Az Assisi Szent Ferenc Iskolája gyerektábort 14. alkalommal szervezték meg a ferences szerzetesek Csíksomlyón, július 10–13. között. Minden évben egy egyedi, különleges témája van a tábornak, mely nagyban Szent Ferenc életén alapszik, ezúttal sem történt másként.
A Kisebb Testvérek Rendje (ferencesek) idén ünnepli a Naphimnusz születésének 800. évfordulóját: Ferenc ebben az alkotásában a teremtett világért dicséri Istent. A vers első ránézésre egyszerűnek tűnik, hiszen a természet ismerős elemeit – nap, hold, csillagok, víz, tűz stb. – fedezhetjük fel benne. A lelkülete és keletkezése azonban többről mesél: az életszentség sugarai szövik át, Isten szeretetének mélysége tükröződik benne. Adott volt tehát, hogy a tábor szervezői mindebbe szerették volna bevezetni a fiatalságot is.
Nem könnyű a Naphimnusz témáját úgy feldolgozni, hogy 3. osztálytól 8. osztályig minden résztvevő egyaránt részesüljön valamilyen élményben és személyes üzenetben (ideértve a segítőket is, akik 9. osztálytól felfele jelentkezhettek). Kovács Antal székelyudvarhelyi ferences szerzetes volt idén is a kiválasztott, hogy ezzel a nemes feladattal megbirkózzon, és a gyerekek szívében elültesse a ferences istendicséret lelkületét.
Elmélkedésében a Naphimnusz „szereplőit” emelte ki: először (1) a megbocsátó ember képét, majd (2) az első és a második halál képét (itt röviden megjegyeznénk, hogy az „első halál” a bűnnek való meghalást jelenti – azaz a bűn elhagyását, míg a „második halál” a testi elmúlásra vonatkozik). Elmesélte a gyerekeknek, hogy amikor Szent Ferenc ezt a verset írta, akkor nem „jókedvében”, kellemes érzések között tette, hanem emberpróbáló szenvedéseket átélve – kiemelve ezzel az Isten szeretetének hatalmas méreteit.
Hasonlóan a 800 éves ferences centenáriumhoz, a jubileumi szentév témája is fontos szerepet kapott a táborban. A szombat délelőtti elmélkedésben például jómagam, azaz Osváth Tamás ferences jelölt szemléletesen bemutattam a gyerekeknek két „utat”: a remény útját, melynek a végén Isten háza vár, és a reménytelenség útját, mely a semmibe vezet. Az elmélkedést követően a gyerekek elégethették (az egy-egy cetlire írt) reménytelenségeiket.
A továbbiakban is a Naphimnusz volt a tábor központi témája. Az előző évekhez képest újdonságnak számított a szombat esti „Naphimnusz útja”. Játék, élmény, mese: 13 állomás, melyen 13 csapat ment végig. Találkozhattak a mosolygós Nap bátyjukkal, a fényes Hold nővérrel és csillagaival, a szelíd Víz húgukkal, a vidám Tűz bátyjukkal, vagy éppen Testi Halál nővérükkel, akitől megtanulták, hogy földi zarándoklatunk végén a Mennyei Atya ölelése vár minket.
A tábor végére a szervezők és a segítőik megtapasztalták a jól végzett munka örömét.
Elsősorban hálát adunk a jó Istennek, és köszönettel tartozunk minden jószándékú embernek, akik segítették a tábor szervezését! Külön köszönet illeti Magyarország kormányát, a Miniszterelnökség Egyházi és Nemzetiségi Kapcsolatokért Felelős Államtitkárságát, valamint a Bethlen Gábor Alapot a nagylelkű támogatásért.
Osváth Tamás ferences jelölt
Fotó: Pantea Tibor ferences szerzetes
