Pier Giorgio Frassati neve Erdély-szerte kevésbé ismert, ellentétben Carlo Acutisszal, akinek tisztelete felívelőben van. Kettejüket nem csupán az köti össze, hogy Ferenc pápa halála miatt elmaradt a szenttéavatási szentmiséjük, és az új időpont bejelentésekor azt is nyilvánosságra hozták, hogy kettejüké egyszerre lesz, szeptember 7-én. Mindketten igen fiatalon hunytak el betegség következtében, életmódjuk és istenkapcsolatuk azonban minden fiatal számára példaértékű lehet. Jóllehet Frassati nem kortárs, nem ismerhette a számítógépet sem, mint a 21. század első szentje, de életszemlélete, természetszeretete mégis figyelemre méltóvá teszi. A CNA összeállításából kirajzolódik a hegymászó szent alakja, aki nem csak fizikai értelemben törekedett magasra jutni.
Amikor Edoardo Ricci hegymászó bekapcsolja a hámot, vagy felkészül egy meredek alpesi mászásra, csendes imát mond Boldog Pier Giorgio Frassati közbejárását kérve. „Úgy gondolom, hogy ő mentett meg – mondta Ricci, felidézve azt a pillanatot, amikor váratlanul lavina indult egy sítúra során. „A lavina áldozata lettem… és sérülés nélkül túléltem.”
Ricci és mások, akik szeretnek túrázni, mászni és síelni a hegyekben, hamarosan egy védőszentet kapnak magashegyi tevékenységükhöz. Miközben a katolikus egyház arra készül, hogy Frassatit – egy 24 éves torinói olaszt, aki 1925-ben gyermekbénulásban halt meg – szentté avatja, egy új generáció fedezi fel újra a hegycsúcsok iránti szenvedélyét és mély lelkiségét, amelyet a „Verso l’alto” (azaz a magasba) híres mondatában fogalmazott meg.
„Az alpinizmus egy módja annak, hogy megérintsük az érinthetetlent – mondta Ricci. – Amikor egyedül vagy, vagy csak néhány barátoddal, láthatod és érezheted a csendet. Úgy érezheted, hogy… nagyon közel vagy Istenhez.”
Ricci jelenleg Frassati alpesi útvonalait térképezi fel, amelyek között sok a nehéz, haladó képességeket igénylő mászás. „Abban a korban biztosan nagyon jó hegymászónak sámított” – mondta Ricci, megjegyezve, hogy Frassati az Olasz Alpesi Klub tagja volt.
Míg a pápák arra bátorították a fiatalokat, hogy kövessék Frassatit a szentség csúcsára, Ricci azt tanácsolja a modern hegymászóknak, hogy konzultáljanak egy képzett hegyi vezetővel, mielőtt szó szerint megpróbálnának a nyomdokaiba lépni.
A csúcsok, amelyeket Frassati szeretett
Frassati legnehezebb mászásai közé tartozott a Grivola-hegy, egy 3960 m magas csúcs az Alpokban, a Gran Paradiso Nemzeti Parkban. „Ez egy nehéz [mászás] – nem a technika miatt, hanem azért, mert a szikla nem olyan szilárd” – magyarázta Ricci. Sikeres kétnapos mászása után Frassati diadalmasan latinul ráírta egy, a csúcsról készült fényképre: „Grivola victa est”, azaz Grivola meghódítva.
„Napról napra jobban beleszeretek a hegyekbe, és ha tanulmányaim megengednék, egész napokat töltenék a hegyekben, hogy a tiszta levegőn a Teremtő nagyságát szemléljem” – írta Frassati egy 1923-as levelében egy barátjának.
Egy másik erőpróbáló hegymászás a Grand Tournalin volt, egy 3379 méter magas csúcs az olaszországi Aosta-völgyben. Frassati egy vezetővel teljesítette a kétnapos hegymászást, útközben megállt a hegyi menedékházaknál pihenni, mielőtt elérte volna a csúcsot, ahonnan pazar kilátás nyílik a Matterhornra és a Monte Rosára.
„Elég bonyolult volt a feljutás, de a panoráma csodálatos volt” – mondta Ricci.
Bár Frassati arról álmodott, hogy megmássza a Matterhorn hegyet, apja megtiltotta neki, mivel túl veszélyesnek tartotta. „Azt is kérte az apjától…, hogy megmászhassa a Mont Blanc-t, Európa legmagasabb csúcsát, de az apja soha nem adott rá engedélyt” – mondta Ricci. Viszont Frassatinak sikerült megmásznia a Château des Dames-t, amely 3488 méter magas. „Vannak olyan részei az útvonalnak, amelyeket elég nehéz megmászni” – mondta Ricci, hozzátéve, hogy annak idején Frassatit megdicsérte az alpesi vezetője a teljesítményéért.
