte a művészettörténész: a Jelenések könyvében feltűnő, a sárkányt lábbal tipró asszony szimbóluma kiemelt jelentőséggel bírt a török veszély idején Közép-Európában. Különösen a 15. század második felében és a 16. század első felében terjedt el, éppen a Csíkban is fennmaradt Mária-szobrok keletkezésének idején.
A csíkszentmártoni szobor és a csíksomlyói kegyszobor – utóbbinak készítését a szakértők az 1510–1515 közötti évekre teszik – között szemmel látható a hasonlóság – a művészettörténész megjegyezte, hogy a csíksomlyói Szűzanya fején lévő, fából faragott tiara és a kis Jézus zárt koronája valószínűleg a csíkszentmártoni koronákkal egy időben készült, hiszen hasonló kialakításúak. A csíkszentmártoni korona hátoldalán az 1675-ös évszám látható.
Tatárjárás és a Mária-gödör
Egy másik, a két szobor közötti párhuzamra hívja fel a figyelmet Pál Zoltán történelemtanár, aki helytörténeti kutatásokat végzett Csíkszentmártonban, és az 1840-ben Csíkszentgyörgy községben született Baka János kántortanító hagyatékában talált egy 1878-ban készített csíkcsekefalvi térképet (Csíkcsekefalva Csíkszentmárton községhez tartozó falu – szerk. megj.), amelyen a kántortanító feltüntetett egy Mária-gödör nevű helyet a falu szélén.– A térképen a korabeli falu látható, jól kivehető az utcák és házak akkori elrendezése. A falu felső részén, a kertek mögött ábrázolt kék folt mellett látható a Mária-gödör felirat. ,,Amikor megláttam, rájöttem, hogy megtaláltam azt a helyet, amiről annak idején keveset, de olvastam” – részletezte Pál Zoltán. Korábbi kutatásai alkalmával, Baka János feljegyzéseit olvasva ugyanis arról talált információt, hogy az 1661-es tatárjárás idején a szobrot a helyiek a falu határában rejtették el a tatárok elől: kettős faládába helyezték, és egy gödröt ástak, amelyben elrejtették. Mint a történelemtanár mondta, a Csíki-medencében az 1661-es tatárjárás volt a legszörnyűbb: olyan pusztítás érte a településeket, amilyenre sem azelőtt, sem azután nem volt példa. Mégis, Csíksomlyón is és Csíkszentmártonban is épen maradt a Mária-szobor.
,,Baka János csíksomlyói tanulmányai idején találkozott az ottani kegyszobor történetével, majd Szentmártonra kerülve feldolgozta és megörökítette a tatárjárás helyi történetét és következményeit. Igaz, nagyon röviden” – közölte Pál Zoltán.
A csíkszentmártoniak valószínűleg hírt kaptak a felcsíki településekről, amikor betörtek a tatárok, és amíg azok ideértek, a helyieknek volt idejük elrejteni a szobrot a falu határában, magyarázta Pál Zoltán. A szobrot nem vitték messzire, hiszen nem volt sok idejük, de el tudták rejteni ezt a kincset úgy, hogy a tatárok ne találják meg. Az alkotást így sikerült megmenteni, viszont a történet eltűnt a köztudatból, közölte az igazgató.
A szobor elrejtésének történetét most egy ismeretterjesztő táblán örökítették meg: a Székely Legendárium csapatának köszönhetően Márton Zoltán grafikus készített egy illusztrációt, amelyet az iskola falán helyeztek el, hogy a gyermekek nap mint nap láthassák a képet és emlékezzenek a történetre.– Szerettem volna, ha tudunk kezdeni valamit ezzel a történettel. A felnőttek számára is érdekes, de inkább a gyermekeknek akartam készíttetni valamit. Lehet, hogy egy szövegre nem figyelnek annyira, de a táblán épp elég tudnivaló van, és hátha az illusztráció felkelti a figyelmüket. Igaz, 1661-ben még nem volt korona sem Mária, sem Jézus fején, de a jobb felismerhetőség érdekében így készült el a rajz– tette hozzá Pál Zoltán.
Középkori örökség
Nemcsak fél évezredes múltja miatt, hanem azért is rendkívül értékes a Mária-szobor, mert Erdélyben nagyon kis számban maradtak fenn középkori oltárok, oltárszobrok, közölte Hegedűs Enikő. 1526 után a Magyar Királyság területén a reformáció elterjedésével és a hívek áttérésével a középkori templomok jó része más felekezetek tulajdonába került. Erdélyben a Szászföld mellett a katolikus vallást őrző Csíkban maradtak fenn késő középkori oltárok, oltárszobrok és töredékek: Csíkszereda környékén ebből az időszakból például még ismertek a zsögödi és a csíkszentkirályi Mária-szobrok.
A kegytárgy köré szervezett jubileumi év
Czikó László plébános elmondta: a jubileumi évben több kulturális és egyházi eseményt, előadást szerveznek, amelyek a Mária-szoborhoz kapcsolódnak. A csíkszentmártoni Mátyás József Alkotótábornak is a szobor lesz a fő témája, emellett biciklitúrát is fognak szervezni a Mária-kegyhelyekre, illetve mese-, vers- és esszépályázatot is hirdetnek az iskolásoknak.
„Jubilál(j)unk Máriával! jelmondattal indítottuk Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén az emlékévet. Az ismeretterjesztő előadások célja a helyi értékek bemutatása és az, hogy ebben az évben közelebb kerüljünk Máriához, újuljunk meg” – mondta a plébános.
Péter Ágnes
Forrás: Hargita Népe
Fotó: László F. Csaba
