Isten kegyelméből az idén is sikerült megszervezni a kézdiszentléleki evangelizációs napokat július 9–13. között, szerdától vasárnapig. Mindig izgalmas, fejtörős a szervezés és moderálás, hiszen próbáljuk nem szem elől téveszteni a lényeget: Istenhez vezetni a gyerekeket. Továbbá igyekszünk a sablonosságból is kilépni, ami érdekessé is teszi ezeket a napokat anélkül, hogy értékükből veszítenének.
Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is a helyi egyházközség és a Lau-Do Egyesület karöltve szervezte és moderálta a tábort a Kézdiszentléleki Nők Egyesülete közreműködésével. Továbbá helyi asszonyok, férfiak, nagymamák, szülők és fiatalok vették ki részüket az előkészületektől az evangelizáláson át egészen a tábor végéig.
Az első napot a már megszokott módon regisztrációval kezdtük. Az eddigi évektől eltérően idén nem négy, hanem hat csoportot indítottunk, hogy valamelyest tudjuk bővíteni a részt vevő gyerekek létszámát. Így duzzadt fel a létszám százötvenhárom gyerekre. Idén a jubileumi évhez kapcsolódva „a remény zarándokai” mottót választottuk, és a kiscsoportok zarándokhelyekről kapták a nevüket (Jeruzsálem, Róma, Csíksomlyó, Lourdes, Fatima és Međugorje). A bejelentkezés közben és után a tábor himnuszának tanulásával indítottunk, majd a megnyitó szentmisével „hivatalosan” is elkezdődött a tábor. A szentmise után rövid bemutató következett a fent említett zarándokhelyekről, hogy minden csoport ismerkedjen ne csak a saját városával, hanem általános tudást is kapjon mindenikről.
Ezt követően a gyerekek a csoportvezetőket követve elfoglalták „városaikat”, melyek a templomkertben voltak kijelölve. A már megszokott módon zászlót készítettek, felépítették a várost, megírták annak tízparancsolatát, valamint városnévsort is készítettek napi teendőkkel. Ez a sok munka ki is töltötte az első napot. A többi napokat is szentmisével indítottuk, melyet Pál Ferenc helyi plébános celebrált, majd ebédig kiscsoportos tevékenységek voltak, ahol behatóbban is megismerhették saját zarándokhelyüket a táborozók. Ebéd előtt a már megszokott szappanos játék örvendeztette a gyerekeket. Ők is tudták, hogy ez összekapcsolt kellemes-hasznos dolog, ahol lehetett kicsit pancsolni is a vizet, és a végén mégiscsak tiszta kézzel ültek asztalhoz.
Csütörtökön és pénteken ebéd után már közös téma is volt a táborozóknak. Csütörtökön az imádságról, annak fontosságáról, típusairól és az Atyával való kapcsolatról tanulhattak. Pénteken az irgalmas szamaritánus történetét ismerhették meg. A délutáni foglalkozások már e két téma köré csoportosultak. Azonban nem lehet tanulni, dolgozni uzsonna és nassolás nélkül. Néhány szülő különböző meglepetéssel járult hozzá a gyerekek energiabevételének biztosítására. Mint például fánk, kürtöskalács, sütemény, gyümölcs. Így már nemcsak a játékhoz, hanem a városi feladatok végzéséhez is megvolt a kellő energiamennyiség.
Lévén, hogy a remény zarándokai vagyunk, Csíksomlyóra látogattunk el autóbuszokkal. Ide már velünk zarándokoltak a szülők és sok esetben a nagyszülők is. Az érkezést követően szentmisén vettünk részt, melyet plébánosunk celebrált. A szentmisét követően együtt énekeltük az idei és az elmúlt évek táboros himnuszait a Szűzanya lábánál, majd egy csoportkép után pihentünk és ebédeltünk a kegytemplom előtti téren.
De nem merült ki ennyiben a zarándoklatunk. Elindult a több mint kétszázötven fős csapat a nyeregbe a kálvária útján, ahol keresztutat is végeztünk plébánosunk vezetésével. Isten kegyelméből jó időnk volt, így volt lehetőség a játékra is és a szülők, családok közti kapcsolatok építésére, mélyítésére. Nem maradhatott el a gyerekekkel a csoportkép a MISERICORDIA feliratnál, ahol mindenki kereste, hogy melyik betű a szimpatikusabb és természetesen gyakran feltevődött a nagy kérdés, hogy: -De ez mit jelent? Nyilván nem hagytunk válasz nélkül senkit.
Majd a hármashalom oltár előtt egy újabb emléket kaptunk lencsevégre, aztán jó zarándokok révén rendet hagyva magunk után hazaindultunk.
Vasárnap hálaadó szentmisével zártuk táborunkat, melyet követően a szülők megtekinthették a kiállított alkotásokat, városokat, zászlókat. Majd egy rövid állófogadás keretében különböző élménybeszámolókat hallgathattunk mind gyerekek, mind pedig szülők részéről. Szinte már családos délutánná alakult a nap, melyet aztán a pacsi, az ölelés és elköszönés váltott fel.
Összességében mindannyian csodás élményekkel és tapasztalatokkal gyarapodtunk. Mindvégig éreztük a jó Isten gondviselő és szerető jóságát, valamint a Szűzanya oltalmát.
Dávid István kántor, a Lau-Do Egyesület vezetője