Otthonához közelebb, Frassati gyakran megmászta a Mucrone-hegyet, amely a nagyszülei lakhelyén, Pollone városában lévő hálószobája ablakából volt látható. „Hegyek, hegyek, hegyek, hegyek, szeretlek” – firkálta egyszer a hálószobája ajtajára ragasztott cetlire. 1920-ban Frassati egy levélben elmesélte, hogyan vett részt misén a Mucrone-hegyen az egyik hegymászása végén.
Frassati lelkes síelő is volt. Gyakran látogatta a Susa-völgyet, ahol ma neves síközpontok találhatók. „Abban az időben jellemzően nem voltak útvonalak… felmentek a sílécekkel… és aztán leereszkedtek a lejtőkön” – mondta Ricci. „A szenvedélye a hegy volt minden formában.”
Néhány héttel a halála előtt Frassati újra megmászta a Valli di Lanzo-hegyet, ezt a kihívást jelentő útvonalat barátaival együtt teljesítette. A mászás közben készült fénykép hátoldalára örök mottóját írta: „Verso l’alto.”
Zarándoklat a csúcsokon
Frassati nem minden hegyi kirándulása igénylet kötelet és jégcsákányt. Néhány zarándoklat volt. Valahányszor meglátogatta nagyszülei otthonát Pollonéban, mindig megtette a meredek, egy kilométeres túrát az Oropa-szentélyhez, az Oropai Fekete Madonnához. „Holnap, akárcsak szokásom szerint mindig, amikor elhagyom Pollonét, felmegyek Oropába, hogy imádkozzak a szentélyben. A barna Madonna lábainál megemlékezem rólad” – írta Frassati egy 1925-ös levelében.
Christine Wohar, a szent életének megismertetését célul kitűző Frassati USA elnöke, megosztotta a későbbi boldog egyik kreatívabb szokását a kora reggeli túra megtételére.
„Nagyon korán kellett felkelnie és elhagynia a házat, ezért kitalálta a saját »ébresztőóráját« – egy kötelet, amelyet a csuklójára vagy az éjjeliszekrényére kötött, és kilógatott az ablakból, hogy a kertész rángassa meg, és így biztosan felébredjen anélkül, hogy a ház többi lakóját megzavarná” – mondta.
Az Oropa-kegyhelyre és környékére vezető útvonal ma a „Frassati-ösvények” egyik legnépszerűbbike a túrázni vágyók körében. Azok, akik megerőltetőbb kihívást keresnek, továbbmehetnek a szentély fölé magasodó Mucrone-hegy csúcsára.
Frassati boldoggá avatása előtt II. János Pál 1989-ben Oropába látogatott, és arra buzdította a fiatalokat, hogy kövessék Frassati példáját. „A hegyeken átkelve évszázadok óta zarándokok jönnek ide, hogy tiszteljék a Szűzanyát, és a szentélyben a béke és az elmélkedés helyét keressék – mondta a pápa. – Kedves fiatalok, akik engem hallgattok, fedezzétek fel ti is, mint Pier Giorgio, a kegyhelyhez vezető utat, induljatok el egy olyan lelki útra, amely Mária vezetésével egyre közelebb visz benneteket Krisztushoz.”
Az élet hegyeinek megmászása
Nem a csúcsok megmászása volt az egyetlen kihívás, amellyel Frassati szembenézett. Luca Bertarelli, Pollone plébánosa szerint Frassati mennybe vezető útját sok kereszt övezte. Az elsőt a családja jelentette, akik nem értették meg Frassati jámborságát és egyszerű életmódját. „Nagyon különbözött tőlük – mondta Bertarelli – Pier Giorgio érezte ezt a félreértést, és ez nagy nehézséget jelentett.”
Frassati a tudományos életben is kihívásokkal nézett szembe, mivel a Torinói Királyi Műszaki Egyetemen bányamérnöki szakra járt. „Nagyon intelligens volt, de az egyetem olyan karát választotta, amely nagyon nehéz volt számára” – mondta Bertarelli.
Még az imádság is nehezen volt megvalósítható számára néha. „Nagy imádkozó ember volt, de néhány levelében azt írta, hogy az imádság nagyon nehéz volt számára. És ez a nagy lelki [harc] jele.” Bertarelli számára Frassati jelmondata, a „Verso l’alto” nemcsak a hegycsúcsokra, hanem a szentség magasságaira való törekvést is jelenti. „Isten az a magasság, amelyet el akarsz érni” – mondta.
Courtney Mares – Catholic News Agency
Ford. D. G.
