Diakónusi szolgálata folyamán Chrysanthus Yvesimbom Njungba piarista szerzetessel az erdélyi, kiemelten a kolozsvári római katolikus hívek is találkozhattak különböző liturgikus eseményeken, szentmiséken, mindenekelőtt a piarista, illetve a Szent Mihály-templomban. De legjobban a fiatalok körében ismerős, hiszen Molnár Lehel piarista paptanár, egyetemi lelkész irányításával tavaly októbertől szolgál a Katolikus Egyetemi Lelkészség (KEL) keretében.
Chrysanthus Yvesimbom Njungba, Chris személyét ért kiemelten örvendetes eseményről számolhatunk be a kolozsvári piaristák Facebook-oldalán közöltek alapján. Július 3-án Andrew Nkea bamendai érsek tizenkét piaristát szentelt pappá az afrikai Kamerun Bamenda régiójában, köztük Chrysanthus Yvesimbom Njungbát. Jelmondata: „És íme, én veletek vagyok minden nap, a világ végéig” (Mt 28,20).
A felemelő szertartáson jelen volt Molnár Lehel több magyar piarista szerzetespappal együtt. Az első afrikai diakónusként Erdélybe helyezett Chrysanthus Yvesimbom Njungba már érkezése után szorgalmasan elkezdett magyarul tanulni, egyre jobban beszéli nyelvünket. Elsajátította a román nyelvű liturgia alapfogalmait is. Mivel szülőhazája hivatalos nyelve a francia és az angol, a kolozsvári piarista templomban ezeken a nyelveken is szolgált a külföldi hívek, elsősorban az egyetemisták részére celebrált szentmiséken.
Az 1997-ben született Chrysanthus Yvesimbom Njungba ötgyerekes családból származik, szülőhelyének közössége a piarista lelkiség és hagyományok szellemében gyakorolja vallását. Ő a közép-afrikai Kamerun észak-nyugati, Bamenda nevű régiójából érkezett, a kom nevű törzshöz tartozik. Tangi kom elnevezésű anyanyelvén kívül franciául és angolul is kitűnően beszél. Molnár Lehel egyetemi lelkész, a KEL vezetője tájékoztatott arról, hogy a piarista rendi elöljárók úgy rendelkeztek, hogy Chrysanthus Yvesimbom Njungba immár felszentelt papként továbbra is Kolozsváron, a KEL keretében folytatja áldásos szolgálatát.
Kamerun afrikai ország a Guineai-öbölben. Partjait a portugál tengerészek 1472-ben érték el. Mivel feltűnt nekik a Wouri-folyóban élő sokféle rák, elnevezték Rákfolyónak, portugálul Rio dos Camarões. Ebből ered a Kamerun név. A következő néhány évszázadban az európaiak rendszeresen kereskedtek a parti népekkel, de a keresztény misszionáriusok behatoltak a belső területekre is. Lakossága nagy része önellátóként él. Jelentős a kakaó-, kávé-, banán-, földimogyoró- és kölestermesztés. De fontos bevételt jelent a fakitermelés – sűrű őserdők alkotják az ország jelentős területét – és az alumíniumipar. Kamerunt „Mini Afrikának” is nevezik földrajzi, nyelvi és kulturális sokszínűsége miatt. Hiszen található itt félsivatag, szavanna, őserdő, magas hegyek és tengerpartok. Legmagasabb pontja a közel 4100 méter magas Kamerun-hegy. 1960. január 1-jén Francia Kamerun elnyerte függetlenségét Ahmadou Ahidjo elnöksége alatt, és 1961. október 1-jén a korábbi Brit Kamerun déli részével egyesülve Kameruni Köztársaság lett a neve. Nemzeti mottójuk: béke, munka, szülőföld. Az ország hivatalos nyelve a francia (80 százalék) és az angol (20 százalék), de még beszélik a szangót, és további 24 törzsi nyelvet. Emellett egyre erősebb az érdeklődés az országban a spanyol nyelv iránt is, mivel a szomszédos Egyenlítői-Guineának ez a fő nyelve. A lakosság 40 százaléka római katolikus, 30 százaléka protestáns, 18 százaléka muszlim, 12 százaléka egyéb.
Fodor György
Fotó: kolozsvári piaristák
